● news.bsdnet.hu

A közbeszédben gyakran úgy fogalmaznak, hogy elfogyott a víz, miközben a valóságban a meglévő infrastruktúra képtelen eljuttatni azt a felhasználókhoz - írja oldalán Dr. Kovács Norbert ügyvéd. A hálózatok jelentős része nem követte le az agglomerációk népességnövekedését és a megváltozott fogyasztási szokásokat, ezért az esti csúcsidőszakokban egyszerűen nem bírják a terhelést. Mint fogalmaz, jogilag a szolgáltatónak nem elégséges pusztán a rendszer egészében vizet biztosítania, hanem a vonatkozó kormányrendelet értelmében közvetlenül a szolgáltatási ponton, vagyis a fogyasztónál kell garantálnia az ellátást, méghozzá legalább 1,5 és legfeljebb 6 bar közötti hálózati nyomással. Ha ez a feltétel nem teljesül, az megalapozza a hibás teljesítés gyanúját. Bár egy váratlan csőtörés vagy hirtelen műszaki hiba jogosan minősülhet vis maior helyzetnek, az évről évre visszatérő nyári vízhiányokra ez a magyarázat már nem alkalmazható. A rendkívüli meleg önmagában nem mentesítő körülmény, sokkal inkább egy olyan stresszteszt, amely rávilágít arra, hogy felkészítették-e a hálózatot a biztonságos közszolgáltatásra. A jogszabályok egyértelműen rögzítik, hogy az ellátásért felelős szervezetnek folyamatos víziközmű-fejlesztésekkel kell garantálnia a megszakítás nélküli és megfelelő minőségű szolgáltatást. A hálózat állapota alapvetően műszaki és finanszírozási kérdés. Ha az infrastruktúra nem kapja meg a szükséges karbantartást és kapacitásbővítést, a hiányosságok előbb-utóbb nyomáscsökkenéshez és vízhiányhoz vezetnek. Bár a 2013-ban bevezetett rezsicsökkentés mérsékelte és befagyasztotta a lakossági díjakat, a jogszabályok továbbra is rögzítik a költségmegtérülés elvét, vagyis a hálózat fenntartásának indokolt költségeit fedezni kell. A hosszú éveken át elmaradt beruházások összeadódnak, ami közvetlenül veszélyezteti az ellátásbiztonságot. Egy esetleges felelősségre vonás során kulcsfontosságú bizonyíték lehet a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által jóváhagyott, kötelezően elkészítendő gördülő fejlesztési terv, amelyből pontosan kiderül, hogy a szolgáltató felmérte, megtervezte és végrehajtotta-e az elengedhetetlen hálózati rekonstrukciókat. Kovács Norbert azt is leszögezi: ha a fogyasztót a vízhiány vagy a nyomáscsökkenés miatt kár éri, a legfontosabb teendője a helyzet alapos dokumentálása. Fel kell jegyezni a kimaradás pontos idejét, időtartamát, a szomszédos ingatlanok érintettségét, valamint azt, hogy a szolgáltató biztosított-e lajtoskocsis pótellátást. Ezek birtokában érdemes írásos panaszt tenni, amelyben az általános kifogások helyett konkrét nyomásadatokat, a korlátozás jogalapját és a fejlesztési tervek teljesítésének igazolását kell kérni a szolgáltatótól. A Kúria gyakorlata alapján az ilyen kártérítési igények fogyasztói jogvitának minősülnek, így akár békéltető testület elé is utalhatók. Bár a kánikula idején tanúsított lakossági önmérséklet valóban sokat segít, ez a felelős hozzáállás nem pótolhatja és nem is palástolhatja a szolgáltatásért felelős szervek törvényi és fejlesztési kötelezettségeinek elmulasztását.