● news.bsdnet.hu

A Power Lines esetében már a helyszínválasztás sem véletlen. A Merlin ipari múltja tovább erősíti a tárlat tematikáját, beemelve a termelés, az elosztás és az energia kérdéseit az egykor transzformátorállomásként funkcionáló épületben helyet kapott kiállítás fő mondanivalói közé. A Power Lines tudatosan vizsgálja az ipari modernitás hatásait, olyan átalakulásokra világítva rá, amelyek az elmúlt évtizedekben Magyarországot, valamint a közép- és kelet-európai régiót alapjaiban formálták át. Török Krisztián Gábor kurátor lapunknak elmondta, hogy a kiállítás öt, egymással összefüggő témán halad végig: A műalkotások nem teremről teremre követik ezt a sorrendet, a témák keresztezik, átfedik egymást, majd újra és újra visszatérnek. A tárlat egyik legnagyobb visszhangot kiváltó műve a nemrég elhunyt brit képzőművész, David Hockney fotogramja, amelyben az alkotó a Mercedesében ül és körbefotózza a járművet, valamint egy amerikai autópályát. Az autó itt az erő és az individuum hatásának szimbóluma. Hockney munkájával tökéletes kontrasztban állnak Selma Selman képzőművész alkotásai. A bosnyák-roma származású alkotó az emberi törékenységet állítja párhuzamba az autóalkatrészekkel. Többek közt ajtókra, motorháztetőkre festi fel a saját testét, vagy szerelmesleveleket ír egy ismeretlen, rejtélyes karakternek. A modernizmus témakörében érdemes kiemelni Oskar Schlemmer Relief H című művét, amelyben az emberi test moduláris, megtervezhető geometriaként jelenik meg – egy utópisztikus elképzelésként, ami szerint a racionalizált forma szükségszerűen egyenlőséget fejez ki. Ez a beteljesületlen remény azonban az emberiséget nem egyszerűbbé, hanem még összetettebbé tette. A kiállításon videómunkák is láthatók. Agnieszka Polska The Thousand-Year Plan című videó-installációjában két összeegyeztethetetlen jövőkép jelenik meg két egymással szembeállított képernyőn: az egyik oldalon kommunista mérnökök villamosítják a lengyel vidéket, a másikon antikommunista partizánok rejtőznek a környező erdőkben. A megértés pillanatában a videó átvált egy mágikus realista narratívába, ahol az energia szerepéről, az elektromos hálózatok és a technológiai infrastruktúrák hatalmi, illetve társadalmi szerepéről kezdenek beszélni. A tárlat egyik legérdekesebb termében azt hihetnénk, hogy semmilyen műtárgy nem található, de nem is állhatnánk messzebb az igazságtól. Sung Tieu munkájában 25 fa vonalzó terül szét a kiállítótérben. Míg az alsó sor a gyarmatosítás előtti Francia Indokína (a mai Vietnám, Laosz és Kambodzsa) hagyományos mértékegységét mutatja, a felső sor az 1897-es francia gyarmati rendelet által bevezetett módosított metrikus rendszert jeleníti meg. Számomra azért nagyon izgalmas ez a szoba, mert bemutatja, hogy ezek az elnyomó rendszerek, milyen mértékben vannak hatással a legapróbb dolgokra is az emberek életében. A bürokrácia és az adminisztratív rendszerek nem semlegesek, hanem életlehetőségeket, mozgástereket és függőségeket hoznak létre – mondta Török Krisztián Gábor. A tárlat kurátora kitért arra, mennyire fontos számára a térhasználat. Szerinte a kortárs képzőművészet az elmúlt másfél évtized kultúrpolitikája miatt kiszorult a szélesebb nyilvánosságból. Az intézmények függetlenségét leépítették, a független szcénát ellehetetlenítették, illetve a kultúra sokszor giccsbe hajló reprezentációs eszközzé vált, nem pedig kritikai térré. A Power Lines esetében helyhez kötődő munkákat akartak bemutatni, mert a művészet nem csak falon lógó műtárgyakat jelent. Török Krisztián Gábor kiemelte, hogy a Mercedes-Benz és az Art is Business kollaborációja egy eredményes és ritka együttműködés, ám a vállalati támogatás nem helyettesítheti az állami felelősséget. A kurátor számára a cégek szerepvállalása egy plusz lehetőség, nem pedig az állami feladatok átvétele. A helyigényesség kérdésének tökéletes reflexiója Paul Kolling munkája, amely eredetileg egy nagyjából 23 méteres alkotásban ábrázolja a lipcsei energiatőzsdét. Ebből láthat a Power Lines közönsége két panelt, mely remekül visszaadja a mű monumentalitását. Szintén vonzza a tekintetet a Randomroutines Luddite Automaton című munkája, ami egy nagy acélállványzat, rajta a korai munkásmozgalom grafikáiból származó figuratív jeleneteivel. Ezeket az alkotás tetején elhelyezett szélturbina hozza mozgásba, így a megújuló energia ironikus módon olyan alakokat működtet, amelyek a gép pusztulását jelenítik meg. Az utolsó terem Noémie Goudal munkájáé. Az Inhale, Exhale jégkorszaki képződményeken és évezredek alatt formálódott geológiai felszíneken halad végig. A korábbi alkotásokkal összefüggésben Goudal filmje nem vigaszt, hanem perspektívát kínál. Török Krisztián Gábor szerint azért rendkívül hatásos ez a zárás, mert remekül szemlélteti az időléptékek ütközését. Ebben a megvilágításban az ipari modernitás csupán egy rövid korszaknak tűnik a Föld életében. A Power Lines ingyenesen látogatható 2026. augusztus 30-ig Budapesten, a Gerlózcy utcában található Merlin Kulturális Térben. (Borítókép: Power Lines kiállítás. Fotó: Kertész Renáta / Index)