● news.bsdnet.hu

Egyre több hazai és nemzetközi jogvédő szervezet, valamint alkotmányjogász fogalmaz meg kritikát az alaptörvény 17. módosításának tervezetével kapcsolatban. A kifogások ugyan részben eltérő hangsúlyokkal jelennek meg, de több ponton is közös nevezőre jutnak: szerintük a kormány túl rövid időt biztosított a társadalmi egyeztetésre, több jelentős alkotmányos kérdés esetében hiányzik a részletes indokolás, illetve olyan változtatások is szerepelnek a tervezetben, amelyekről szélesebb körű alkotmányozási folyamatban kellene dönteni. Néhány napja a Human Rights Watch közleményében arra figyelmeztetett, hogy az alaptörvény 17. módosításának gyors elfogadása veszélyeztetheti a jogállamiság helyreállítását célzó folyamatot. A szervezet szerint ugyan legitim cél lehet a korábbi kormányzás alatt kialakult intézményi problémák kezelése, azonban ennek során is tiszteletben kell tartani a jogállami garanciákat és a megfelelő eljárási szabályokat. Benjamin Ward, a Human Rights Watch Európa- és Közép-Ázsia-részlegének igazgatóhelyettese úgy fogalmazott, hogy A szervezet külön kifogásolja, hogy a módosítás értelmében a jelenlegi köztársasági elnök, Sulyok Tamás megbízatása a módosítás hatálybalépését követően automatikusan megszűnne. Álláspontjuk szerint az alaptörvény jelenleg is tartalmaz olyan eljárást, amely lehetővé teszi az államfő felelősségre vonását, a kormány azonban ezt megkerülve alkotmánymódosítással kívánja megszüntetni a mandátumát. Hasonló aggályokat fogalmaztak meg az Alkotmánybíróságot érintő rendelkezések kapcsán is. A módosítás 70 éves kötelező nyugdíjkorhatárt vezetne be az alkotmánybírák számára, amelynek következtében megszűnne az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökének, Polt Péternek a megbízatása is. A Human Rights Watch szerint ez több szempontból emlékeztet a Fidesz 2011-es igazságügyi reformjára, amikor a bírák kötelező nyugdíjkorhatárának leszállításával számos vezető bírót távolítottak el hivatalából. A szervezet felidézi, hogy ezt az intézkedést később az Európai Unió Bírósága jogellenesnek minősítette. A nemzetközi jogvédő szervezet kifogásolja azt is, hogy a kormány mindössze öt napot biztosított a társadalmi egyeztetésre, miközben olyan horderejű alkotmányos változásokról van szó, amelyek hosszú időre meghatározhatják az államszervezet működését. A képviselői cikluskorlát kérdésében a Human Rights Watch ugyanakkor árnyaltabb álláspontot képvisel. Közleményük szerint önmagában a mandátumkorlátozás nem összeegyeztethetetlen a nemzetközi joggal, ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy a Velencei Bizottság korábban óvatosságra intett az ilyen szabályok bevezetésével kapcsolatban, még ha azt az államok alkotmányos kereteik között meg is tehetik. Hasonló következtetésre jutott a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is. A szervezet szerint az országgyűlési képviselők választhatóságának korlátozása közvetlenül érinti a passzív választójogot, emellett szűkíti a választópolgárok szabadságát is abban, hogy kit kívánnak képviselőjüknek megválasztani. A TASZ szerint a parlament megújulása önmagában legitim cél lehet, ugyanakkor a kormány nem igazolta, hogy ehhez valóban szükséges és arányos eszköz a tizenkét éves cikluskorlát bevezetése. Álláspontjuk szerint azt sem vizsgálta megfelelően a jogalkotó, hogy ugyanezek a célok elérhetők lennének-e kevésbé korlátozó megoldásokkal. A szervezet ezért azt javasolja, hogy A Magyar Helsinki Bizottság szintén az eljárás gyorsaságát kifogásolta. Véleményük szerint az ötnapos társadalmi egyeztetés még a jogszabályban meghatározott minimális határidőt sem éri el, ezért nem biztosít megfelelő lehetőséget arra, hogy a civil szervezetek és a szakmai szereplők érdemben véleményt formáljanak. A szervezet úgy látja, hogy a tervezet több olyan elemet is tartalmaz – például az önálló szabályozó szervek megszüntetését vagy az országgyűlési képviselők mandátumának tizenkét évben történő maximalizálását –, amelyek nem szükségesek a jogállamiság helyreállításához, ezért ezekről egy későbbi alkotmányozási folyamat során kellene dönteni. A Helsinki Bizottság szerint ráadásul a képviselői cikluskorlát aránytalanabbul érintheti az ellenzéki pártokat, mint a mindenkori kormányt. Ugyanakkor a Helsinki Bizottság több ponton támogathatónak nevezte a tervezetet. Elfogadhatónak tartja például az alkotmánybírák 70 éves nyugdíjkorhatárának visszaállítását, valamint indokolhatónak látja Sulyok Tamás köztársasági elnök megbízatásának megszüntetését is, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezekhez részletes alkotmányos indokolásra és megfelelő jogállami garanciákra lenne szükség. A szervezet szerint az Alkotmánybíróság átalakításának inkább az egyoldalúan, ellenzéki részvétel nélkül megválasztott alkotmánybírók megbízatására kellene koncentrálnia, nem pedig az életkor szerinti automatikus megszüntetésre. Éles kritikát fogalmazott meg Tordai Csaba, fideszes elfogultsággal korántsem vádolható alkotmányjogász is, aki szerint a parlamenti cikluskorlát nagy valószínűséggel nem állná ki az Emberi Jogok Európai Bíróságának vizsgálatát. Arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a miniszterelnöki ciklusok korlátozására nem vonatkozik nemzetközi alapjogi védelem, addig az országgyűlési képviselővé választhatóság joga szerepel az Emberi jogok európai egyezményének első kiegészítő jegyzőkönyvében. Emiatt szerinte a parlamenti képviselőkre vonatkozó időkorlát csak akkor lenne összeegyeztethető a nemzetközi joggal, ha megfelelne az egyezményben rögzített követelményeknek. Arra is emlékeztetett, hogy jelenleg egyetlen európai országban sincs általános cikluskorlát a parlamenti képviselők számára, ezt pedig a strasbourgi bíróság várhatóan figyelembe venné egy esetleges eljárás során. Szerinte, Tordai Csaba arra is figyelmeztetett, hogy a hosszú parlamenti tapasztalattal rendelkező politikusok kiszorítása nem feltétlenül a demokrácia megújulását eredményezné. Szerinte a profi politikusok helyét a kormányzati apparátus és különböző gazdasági érdekcsoportok vehetnék át, miközben a politika olyan összetett tevékenység, amely hosszabb idő alatt sajátítható el. Úgy vélte, a javaslat mögött egy olyan politikafelfogás rajzolódik ki, amely a politikát nem hivatásnak, hanem csupán átmeneti civil szerepvállalásnak tekinti, ami hosszabb távon a demokratikus működés gyengüléséhez vezethet.