● news.bsdnet.hu

2022 végén az Európai Unió Tanácsa a Bizottság javaslatára olyan döntést hozott, amely szinte a teljes hazai egyetemi szféra életét felforgatta: a közös uniós költségvetés védelmére hivatkozva elrendelték, hogy az uniós programok kezelői ne köthessenek új támogatási szerződéseket a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal és az általuk fenntartott egyetemekkel. Ennek súlyos és a mai napig érezhető következményei lettek az érintett intézmények számára, Most, hogy nagyon úgy tűnik, hogy Brüsszel fel fogja oldani a korlátozásokat, megkérdeztük az egyetemeket, mit jelentettek számukra a szankciók és mit remélnek a változástól. Az egyik legismertebb hatás az volt, hogy a kekvák által fenntartott egyetemek diákjai nem mehettek külföldre tanulni egy-egy félévre az Erasmus program keretében. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a hallgatók más módon ne tudtak volna kimenni: az előző kormány az (általa előidézett) problémát látva úgy döntött, hogy létrehozza a Pannónia Ösztöndíjprogramot az Erasmus pótlására, így hazai forrásokból finanszírozzák a fiatalok külföldi képzését. Noha ezzel a helyzetet részben rendezték, teljes körű megoldásról nem beszélhetünk. Egyrészt az átálláshoz idő kellett, a 2023 őszétől 2024 szeptemberéig tartó időszakban az Erasmus program már akadozott, az állami támogatás pedig még nem feltétlenül volt elérhető. Másrészt míg az Erasmus az EU egyik legrégebbi, ismert és jól bevált programja, amiben rengeteg egyetem vesz részt szerte a kontinensen, addig a hazai egyetemeknek az új rendszerben nulláról kellett kezdenie az építkezést, és minden egyes külföldi intézménnyel egyenként szerződést kötni. A Corvinus Egyetem ennek kapcsán kiemelte, hogy az egyetem hallgatói "lényegében változatlan létszámban" jelentkeztek külföldi tanulmányokra, de sok erőforrást vitt el, hogy "az új, magyar finanszírozású programokra át kellett állni, sőt, az Erasmus esetében a partneri szerződéseket is újra kellett tárgyalni és kötni." Mint írták, mostanra már 170 egyetemmel állnak kapcsolatban. A korábbi partnerségek maradéktalan pótlása azonban nem mindenhol történt meg, így lehettek olyan egyetemek, ahol a hallgatók azzal szembesültek, hogy kevesebb úticél közül választhatnak. Összességében tehát a változás az egyetemi közösségnek egyenlőtlenebb lehetőségeket, bizonytalanságot és plusz munkát hozott, a magyar adófizetőknek pedig extra kiadásokat egy olyan célra, amit korábban uniós forrásból lehetett finanszírozni. Ennek vet véget a Tisza-kormány azzal, hogy szigorúbb összeférhetetlenségi és korrupcióellenes szabályokat léptetett életbe a kekvák vezetőire vonatkozóan. Így az egyetemek várhatóan újra teljes jogú tagként csatlakozhatnak majd minden uniós projektbe, tehát az Erasmusba is: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint az intézmények "már a következő félévtől" ismét részt vehetnek a programban. Az alapítványi egyetemek elzárása az uniós büdzsétől az intézmények kutatóinak is jelentős nehézséget hozott, hiszen így például a Horizont Európa forrásaihoz sem férhettek hozzá. A Horizont Európa az Európai Unió legfontosabb kutatás-fejlesztési és innovációs programja: ebből finanszírozzák többek között azokat a nemzetközi kutatási konzorciumokat, amelyekben egyetemek, kutatóintézetek és vállalatok dolgoznak együtt európai szinten kiemelt tudományos és technológiai projekteken. Az alapítványi egyetemek számára a kizárás azért is volt különösen fájdalmas, mert nem egyszerűen pénztől estek el, hanem attól a lehetőségtől is, hogy teljes jogú partnerként vegyenek részt a legfontosabb európai kutatási együttműködésekben. Az előző kormány ezt a problémát is megpróbálta hazai forrásból tompítani: az érintett egyetemek számára megnyílt a Kormányzati Önerő Alap, amely a Horizont Európa-pályázatokból kieső uniós források egy részét volt hivatott pótolni, később pedig a HU-rizont program is segítette a nemzetközi kutatási együttműködések fenntartását. Ez azonban csak részleges megoldás volt: az egyetemek ugyan továbbra is részt tudtak venni bizonyos projektekben, de nem uniós támogatásban részesülő kedvezményezettként, hanem társult partnerként, hazai finanszírozással. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a magyar kutatók sok esetben ott lehettek ugyan a nemzetközi együttműködésekben, de az intézményük kevésbé látszott a rendszerben, és nem ugyanazt a súlyt képviselte, mint egy teljes jogú Horizont-partner. A Corvinus Egyetem például arról számolt be, hogy 12 európai projektben vettek részt hazai finanszírozással, társult partnerként, ez a szerepvállalás azonban a nemzetközi közösség számára nagyrészt láthatatlanná vált. Az EU-s pályázati honlap legtöbbször használt funkciója nem vesz tudomást a társult partneri szakmai hozzájárulásunkról, pedig ez a felület szolgál az intézményi teljesítményt nyomon követésére és a potenciális partnerek tájékozódásának alapjául. Így ha valaki kizárólag innen tájékozódik, azt láthatja, hogy a Corvinusnak a jelenlegi támogatási ciklusban szinte nincs Horizont Európa tapasztalata – írták a Portfolionak. Hasonló problémáról számolt be a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) is. "A 2022-es határozat nem pusztán a finanszírozást érintette hátrányosan, hanem az egyetem nemzetközi versenyképességét, megítélését is, hiszen a hosszú évek alatt felépített nemzetközi partnerségek jelentős része nem folytatódhatott a megszokott keretek között." Mindez érzékelhetően gyengítette a magyar egyetemek nemzetközi szakmai reputációját és pozícióját, a MOME esetében is számos oktatót, kutatót fosztott meg attól a lehetőségtől, hogy teljes értékű résztvevője legyen az európai tudományos és innovációs együttműködéseknek – tették hozzá. A MOME tapasztalatait tükrözi egy több mint 500 hazai kutatóval végzett 2024-es felmérés is, amely szerint a 31–45 éves, PhD-fokozattal rendelkező válaszadók közel 40 százaléka tapasztalta meg valamilyen formában az uniós források felfüggesztésének negatív következményeit. A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a hatás nem állt meg az alapítványi egyetemek falainál. A felmérés szerint a nem érintett, állami vagy más fenntartású intézményekben dolgozó kutatók is szembesültek azzal, hogy külföldi partnereik bizonytalanabbá váltak a magyar együttműködésekkel kapcsolatban. Egy állami intézményben dolgozó fiatal vegyész például úgy fogalmazott: Bár az egyetem állami fenntartású, minket, magyar kutatókat rosszul ítélnek meg külföldön. Az emberek hajlamosak általánosítani. Egy másik, a Horizontból szintén nem kizárt intézményben dolgozó matematikus a felmérésben arról számolt be, hogy „több országban is jelezték a partnerek, hogy az oktatási minisztériumuk szólt bizonyos karok vezetésének, hogy ne működjenek együtt magyar egyetemekkel”. Ez a bizonytalanság konkrét projektekben is megjelent. Voltak olyan magyar akadémikusok, akiket már futó vagy előkészítés alatt álló konzorciumokból próbáltak kizárni, noha az intézményük jogilag nem is tartozott a felfüggesztés alá. Emellett a válaszadók egy része csak úgy maradhatott volna a kutatási együttműködésében, ha másik, nem érintett intézményi affiliációt keres. A bizalomvesztés különösen jól látszik azokból az idézetekből, amelyeket a kutatás közölt. Egy földtudományokkal foglalkozó, nem kizárt egyetemen dolgozó kutató például arról beszélt: „Jelenleg konzorciumi partnerek vagyunk egy Horizont Európa projektben. Egy személyes találkozón a konzorciumvezető kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy számíthat-e rám a jövőbeli kutatásokban.” Egy biológus pedig azt mondta, hogy még olyan EU-s forrásoknál is óvatosabbá váltak velük szemben, amelyeket formálisan nem érintett a felfüggesztés: „Még mindig haboznak velünk pályázni, mert informális jelzéseket kaptak a nemzeti finanszírozóiktól, hogy egy magyar partner hátrányt jelenthet az értékelési folyamatban.” A felfüggesztés legnagyobb kára tehát nem pusztán az volt, hogy egyes uniós forrásokhoz nem fértek hozzá az egyetemek. A döntés azt az üzenetet küldte a nemzetközi tudományos közeg felé, hogy a magyar partnerekkel való együttműködés kockázatos lehet. Ez pedig az egész hazai kutatási ökoszisztémára visszaütött: azokra az intézményekre is, amelyeket a döntés formálisan nem érintett, és azokra a fiatal kutatókra is, akiknek éppen ebben az időszakban kellett volna stabil európai kapcsolatrendszert építeniük. A kieső források részben pótolhatók, de – különösen a fiatal – kutatók elvesztegetett éveit, a kimaradt nemzetközi projekttapasztalatokat, kapcsolatokat és láthatóságot már nem lehet utólag visszaadni - jelezte a Corvinus. Az is igaz azonban, hogy az uniós forrásoktól való elzárás nem minden intézményt érintett ugyanannyira. A Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) megkeresésünkre a nemzetközi partnerségekről azt írta: Az elmúlt években az ezekben való részvétel során a partneregyetemeink kevés kivételtől eltekintve megértőek voltak, fogadták hallgatóinkat és kollégáinkat, illetve néhány partnerségbe társult tagként fogadtak be minket. Szerencsére a széleskörű nemzetközi partnerhálózatunk így túlnyomó részben megmaradt. A mobilitások és társult partnerségek finanszírozását a Pannónia Programból és a Kormányzati Önerő Alapból történt céltámogatások révén tudtuk megoldani. Most az egyetemek leginkább azt várják, hogy a korlátozások feloldása után ne csak a kieső pénzekhez férjenek hozzá újra, hanem visszaépíthessék azt a nemzetközi pozíciót is, amely az elmúlt években megingott. A Corvinus szerint az EU-s források tényleges megnyílása azt jelentheti, hogy az egyetem „teljes értékűen visszakerülhet a nemzetközi felsőoktatási vérkeringésbe”. Ettől kiszámíthatóbbá válhatnak az Erasmus-mobilitások, erősödhetnek a nemzetközi kutatási és oktatási együttműködések, és megkezdődhet az elmúlt időszak reputációs veszteségének felszámolása. Az egyetem azt is reméli, hogy újra teljes jogú szereplőként pályázhat majd az európai kutatási programokban: koordinátorként, konzorciumvezetőként, főpályázóként, illetve olyan programok résztvevőjeként, mint a Marie Skłodowska-Curie-, az ERC- vagy a COST-akciók. Hasonlóan fogalmazott a MOME is, reményeik szerint a korábbi eredményekre és a kölcsönös bizalomra építve a nemzetközi kapcsolatok ismét teljes értékű európai partnerségekké válhatnak, és a 2022 után felfüggesztett oktatási, mobilitási és kutatási együttműködések újra megerősödhetnek. A MOME ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az átmeneti időszakban sem szabad elengedni azokat az intézményeket és kutatókat, akik társult partnerként jelenleg is nemzetközi projekteken dolgoznak. Ezért fontosnak tartják, hogy az uniós támogatások újranyitásáig a Kormányzati Önerő Alap továbbra is elérhető maradjon, nehogy az átmeneti forráshiány veszélybe sodorja azokat a szakmai kapcsolatokat, amelyeket a magyar kutatók, oktatók és hallgatók az elmúlt években életben tartottak. A Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem szintén a nemzetközi lehetőségek bővülését várja. Válaszuk szerint az EU-s támogatásokhoz való újbóli hozzáférés nemcsak a hallgatói és munkatársi kiutazások számát növelheti, hanem az oktatási és kutatási célú nemzetközi együttműködéseket is kibővítheti. Emellett arra számítanak, hogy a következő tanévben a bejövő külföldi vendéghallgatók és vendégoktatók száma is nőhet. A források megnyílása így csak az első lépés lehet. Az egyetemek válaszaiból az látszik, hogy a következő évek tétje legalább ennyire a partnerségek, a kutatói láthatóság és a korábbi bizalom visszaépítése lesz. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images