● news.bsdnet.hu

A képeslap ma már szinte eltűnt a hétköznapokból, pedig több mint egy évszázadon át az egyik legnépszerűbb kommunikációs eszköz volt. Sőt: egyetlen kartonlapra sűrítette egy korszak ízlését, művészetét, hétköznapjait és személyes történeteit. A századfordulón a postai hálózat fejlődése, az olcsóbbá váló nyomdatechnika és a növekvő írástudás együtt teremtette meg azt a közeget, amelyben emberek milliói kezdtek rövid üzeneteket küldeni egymásnak. A képeslap gyors volt, olcsó és személyes. Nagyjából ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a mai chatüzenet. Magyarországon az 1896-os millenniumi ünnepségek jelentették az igazi kezdetet. A magyar posta 32 darabos sorozatot adott ki, amely Budapestet, az ezredéves kiállítást és magyar tájakat mutatta be. A képeslap tehát nem pusztán kommunikációs eszköz volt. Számos grafikus, illusztrátor és nyomdász kifejezetten képeslapokra készített terveket. A millennium levelezőlapjainak akvarelljeit a kor ismert festői készítették, a magyar képeslapkiadás pedig a kezdetektől szorosan összefonódott a fotográfia fejlődésével. A kiadók igyekeztek minden technikai újdonságot kipróbálni. Készültek: Ezeket a fény felé tartva egészen más kép jelent meg rajtuk: ugyanaz az épület nappali és esti megvilágításban, vagy egy rejtett motívum, amely csak átvilágítva vált láthatóvá. A városok is hamar felismerték a képeslapban rejlő lehetőséget. Néhány év alatt ezrével jelentek meg a különböző városokat, falvakat és nevezetességeket bemutató lapok, szinte minden település igyekezett saját képeslapokkal megmutatni magát. A képeslap ráadásul nem egyszerűen bemutatta a várost, hanem alakította is annak arculatát. Amit ma turisztikai kampánynak vagy városmarketingnek nevezünk, azt akkoriban néhány filléres kartonlap végezte el. Hiszen egy-egy várost, kastélyt vagy fürdőhelyet sokan először nem személyesen, hanem egy képeslapon láttak. Jóval a televízió vagy az internet előtt ezek a lapok mutatták meg, hogyan néz ki a világ. A képeslapok nemcsak az utazásról szóltak. Meghívót küldtek rajtuk vacsorára vagy ötórai teára , jelezték érkezésüket, névnapi vagy húsvéti jókívánságokat küldtek, vagy egyszerűen csak néhány sorban hírt adtak magukról. Sőt, egyfajta korabeli híradóként is működtek. Szinte nem volt olyan esemény, amelyről ne készült volna képeslap. Történelmi évfordulók, királyi látogatások, vásárok, kiállítások, tűzvészek, árvizek, népviseletek, mezőgazdasági munkák, híres emberek vagy éppen a mindennapi élet jelenetei egyaránt helyet kaptak rajtuk. Már 1899-ben megjelentek az irodalmi levelezőlapok, amelyeken írók arcképei és aláírásai szerepeltek, de készültek zenés képeslapok is, később pedig színészek, filmek és színházi előadások váltak népszerű témává. Külön műfajt alkottak a szerelmi üdvözlőlapok, amelyeknél még a virágok vagy a bélyeg elhelyezése is hordozhatott rejtett üzenetet. A 20. század közepére a képeslap a nyaralás kötelező kelléke lett. Ha valaki eljutott a Balatonra vagy a tengerpartra, szinte biztosan feladott néhány lapot az otthon maradottaknak. Ma a nyaralás képei néhány másodperc alatt végigfutnak a közösségi médián, majd eltűnnek a digitális zajban. Egy képeslapot viszont bármikor kézbe is vehetünk. Elolvashatjuk a hátoldalára írt néhány sort, megnézhetjük, milyen volt akkor egy város vagy egy táj, és egy pillanatra ugyanazt láthatjuk, amit a feladó látott. Talán éppen ezért nem tudott teljesen kikopni a kultúránkból. A képeslap egyszerre történelmi dokumentum, műtárgy és személyes emlék – olyan üzenet, amely több mint száz év múltán is képes megszólítani az olvasóját.