● news.bsdnet.hu

A Sátán nem azt mondja, hogy ő alkotta a világot. Nem igyekszik a maga oldalára állítani senkit. Ő azt mondja, hogy se ő nem létezik, se az Isten. Mindenki önmaga istene, az ember magát imádhatja, emelheti fel szédítő magasságokba, és bizony emiatt semmiféle erkölcsnek nincs semmi értelme. A sok kicsi önimádó ember így könnyen elcsábítható, irányítható, mert önmaga dicsfényében fürdőzik, nem veszi észre, hogy mások is vannak a világon. Mint Michael Ende híres regényé­ben, A végtelen történetben. Ahol a mesék szereplői elindulnak a Semmi felé, hogy belevessék magukat, a boldog megsemmisülésre vágynak. Nekik ugyanis addigra már semmi értelmük.Ezek a mesefigurák vagyunk mi most, 2026-ban. Na nem mindannyian, de vannak közöttünk ilyenek. Ők azok, akik azt gondolják, az ember valóban bármit megtehet, így meg is tesz. Mondjuk kiirtaná a falvakat, hiszen azok egyáltalán nem progresszív helyek, nem hatékony faluban élni, rengeteg munka van a kerttel meg a tetővel, kutya ugat a kerítésnél, esetleg még tyúkól is megbújik a ház mögött. Pedig a progresszív elmélet szerint a kutya addig jó, amíg kicsi és elfér a városi lakásban, a tojást a boltban vesszük, de inkább nem, mert nem vegán, a kertnek pedig egyetlen sorsa lehet, az, hogy lebetonozzuk és beálljunk oda az elektromos kocsinkkal. Élőszóban egymással beszélgető szomszédok ácsorognak a kerítésnél, és még öreg nénik is ücsörögnek a padon a kapu előtt. A falu ósdi, velünk élő anakronizmus. Bart István, aki néhány nap alatt viszonylag komoly ismertségre tett szert, megosztotta a néppel a progresszió velejét. Nem kell falu, város kell. Nem kell támogatás, nyilván a falusi csok maga az értelmetlenség. Ezek az elméletek nagyjából a kilencvenes évek végén voltak még modernek, azóta kiderült, mekkora sületlenség ez a gondolatmenet. Nem csak a súlyos tévedésekről van szó, a gonosz csúsztatásokról a termelékenység vagy az életszínvonal témájában. A felháborító az, hogy kívülről akar valaki beleszólni abba, ki hogy éljen. Ne feledjük, ő a Tisza egyik helyettes államtitkára, vagyis pozícióban van, és láthatóan élni is akar ezzel. Megtervezi a jövő Magyarországát, mert a fejében vízió van. Régi sci-fi persze, de ő hisz benne. Ha pedig hisz, akkor úgyse lehet lebeszélni róla, mert álomvilágban él. Az ember önmaga istene. Az ember bármire képes. Az ember újraalkothatja az országot, és akkor majd nagyon boldog lesz mindenki. Ismerős gondolatok? Nem véletlenül. Ez maga a színtiszta kommunizmus, az emelkedett, különleges anyagból gyúrt csapat, akik mindig hittek abban, hogy jobban tudják másoknál, hogyan kell élni. A vörös ideológia soha nem tűnt el, csak megbújt, picikét alakult, köpönyeget vett magára, és amikor lehetett, felfedte álcáját. De nem érdemes leragadni Bart Istvánnál, mert ő azért nem annyira fontos személyiség, mint önmagáról képzeli, inkább egy jó példa, micsoda figurák alkotják ezt a bohócmutatványt, amit manapság a magyar kormánynak nevezünk. Franciaországban a napokban vitáznak arról, hogy engedélyez­zék-e az eutanáziát. A halálbüntetés tilos, de az önkéntes halál elfogadható? Igen, erről van szó. Nem kell félni megölni embereket, tartja ez az elmélet. Nem törődik azzal, hogy mi lesz a jövőben, csak az a fontos, hogy betegye a lábát oda az ajtórésbe. Ha az sikerül, akkor minden megoldódik. Ez olyan, mint a választások megnyerése, utána mindent lehet. Ha engedélyezett az eutanázia, akkor pszichológus szakvéleménye szükséges ahhoz, mennyire érzi magát rosszul a halált vágyó pá­ciens. A pszichológia azonban nem egzakt tudomány, és Belgiumban, ahol engedélyezett az eutanázia, megtörtént az, hogy egyetlen orvos se látott semmiféle okot arra, hogy a halált elősegítsék, de mivel az egyébként fiatal és egészséges páciens ehhez ragaszkodott, el is végezték a feladatukat. Vagyis megöltek egy olyan embert, aki az élet ajándékát visszautasította személyes okokból, de öngyilkos nem akart vagy nem mert lenni. A döntést meghozta, a kivitelezést pedig átadta „szakembereknek”. Léteznek profi gyilkosok? Igen, tudjuk, hogy a történelem során voltak néhányan, hóhérok, megbízható, kérges lelkű emberek, akik elvégezték ezt az istentelen feladatot. Általában külön éltek a közösségtől, mert féltek tőlük az emberek, ritkán volt feleségük, ma is az egyik legnehezebb feladat az amerikai börtönökben a méreginjekciót beadó orvost megtalálni. Mert embert ölni nem olyan könnyű. Mert az ember nem egy kisrigó, nem tücsök. Akik a semmi felé haladnak őrült tánccal, azok szerint nincs különbség az állatok és az ember között, a halál még vonzó is lehet. Ők testvérek, a társadalmak nagy megszerkesztője és az élet és a halál ura. Lehetnek civil szervezetek képviselői, jogvédők, helyettes államtitkárok vagy aktivisták, ugyanazt akarják, a semmit. Mert megigézte őket az a nihil. Természetesen semmi se olyan egyszerű, hogy ne lehessen róla vitatkozni heteket-hónapokat-éveket. Az eutanázia ilyen téma, sose lesz vége, mert mindig lesznek olyanok, akik érvelnek mellette. A falvakat se most akarják először megsemmisíteni, konkrét programot is csináltak ebből a célból, először a Szovjet­unióban, aztán eladták a licencet hozzánk is. Erről is lehet eleget tárgyalni. De ma már nem szokás igazán vitatkozni. Már nem divat. Ma már ki kell nyilatkoztatni a véleményt – természetesen online, mert úgy jobb az elérés –, és azokat tényeknek nevezni. Aki pedig nem ért velem egyet, arra azt mondom, hazudik. A vitatkozáshoz nyílt elmére és némi jóindulatra van szükség, meg arra, hogy el tudjam képzelni, hogy tévedek. Lehet, hogy nincs igazam, rosszul látok valami részletet, hibás a logikai levezetésem. Nem vagyok tévedhetetlen, hiszen ember vagyok, nem isten. De azok, akik a semmi felé haladnak, azok isteneknek képzelik magukat. Vagyis lehetetlen mindenféle vita, azért lesz igaza valakinek, mert kinyitotta a száját. Minden szava – és közösségi médiás posztja – arany, tökéletes, lényeglátó, igazságos, megfellebbezhetetlen. Ezt a gondolkodásmódot pedig be lehet vinni a parlamentbe, onnantól kezdve pedig az alapvetően a nézetek ütköztetésére szolgáló, az egész társadalmat leképező Tisztelt Ház munkája értelmét veszíti. Ezt online is meg lehetne csinálni, egy chatcsoportban. A miniszterelnök, aki élen jár a semmi felé való menetelésben, nála gyorsabban senki se pörög-forog a szilaj táncban, jó úton halad a demokrácia zsarnoksággá változtatásában. Mert a politikai felhatalmazás felelőssége helyett annak erejét nézi. Az ember mindent megtehet, amit akar, tehát a választási eredménnyel minden helyzetben lehet érvelni. Pontosabban harcolni, kaszabolni, ütni-vágni. Mert ez a modern világ, nem az érvek korát éljük. A semmi híve, Magyar Péter természetesen félreérti azt a mondatot, amit A végtelen történetben is félreért mindenki, valamint a világtörténelem során annyian: Tedd azt, amit akarsz. De a valóságban úgy nem lehet megismerni a valódi akaratot, ha önmagunkat ilyen magasra felemeljük. A belső, valódi vágy felfedezéséről van szó, a szív valódi akaratáról, aminek egy igen fontos része, hogy az embernek legyen szíve és abban könyörület. Anélkül ez lesz, ami most vár ránk, a semmi bódult híveinek tánca.