● news.bsdnet.hu

A választási győzelem után a piacok azonnal beárazták a politikai fordulatot, de a gazdasági realitás nem követi a tiszta logikát. Bár a külföldi befektetők és a lakosság már az új korszakot ünneplik, a vállalatok egyelőre kivárnak. Elemzésünkben annak jártunk utána, hogy a látványos forinterősödés mögött fenntartható felzárkózás áll-e, vagy csupán a politikai vákuum utáni átmeneti normalizálódás. A választási győzelem után a piacok azonnal beárazták a politikai fordulatot, de a gazdasági realitás nem követi a tiszta logikát. Bár a külföldi befektetők és a lakosság már az új korszakot ünneplik, a vállalatok egyelőre kivárnak. Elemzésünkben annak jártunk utána, hogy a látványos forinterősödés mögött fenntartható felzárkózás áll-e, vagy csupán a politikai vákuum utáni átmeneti normalizálódás. Az április 12-i választás után hirtelen változások álltak be Magyarország politikai, gazdasági és pénzügyi megítélésében. Az utóbbit azonnal és markánsan jelezték az olyan mutatók, mint a magyar pénzügyi aktívák iránti külföldi érdeklődés megugrása, a forint-állampapírok iránti kereslet növekedése, és amit mindenki észlelt, a forint árfolyamnak erősödése. A piaci irányváltás logikája világos: a választások meghozták az Orbán-rezsim végét, és egyértelmű politikai helyzetet, erős kormánytöbbséget eredményeztek, így egy sor korábbi kockázati elem kikerült a magyar viszonyokból. Az egyik logika szerint itt jelentős egyszeri piaci korrekció történt, és ilyenkor gyakori a „túllövés”, vagyis a piaci szereplők a kedvező irányú változásokat a fundamentális tényezőktől elszakadó mértékig viszik fel. Ezt pedig rendszerint követi a túlzottnak minősülő piaci reakciók visszakorrigálása. Itt van például az állampapírok iránti külső kereslet: a megugró külföldi érdeklődés nyomán a magyar papírok hozamszintje a lengyel mértékek alá süllyed, miközben azért Lengyelország általános kockázati megítélése lényegesen jobb a mienknél. A magyar gazdaság növekedési üteme és egyéb mutatóik alapján azt lehet gondolni, hogy a mostani javunkra szóló hozamkülönbség csupán a pillanatnyi viszonyoknak, a „magyar sztori” érdekességének szól, és így csakis átmeneti jellegű. Ehhez hasonlóan a választás miatti forint-erősödés is olyan kilengés, amelynek valamelyes mértékű csillapodása várható. A másik logika azonban a pozitív visszacsatolási körök beindulását feltételezve tartós, folytatódó javulást vetít elő. A fundamentumokban is lehetséges gyors változás, ha lefojtott energiák szabadulnak fel, eddigi effektív korlátok tágulnak, új viselkedési minták alakulnak ki, és fejlődést támogató politikai kurzus rendezkedik be. A magyar esetben ilyen önerősítő hatás önmagában az államadósság finanszírozási költségének jelentős mostani és későbbre is várható mérséklődése , hiszen az európai viszonyok között legnagyobb arányú kamatfizetési teher volt eddig az egyik fő oka az állam jelentős folyó deficitjének. A beruházások tartós visszaesése/pangása is megkülönböztette Magyarországot a térség többi országától az utóbbi években. E téren is fordulat várható, a kilátások általános javulásának, a finanszírozási költség mérséklődésének és a kedvező intézményi, szakpolitikai változásoknak együttes hatására. Az utóbbiakba beleértendő annak feltételezése, hogy a Magyar-kormány piacbarát módon fog működni, az előző centralizáló és kicsinyes módon interveniáló kormánypolitikához mérve mindenképpen, továbbá az eurócsatlakozási projekt elindítása középtávra szóló kiszámítható keretet ad a magyar gazdaságpolitikának. E második logika szerint tehát tartós, több éves fejlődési folyamatok indulnak be, amelyek a gazdasági növekedés fenntartható gyorsulásával, az intézményi és gazdaságpolitikai kurzus-javulással együtt indokolják a tavasztól megmutatkozó érdeklődést a magyar eszközök iránt, és ennek az érdeklődésnek a fennmaradását. Az egymást erősítő körök hatására a magyar gazdaság visszacsatlakozik a térségi társaihoz, újra elfoglalva az orbáni külön út és az azt megelőző politikailag zavaros idők előtti pozícóját a régióban. Ami most tehát meglepő mértékű forinterősödésnek és állampapírhozam-csökkenésnek látszik, az ebben a gondolatmenetben csupán normalizálódás, visszatérés a korábbi útra. A gazdasági szereplőknek tehát ehhez kell szabniuk a terveiket. A gyors visszazárkózás logikájában új normák fognak érvényesülni, amelyek körvonalai már megmutatkoztak a választás utáni pozitív fordulatban. Az élet azonban nem szokta követni a tiszta logikákat. Most is az a helyzet, hogy az áprilisi-májusi-júniusi tényadatok és üzleti szentiment mutatók vegyesebb képet mutatnak. Az MNB és a kamara közös májusi vállalati felmérése például az üzleti várakozások hirtelen egyszeri javulását jelzi, de az adatok szerint a pozitív korrekcióval együtt sem mondható szuperoptimistának az üzleti kör. Az üzleti környezet vállalati megítélése nagyot javult, ám továbbra is gond a munkaerő ára és rendelkezésre állása, a kereslet alakulása. A beruházási tervekben egyelőre nem látszik az a fordulat, amely a magyar gazdaság külső megítélésében végbement. Az adatokból inkább óvatos optimizmus, vagy másképpen: az általános optimizmushoz képest óvatosság olvasható ki. Ez azért is érdekes, mert Magyarországon hagyományosan a lakossági várakozások szoktak átlagban a negatív, pesszimista tartományban mozogni, míg az üzleti válaszadók a hosszú időtávra visszavezethető GKI index-sorok szerint rendszerint sokkal kevésbé pesszimisták, azaz lakossági-fogyasztói várakozásokhoz képest szisztematikusan optimistábban. Most a lakossági optimizmus egészen különösen javult az áprilisi fordulat óta, sőt a májusi nagy ugrás után júniusban is folytatódott a javulás, míg az üzleti körökből nyert válaszok ennél visszafogottabb optimizmust mutatnak. A GKI konjunktúraindexének változása Az MNB/MKIK és a GKI eltérő mintán és eltérő módon, időpontban mérte a várakozásokat, de az eredmények lényeges vonatkozásban hasonlók: az üzleti körökben a saját helyzet és a környezet megítélése ugyan javult a korábbiakhoz képest, nincs azonban nyoma felfokozott várakozásoknak. Mivel a konjunktúra-folyamatok alakulásában hatalmas a szerepe van a várakozásoknak, az egyéni és szervezeti kalkulációnak, a politikai fordulatot közvetlenül követő hetekben tapasztalható óvatosság érdemi, fontos indikátor. Arra utalhat, hogy a kedvezően megítélt korrekció után még van körültekintés, kivárás. Az óvatosságra okot ad a kormánypolitika várható alakulását övező ismerethiány. A politikai hatalom átadása-átvétele gyorsnak és hatékonynak ítélhető meg. A kormányzati apparátus felállítása eleve nem gyors folyamat, és amelyik üzleti döntéshozó azt várta, hogy a számára fontos vonatkozásokban gyors intézkedés születik, most kénytelen kivárni: éppen csak hogy betöltötték a felsővezetői posztokat a minisztériumokban, meglettek a helyettes államtitkárok, kabinetfőnökök. A részletes szabályozói, hatósági döntések viszont a gyakorlatban csak a főosztályvezetői szintű előkészítő-egyezetető munkák után születnek meg. Azokra pedig még várni kell, akkor is, ha a kormánypolitika iránya világos. Vannak azonban nagy kérdőjelek az irányt illetően is. A vendégmunkás-keret befagyasztásáról szóló kampányígéret például nem jelez elfordulást a gazdasági intervenció, hatósági korlátozás utóbbi években kialakult gyakorlatától. Nem is logikus olyan gazdasági-politikai környezetben, amelynek a legfőbb dinamizáló ígérete az „uniós pénzek hazahozatala”. Az utóbbitól ugyanis a beruházási hanyatlás megfordulását, a gazdasági növekedés beindítását várják logikusan, márpedig a nagyobb piaci aktivitáshoz több munkáskéz is kell: ha lehet, közelről, de ha nincs elég, akkor messzebbről. Különösen olyan környezetben ellentmondásos az eddigi vendégmunkás-politika továbbvitele, amelyben a munkaerő nagyfokú drágulása a vállalkozások egyik legfőbb növekedést gátló tényezője volt. Ez csak egy ügy, és lehet mondani, hogy csak a gazdaság néhány szektorát érinti. Ugyancsak meghatározott szektorokra terjednek ki az ár- és árazás-szabályozások: ezek feloldásában az első óvatos lépések mér megtörténtek az üzemanyagok hatósági („védett”) árának liberalizálásával. De azért jó lenne látni, hogy egészében véve miként viszonyul az új kormány a piaci ármechanizmusokhoz, a piaci versenyszabadsághoz. A közzétett inflációs adatok nem adnak igazi eligazítást a gazdasági folyamatok irányáról. A politikai okból a választás előtt a gazdaságba lökött többletjövedelmek, valamint a propagandaeszközként is használt minimálbér-emelések miatt a lakossági fogyasztás nagyot nőtt az év első hónapjaiban. Ám a KSH által kimutatott fogyasztói árindex nem jelez túlfűtöttséget. Ilyen hamar megjelenne az erős árfolyam dezinfációs hatása? Ennyire óvatosak a költekezésben a máskülönben annyira optimistává váló lakosok? Igaz, a mutatókat befolyásolja a sokféle ár-intervenció, de a maginflációs adatok is kedvezőbbek a vártnál: a legutóbbi mérésig nem következett be a inflációs mutatóknak számos ok miatt előrejelzett visszaemelkedése. Ami az árazásba való hatósági beavatkozásokat illeti, ezek mértékét az MNB inflációs jelentése nem teszi olyan nagyra, hogy ne lehetne most különösebb árindex-romlás nélkül kivezetni. Az élelmiszerek árrés-rögzítését az érintett vállalkozások valahogy kigazdálkodták belső alkalmazkodással, és erős piaci verseny esetén az állami rögzítés azonnali feloldása sem hozna ársokkot, különösen beszámolva a forint-árfolyam erősödését és a világpiaci élelmiszerárak mérséklődését. Az MNB kalkulációja szerint az adott területeken a korábbi árrés-rögzítések 1,4 százalékpontos technikai árcsökkentő hatást fejtettek ki, és ha most liberalizálnának, akkor annak mintegy negyedével menne feljebb az árindex. Vagyis a mesterséges korlátok megszűnését követő áremelések sokkal kisebb inflációs hatással járnának, mint a bevezetésükkor regisztrált árcsökkentő hatás. Ezek a számítások azt támasztják alá, hogy az új kormány nyugodtan nekiláthatna a magyar gazdaság alkalmazkodását eddig annyira lerontó hatósági beavatkozások megszüntetésének. Versenybarát és modernizáló gazdaságpolitikai irányvétel esetén valóban inkább számítani lehet a második, dinamikus fejlődési szcenárió valóra válására. A napi népszerűséget szem előtt tartó, intervencióra kész állami működési rend fennmaradása viszont nyilvánvalóan nem kedvezne sem az üzleti dinamikának, sem a fejlesztési kedvnek. Talán az új kormány első saját költségvetése, annak eszköztára és preferencia-rendszere megnyugtató választ ad a hazai üzleti szereplőket érdeklő kérdésekre. A Benchmark rovat cikkeit  itt olvashatják .