● news.bsdnet.hu

Mint a filmeken: egyszer csak jött egy harmadik, és majdnem elválasztott a férjemtől. Banálisan hangzik, ez mégsem egy szokványos történet. Igaz, hogy titkolóztam, de nem azért, amiért gondolod: a harmadik nem kívülről jött az életembe… Ültünk az asztal mellett csendben, a gyerekek már a lefekvéshez készülődtek. A vacsora rég kihűlt. Mint a kapcsolatunk, jutott eszembe, ahogy ránéztem Péterre. Nem szólt, csak nézett rám azzal a gyanakvó tekintettel, amit az elmúlt hetekben egyre többször láttam. „Már megint fáradt vagy?” – kérdezte. A hangja egyszerre volt szomorú és ingerült, legszívesebben elsírtam volna magam, ahogy meghallottam. Csak bólintottam, elfordultam, robotként pakoltam az edényeket a mosogatógépbe, csak ne kelljen a szemébe néznem. Már jó ideje ez volt a forgatókönyv. Kifogások, távolságtartás. Éreztem, hogy egy hajszál választ el minket a szakadéktól, de képtelen voltam beszélni… Tizenöt éve vagyunk házasok. Mindig büszkék voltunk arra, hogy mindent meg tudunk beszélni. Ezért volt szörnyű megélni, hogyan esik szét néhány hét alatt az, amit felépítettünk. A hálószobában kezdődött: ha Péter este közeledni próbált, én elhúzódtam. Ha átkarolta a derekam a konyhában, összerezzentem. Minden létező kifogást bevetettem: munkahelyi stressz, kimerültség és a klasszikus fejfájás… De egy felnőtt férfi nem hülye. Péter látta a „falat”, és összerakta a mozaikot. Legalábbis ő azt hitte… Észrevettem, hogy feszült lesz, ha pittyen a telefonom. Ha este tovább maradtam az irodában, keresztkérdésekkel várt. Marcangolta a féltékenység, mert hiszen, ha a feleség hirtelen „elérhetetlenné” válik egy hosszú, jól működő házasságban, annak csak egy oka lehet – ha van valaki más. Hirdetés De nem volt más. Csak én voltam egy titokkal, amit annyira megalázónak és szégyenteljesnek éreztem, hogy a saját férjem előtt is elhallgattam. Hüvelygomba-fertőzéssel küzdöttem, ami egy elhúzódó antibiotikumkúra után „csapott le”. Az enyhén savas hüvelyi pH megváltozott, a Candida „tobzódott” az intimzónámban: a fehéres-sárgás folyás, az égő érzés, a konstans viszketés vette át az „uralmat” a mindennapjaim fölött. Miért nem beszéltem róla? Mert olyan vagyok, mint a nők többsége. Berögzült a fejembe a tévhit, hogy az intimfertőzések a higiénia hiánya miatt alakulnak ki. Piszkosnak, tökéletlennek, „hibás árunak” éreztem magam. Azt gondoltam, a férjem undorodni fog, ha megtudja a részleteket. A bomba végül egy átlagos kedd este robbant. Péter elállta az utamat a háló ajtajában: „Ne játsszuk ezt tovább. Mondd meg, ki az, legyünk őszinték egymáshoz!” És akkor kitört belőlem. Sírva ültem az ágy szélén, és csak dőlt belőlem a szó: „Nincs senki, Péter! Hetek óta hüvelygombám van, mozdulni is fáj, annyira éget. Szégyelltem, nem mertem elmondani…” A férjem csak állt, aztán átölelt. Nem undorodott. Nem fordult el, csak csendesen nyugtatott. „Mégis van harmadik – de közösen kicsináljuk” – mondta mosolyogva. A gombaellenes kezelés után nem sokkal fizikailag is újra önmagam voltam – de ami fontosabb, a falak is leomlottak közöttünk. Ma már tudom: az intimfertőzések bárkit, bármikor elérhetnek – és nem, nem a higiéniáról szólnak. A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha csendben szenvedünk miatta. A titkolózásból fakadó félreértések sokkal nagyobb pusztítást végezhetnek a párkapcsolatban, mint maga a gomba. A tartalom megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashatsz részletesebben.