● news.bsdnet.hu

A délutáni órákban még csak szálingóztak az emberek a Lővérekben. Az első, ekkor még visszafogottabb közönség Curtis koncertjére gyűlt össze. Bár a hangzásra nem lehetett panasz, a korai idősáv meglátszott a létszámon: a legtöbben valószínűleg még a munkából rohantak, vagy épp a sátraknál alapoztak az esti programok előtt. Nem sokkal később azonban Manuel már egy kifejezetten pofás, teljesen megtelt nézőtér előtt lépett színpadra. A közönség soraiban szinte hullámzott a tinédzserek és fiatalok tömege, akik az első perctől együtt énekelték vele a szövegeket. Maga a rapper kicsit komótosan, szinte végig egy nagy pohárral a kezében járkált fel-alá. A kezdetben kissé visszafogottnak tűnő előadás akkor váltott igazi fesztiválüzemmódba, amikor felcsendült a Popstar. A slágerre azonnal megmozdult a tömeg: kezek emelkedtek a magasba, a közönség egy emberként skandálta a refrént, és innentől a színpadi energia is teljesen megérkezett. A lendület kitartott az olyan, az Idegen című albumról érkező dalok alatt is, mint a 100 hiba . Innen a nagyszínpad felé vettük az irányt, ahol a Valmar nemes egyszerűséggel berúgta az ajtót. Ekkorra a fesztivál helyszíne már nyomokban sem emlékeztetett egy békés lővérekbéli legelőre – a semmiből hatalmas, sűrű tömeg gyűlt össze a kordonok előtt. Valkusz Milánék olyan nyitányt produkáltak a Színvak című slágerrel, amilyenre a legtöbb zenekar inkább a koncertje végén törekszik. Fiatalos lendülettel robbantották fel a teret, a látvány pedig méltó volt a hangulathoz: tűzcsóvák, konfettieső és folyamatos mozgás a színpadon. A közönség az első perctől vevő volt rájuk, és bár felmerült a kérdés, meddig lehet ezt a fordulatszámot tartani, a duó – legalábbis amíg ott voltunk – nem vett vissza a tempóból. Az est során az új, Nótár Maryvel közös slágerük, a Beleúszok is felcsendült. A nap egyik legemlékezetesebb koncertjét azonban kétségkívül a Carson Coma adta. Fekete Giorgióék úgy uralták a színpadot, hogy közben egy pillanatra sem veszítettek abból a könnyed, játékos hangulatból, amely a zenekar védjegyévé vált. Egymást követték a közönségkedvencek – az Immunissá válunk, az Én még sohasem vagy a Pók –, a nézőtér pedig szinte végig egyetlen nagy kórusként működött. A koncert egyik visszatérő eleme ezúttal sem maradt el: előkerült a Carson Coma-fellépések állandó kelléke, a szerencsekerék. Giorgio ezúttal egy Réka nevű rajongót hívott fel a színpadra, hogy eldöntse a következő dalt. A kerék végül a Paul McCartney halott- nál állt meg, amit hangos ováció fogadott. Az este egyik legizgalmasabb pillanata mégis a nemrég megjelent Pesti bárdok élő előadása volt. A dal Arany János klasszikusának címét idézve reflektál a mai magyar könnyűzenei életre, miközben név szerint is megemlít több előadót. Az egyik versszakban a zenekar Azahriah-t, Krúbit, Beton.Hofit, Pogány Indulót, Dzsúdlót, Co Lee-t, Sisit és bongort emeli ki azok között, akik „mind a Hősök terén állnak, a zsarolásnak ellenállnak”, míg később Mága Zoltánt, Ákost, Tóth Gabit, Pataki Attilát, Nagy Ferót, valamint Curtist is megemlíti. Edvárd király a kerekasztalnál nincs egyedül Szabó Zsófi idegein Mága Zoltán hegedül Aranytallérral tele Tóth Gabi vánkosa Ki a maga szerencséjénekKovács Ákosa A közönség a refrént és a legtöbb névsort is együtt énekelte a zenekarral, ami jól mutatta, milyen gyorsan a koncertprogram egyik meghatározó darabjává vált a szám. A felfokozott hangulat után a Bagossy Brothers Company hozta el a szükséges lecsendesedést. A számunkra zárókoncert a közös éneklésekről és a jól ismert folk-pop dallamokról szólt. A kései óra ellenére a lankákon elterülő tömeg a magasba tartott telefonok fényeivel úgy festett, mintha maguk a csillagok költöztek volna le a Lővérekbe. Megnyugtató, kollektív lezárása volt ez egy sűrű és nagyon intenzív fesztiválnapnak. (Borítókép: Fesztiválozók a SopronFesten. Fotó: Tövissi Bence / Index)