● news.bsdnet.hu

Az elmúlt időszakban felpörögni látszott az európai szankciós politika, azonban hiába minden, ismét áll a bál. Kijev csalódásának adott hangot, miután kiderült, hogy a Fayard cég vállalta az orosz Jamal-félszigetről LNG-t szállító flotta utolsó karbantartását, még a 2027-es tiltás előtt. Erre pedig minden jel szerint az Európai Bizottság is rábólintott. Az Európai Uniót sújtó energiaválságot talán ma már senkinek sem kell bemutatni. A kontinens az ukrán háború kitörése után a gazdasági racionalitást mellőzve radikális lépések sorozatával akart leválni az orosz földgázról és kőolajról. Habár az Európai Bizottság igyekszik a szankciós politikát és az orosz energiahordozókról való leválást sikerként keretezni, a helyzet ennél árnyaltabb. Az amerikai LNG azonban nagyjából a kontinens szükségleteinek kicsivel több mint a felét fedezi csak, a maradékot olyan országokból szerzi be a blokk, mint Katar, Nigéria és persze nem kis meglepetésre Oroszország. A friss statisztikák szerint az orosz LNG jelenleg 13-18 százalékot tesz ki, az elmúlt időszakban pedig ez az arány növekedett. Az okokat keresve nem kell messzire menni, hiszen a Hormuzi-szoros lezárása óriási csapást jelentett a globális energiakereskedelemnek, Katar legnagyobb LNG-üzeme pedig direkt iráni találatot szenvedett a háború első heteiben. Mindezek ellenére az Európai Bizottság folytatni próbálja eddigi politikáját, ami lényegében a párbeszéd felszámolására és Oroszország gazdaságának elszeparálására irányul. Ezzel csak az a gond, hogy minden jel szerint bort isznak és vizet prédikálnak. A blokk ugyanis nemrégiben elfogadott egy tiltást, amelynek értelmében 2027 januárjától az európai hajójavítók nem szervizelhetnek az orosz flottához tartozó járműveket. hogy még a tiltás hatálya előtt le tudják őket szervizelni, ebben pedig minden jel szerint az Európai Bizottság keze is benne van. A mezei kabukinak is beillő helyzet nem véletlenül alakult ki. A kontinens ugyanis nem engedheti meg magának, hogy elveszítse az LNG-szállítások 13-18 százalékát, ezért jól koreografált tervet dolgoztak ki, hogy mindenki elégedett legyen. Az érintett hajók ugyanis a Jamal-félszigetről szállítják a cseppfolyós gázt. Ezek az egyébként extrém sarkvidéki körülmények között működő jégtörő hajók általában három évente esnek át karbantartáson. A Fayardot ugyan támadták a hajók fogadásért , mondván, minden egyes megjavított, az orosz flottához tartozó hajó csak fenntartja a Kreml bevételeit, amiből pedig a további pusztítást finanszírozzák Ukrajnában, de a vállalat a kritikára reagálva a Financial Timesnak kifejtette, hogy az Európai Bizottság is áldását adta a döntésre. – fogalmaztak közleményükben. Amennyiben tehát a vállalat nem költői túlzással él, bátran állíthatjuk, hogy az Európai Bizottság képmutató módon jár el az orosz energiahordozók ügyében. Nem sokkal a hír megérkezése után már reagált is Vladislav Vlasiuk, a szankciópolitikáért felelős ukrán elnöki tanácsadó , egyértelműen kárhoztatva a Fayard vállalatot. – Mivel ez az egyetlen hajógyár az EU-ban, amely továbbra is kiszolgálja a speciális Arc7 jégosztályú LNG-szállító hajókat, hatékonyan segíti fenntartani Oroszország sarkvidéki LNG-exportját – fogalmazott Vlasiuk. Ukrajna szempontjából érthető, hogy a háborúban álló ország minden alkalmat megragad, hogy a megszálló Oroszország pénzcsapjait elzárja, azonban szövetségeseitől nem várhatja el, hogy energiabiztonságukra veszélyes döntéseket hozzanak. Jelen állás szerint ugyanis a Fayard a szervizelés elhalasztásával pusztán annyit ért volna el, hogy a flotta hajói nem lennének üzembiztosak. Ennek egyik következménye lehetett volna Arról már nem is beszélve, hogy habár Kijev újabb és újabb szankciókat szeretne látni, az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban minden várakozás ellenére az orosz gazdaság valahogy mindig képes volt kivédeni ezeket a korlátozásokat. Ebben pedig nyilván szerepet játszott az Európai Unió és azok az országok is, amelyek a szankciós politika morális sámlijáról leszállva a terminálokhoz járultak.