● news.bsdnet.hu

Vannak napok, melyek feketével szedve vonulnak be a színházi és filmes világ memoárjába. Ilyen nap mostantól július 2-a is, hiszen ezen a napon szenderült örök álomra Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészóriás, rendező, színigazgató. Színpadi és filmes szerepeit felsorolni is nehéz lenne, de annyi bizonyos, hogy a neve generációk számára jelentette és jelenti ma is a nagybetűs színészt. Éppen úgy, ahogyan pályatársai számára is. Bodrogi Gyula mélyen lesújtva, szavakat keresve nyilatkozott barátjáról, akivel számos alkalommal játszott együtt színpadon, vagy éppen a kamerák előtt. „ Kérem, ismételje meg, amit most mondott, mert azt hiszem, vagyis inkább remélem, hogy félreértettem! Ha pedig ez a valóság, akkor csak annyit üzennék Tibornak, hogy: „Ha lezuhant volna egy repülővel, vagy elütötte volna a villamos, azt megérteném! De csak így, egyszerűen…?!” – szaladt ki első döbbenetében  Bodrogi Gyula száján a Szilágyi Tibornak útravalóul szánt üzenete. Hogy egy picit erősre sikeredtek ezek a mondatok? Való igaz, de ha valaki, akkor az idős színészlegenda volt olyan kapcsolatban Szilágyival , hogy őt hallva, most joviális mosollyal az arcán indul az égi teátrum öltözője felé, hogy mostantól azokkal játsszon, akik „előrementek”. Bodrogi Gyula ezután néhány pillanatra az emlékeibe merült, majd így folytatta: „Rengeteget dolgozhattam együtt Szilágyi Tiborral a pályám során. Most eszembe is jutott egy pár évvel ezelőtti reklámfilm sorozat, amiben ő volt a partnerem. Én voltam” a „Vén bolond, ő pedig a „Nyikhaj”. Azért az mégsem járja, hogy én kísérem őt az utolsó útjára, és nem fordítva…” „Nagy ember volt, allűrök és manír nélkül. Nem sokat dumált. Elég volt összenéznünk és mindketten tudtuk, mit várhatunk a másiktól egy-egy jelenetben. Rengeteget dolgoztunk együtt. Nagyon emberi volt, allűrök és manírok nélkül. Viszem magammal az örök mosolyát… Jó utat, Nyikhaj!” – búcsúzott Szilágyi Istvántól Bodrogi Gyula .