● news.bsdnet.hu

Sőt, elrendelte az antik bútorok kitrógerolását, majd visszaszállítását is az Iparművészeti Múzeumba, mert oda való, nem pedig egy dunaújvárosi proli gyerek titkárságára. Nem hiába ő Magyarország újdonsült csepűrágóból lett kultúráért felelős államtitkára. A szentségit annak az urizáló orbáni bandának! Még be is jelentette, igaz, nem vasgyári overálban, hanem nyakkendős nagy mellénnyel, hogy a szépművészetiből kikölcsönzött festmények is mehetnek vissza a múzeumba, annak raktárába meg pincéjébe, mert azok meg oda valók. Nem a kultúra irányító központjába! Pfuj… Fő a puritánság! Most ez a kötelező. Ha a jellemtöpörtyű nagyvezír (akár a hasonlóan méretes Horn Gyula) nem költözik be a Karmelitába, hiszen talentuma okán a kilincsét sem érné fel, hát akkor igazodni illik és kell hozzá. A tudományos miniszter, az a Tanács Zoltán nevű is igazodott hozzá, ugyancsak visszaküldte irodája festményeit a múzeumba. Csak semmi flanc! Ha marad, sőt tovább tökéletesedik ez a Kun Bélás, Marosán Györgyös munkás trendi, akkor idő kérdése és kihordatják halomba íróink, festőink, más példaképeink alkotásait az udvarra, ahol egy enyhén drogos Majka-koncerttel keretezve Nagy Ervin fő kultúr elvtárs vet majd égő fáklyát rá, az őrjöngő tiszás csődület kielégülésére. A napszemcsis, zselé üstökös Barabás pedig foltos ülepű gatyában az élükön lángol, hergel és uszít tovább. Egy nemzet kultúráját nem múzeumi pincékbe, dohos raktárak mélyére kell száműzni és ránk ereszteni megint a sötétség birodalmát. Mert megint rút a szép, hazug az igaz, tahó a művelt, áruló a hazafi. És a patkányok vinnyogva rágják szét a pinceszintre parancsolt vásznat, könyvet, viseletet, szőttest meg eszmét. Büszkén és a nemzet emelkedésére éppen, hogy falon, tanteremben, hivatalban bemutatni, hirdetni lenne kötelesség, hogy a halandó szokja és tanulja a szépet, a tisztát meg az istenest. Tisztelt puritán Nagy úr(ak)! Egyedül a múltja az, ami a nemzetet nem hagyja meghalni – a jövője az, ami élteti. Önök, mert aprócska talentumok, úgy látom, szeretik a próféta-sültet meg a próféta-felvágottat. És a tékozló ország, amit elképzelnek, többnyire megsüti és felzabálja a prófétáit. Az ilyen sütnivalók nélkül már réges-rég elpusztultunk volna. Ha érti egyáltalán, miről beszélek. Majd kiszabadítjuk őket a pincéből, miután, áprilisi rózsás elvtársak, el tetszenek takarodni a hatalomból. Addig is ne gubbasszon tovább rezidenciája meztelenre vetkőztetett, csupasz falai között! Javaslom stílusosan, ahogy önhöz illik, úgy rendezze be! Például akasszon ki a dunai vasmű munkás tusolójában készült fotókat, szocialista brigádbulikat, terménybehajtási meg vagyonelkobzási iratokat, Zelk Zoltán-, Várnai Zseni-versidézeteket, Major Tamás-, Gobbi Hilda-portrékat, Alföldi- meg Noár-, esetleg barátja, Lakatos Márk (Manyi)-poszterekkel tarkítva. Fő helyen pedig Magyar Péter, Ursula és Manfred társaságában szögezzen ki egy olyan felvételt, amin Borbélyova Alexandrova művésznő egy 40 esztendővel ezelőtti echte szlovák klasszikustól szaval magyarul. Kábé ennyi! Ja, irodája közepére építtesse fel egy cserépkályharakóval a vasmű kéményének kicsinyített mását, a tövébe nejlon zacskónyi technokol rapiddal, kannás borral, kiszes tagkönyvvel és néhány utcakővel. Tartson egy zsáknyi vascsavart is az ikeás íróasztala alatt, és azt adja ajándékba kedves vendégeinek, kultúráért felelős államtitkár uram, mint a magyar kultúra apró, de fényes relikviáit. Van lejjebb? Tiszások! Ti mindannyian tényleg ezt akartátok? Kultúra, oh…