● news.bsdnet.hu

Joe (Seth Rogen) és Angela (Olivia Wilde) házasságában már régóta nincsenek nagy izgalmak, hacsak az nem, hogy miként tudnak rálicitálni egymás bántásaira vagy hogy milyen vadító hangok szűrődnek le a fölöttük élő szexi pár, Piña (Penélope Cruz) és Hawk (Edward Norton) lakásából, akiket – a férj nagy bosszúságára – épp készülnek vendégül látni a saját otthonukban. Az egyszerre kedves és természetes vacsoravendégek nyílt kommunikációval igyekeznek feloldani a vendéglátóik közt tapintható frusztrációt, ám lassan kiderül, hogy nem csak vendégeskedni érkeztek: szeretnék meginvitálni a civakodó házaspárt a saját hálószobájukba. A Meghívás elkészítésében konzulensként részt vett korunk egyik legismertebb párterapeutája, a párkapcsolati dinamikákról és a szexualitás kérdéseiről ismert Esther Perel . Perel könyveiben régóta vizsgálja a hosszú távú kapcsolatokban feszülő vágy és hűség ellentmondásait, hogy miként férhet meg egymás mellett az erotika és a fantázia a biztonsággal és az elköteleződéssel. Hozzá hasonlóan a film is tabuktól mentesen közelít az emberi vágyakhoz, gyarlóságokhoz, nem süti rá a dekadencia bélyegét, hanem komolyan elgondolkodik – és gondolkodásra hívja a nézőt is – azokon a kérdéseken, hogy mi történhet egy házaspár tagjai között, amikor a vágy már nem olyan magától értetődő. A Meghívás régi filmes hagyományba illeszkedik, ahol a kamaradráma nem a cselekmény, hanem a kimondott és ki nem mondott mondatok feszültségére ­épül, mint Mike Nichols klasszikusa, a Nem félünk a farkastól vagy Roman Polanskitől Az öldöklés istene , ahol a civilizált beszélgetés fokozatosan esik szét személyes támadások sorozatává. Olivia Wilde harmadik rendezése viszonyt a szexualitás dilemmái felől közelít a kifulladó, kiüresedő párkapcsolatok világához, még inkább a fantá­ziák és a vágyak felé terelve a figyelmet, és jut el a párcseréhez (swinging) mint lehetséges megoldáshoz, ami már olyan filmekkel rokonítja, mint Paul Mazursky független klasszikusa (Bob & Carol & Ted & Alice) vagy Ang Lee kertvárosi drámája (Jégvihar). A Meghívás Cesc Gay 2020-as spanyol vígjátékának, a Szenvedélyes szomszédoknak az amerikai remake-je, amit a rendező saját színdarabjából dolgozott át filmmé, és ez nem is maradt benne észrevétlen. A Will McCormack és Ra­shida Jones által újraírt amerikai változat ezzel szemben sosem kelti megfilmesített színház hatását, mivel vizuálisan roppant sodró: a 35 mm-es nyersanyag textúrája és a feltűnően változatos beállítások, a párbeszédekre épülő filmekben kevésbé megszokott, mégis működő pörgő vágások mellett leginkább a zenehasználat az, amiért izgalmas moziélmény kerekedik belőle, miközben mintha a helyszín, Joe-ék lakása is életre kelne. Ezzel Olivia Wilde filmje mindenképpen túlmutat a spanyol eredetijén, de másban sem marad alul. A kamaradarabok másik kulcseleme a szereposztás, és az amerikai színészgárda is lubickol a kapott lehetőségben: Seth Rogen cinikus humora mögött ott a szenvedő férfi, Edward Norton sokszor idétlennek ható lánglovagja képes leszállítani a film legmeghatóbb pillanatát, Penélope Cruz karakterét majd szétveti a saját tüzessége, de terapeutaként mégis igyekszik visszafogni magát és nem felégetni az egész lakást. Bár Joe és Angela házassága megfáradt, hiszen folyamatosan gonoszkodnak egymással, és leginkább csak a megszokás és a közös gyerek tartja őket egymás mellett, talán mégsem ért még véget, mert a közös életük súlyt ad a kapcsolatnak. A kérdés talán az, hogy ezt felismerik-e ők maguk is, Ezzel szemben Hawk és Piña lángoló kapcsolata sokkal hívogatóbb, és van belőle mit tanulni akkor is, ha nem élünk hasonló szexuális fantáziákkal vagy vágyakkal. Ugyanakkor számomra mégsem tűnik többnek puszta jól kivitelezett kommunikációnál. Ez rendkívül fontos ugyan, nevezhetjük akár elengedhetetlennek is, nem szabad lebecsülni (Joe-nak és Angelának is „csak ennyire” lenne szüksége, hogy visszataláljanak egymáshoz), de valahogy még sincs akkora súlya, mert ebben a kapcsolatban nem látszik a lemondás. A Meghívás témafelvetése sokaknak lehet polgárpukkasztó, de gondoljunk bármit is a szabadosan felfogott szexua­litásról vagy a swingerkedésről, a filmben felvetett problémák, fájdalmak, vágyak és neheztelések minden párkapcsolatban élő párt meghívnak, mert sajnos teljesen hétköznapiak. SZÍNÉSZNŐBŐL RENDEZŐ: Miközben Olivia Wilde színészként egyre keresettebb lett, már régóta érdekelte a kamera túloldala is. Első rövidfilmjét, a Free Hugst 2011-ben készítette el, majd zenei klipeket kezdett rendezni, de a fordulópontot a Red Hot Chili Peppers 2016-os Dark Necessities című videóklipje jelentette: a négy gördeszkázó lány történetét bemutató klip vágása közben fogalmazódott meg benne, hogy fiatal nőkről szeretne nagyjátékfilmet készíteni. Nem sokkal később talált rá az Éretlenségi forgatókönyvére: bár a projekt már évek óta fejlesztés alatt állt, Wilde érkezésével új irányt vett, és a szkript alapos átdolgozása után a film a két főszereplő lány barátságát és női nézőpontját helyezte előtérbe. A 2019-es tinikomédia friss színt hozott a 2000-es években megfakult műfajba, de még korai lett volna Wilde-ot a legizgalmasabb új amerikai rendezők között emlegetni, következő filmje, a Nincs baj, drágám már sokkal vegyesebb kritikákat is kapott. Harmadik nagyjátékfilmje, a Meghívás viszont az idei Sundance filmfesztivál egyik legnagyobb közönségsikere lett. A spanyol alapanyag korábban olasz, francia, cseh és dél-koreai feldolgozást is kapott, az amerikai változat azonban hosszú fejlesztési folyamat után született meg. Az első elképzelések szerint Jonathan Dayton és Valerie Faris (A család kicsi kincse és A nemek harca Oscar-díjas rendező-házastársa) rendezte volna Amy Adams, Paul Rudd és Tessa Thompson főszereplésével, ám a projekt évekre elakadt. Mire újraindult, már Olivia Wilde ült a rendezői székben, és a szereplőgárda is kicserélődött, ebben az új verzióban pedig Wilde kifejezetten bátorította a színészeket, hogy saját tapasztalataikat és személyiségüket is beépítsék a filmbe. A legjelentősebb változtatás azonban valószínűleg az, hogy a spanyol eredetivel szemben az amerikai változatban a szereplők szinte egykorúak, így itt Cruz és Norton párosa sem azért vonzó és felszabadult, mert fiatalok lennének.