● news.bsdnet.hu

Az Európai Unió 2028–2034 közötti többéves pénzügyi keretéről ( MFF ) szervezett online beszélgetést július 1-jén a Magyar Közgazdasági Társaság ( MKT ) Európai Uniós Szakosztálya. A meghívott szakértő Darvas Zsolt, a Bruegel Intézet vezető elemzője, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos főmunkatársa, az MKT elnökségi tagja volt, akit Iván Gábor, az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának igazgatója, a szakosztály elnöke kérdezett. A beszélgetés apropóját a ciprusi uniós elnökség június 11-én közzétett tárgyalási kerete ( negotiating box ) adta, amely az Európai Bizottság tavaly nyári javaslatához képest már számszerű módosításokat is tartalmaz, és amely majd az állam- és kormányfői szintű egyeztetések alapját fogja képezni. A bizottsági javaslat a korábbi hét helyett három fő pillérbe – fejlesztési, versenyképességi és külkapcsolati fejezetbe – valamint egy negyedik, adminisztratív fejezetbe rendezi a kiadásokat. Darvas Zsolt szerint a mögöttes prioritások nem újak, azok a korábbi költségvetésekben is szerepeltek; az igazi változás inkább a jelenlegi mintegy 52 program 16-ra történő összevonásában rejlik. Ennek előnye lehet, hogy csökkenhet a párhuzamosság az egyes eszközök között, a kedvezményezettek számára átláthatóbbá válhat a pályázati rendszer, és – amennyiben ez a törekvés valóban megvalósul – egységesülhetnek a forráslehívás részletszabályai is. A hagyományos területek (agrár- és kohéziós politika) aránya a jelenlegi közel 70 százalékról az új javaslatban 50 százalék alá csökkenne, miközben a versenyképességi és a védelmi-biztonsági kiadások, valamint – kisebb mértékben – a külső segítségnyújtás (Global Europe) súlya nőne. Ez utóbbi téren azonban a ciprusi elnökség már 15 százalékos csökkentést javasol a bizottsági elképzeléshez képest – ami Darvas szerint visszaköszönő minta a korábbi költségvetési tárgyalásokból is, hiszen mindig az EU-n kívüli térségek támogatása szenvedi el a legnagyobb visszametszést. Összességében – fogalmazott – az elmozdulás a versenyképesség és a védelem irányába érzékelhető, de szerinte nem akkora, amekkorát az unió előtt álló kihívások indokolnának. A ciprusi javaslat a bizottsági főösszeghez képest mindössze 1,9 százalékkal tervez kevesebbet elkölteni – az elnökség egy, a tagállamok közötti kompromisszum alapjául szolgáló csomagot igyekezett összeállítani. Németország ugyanakkor lényegesen drasztikusabb, horizontális csökkentést szorgalmaz, ami jelentősen eltér a ciprusi elnökségi javaslattól, utóbbi elsősorban a külpolitikai és a versenyképességi kiadások, valamint az uniós intézmények működési költségei terén javasol csökkentést, miközben az agrár- és kohéziós forrásokhoz alig nyúl. Fontos újdonság, hogy a javaslat az első fejezeten belül csak minimumösszegeket rögzít a mezőgazdaság, halászat, szociális programok, illetve a kevésbé fejlett régiók számára, a fennmaradó – akár egyharmadnyi–egynegyednyi – összeg szakpolitikák szerinti felhasználásáról a tagállamok szabadabban dönthetnének. Darvas szerint ez az elem valószínűleg elnyeri a tagállamok tetszését, jóval nagyobb mozgásteret adva nekik a prioritások kijelölésében, ugyanakkor az Európai Parlament ezzel a rugalmassággal szemben kritikus volt. A beszélgetés kitért az új teljesítmény- és feltételrendszerre is. A javaslat mintegy 530 úgynevezett intervenciós területet azonosít, ezek nagyjából feléhez már most tartoznak indikátorok, Darvas Zsolt – felidézve Kristalina Georgieva egykori uniós költségvetési biztos „eredményekért” szemléletét – az eredményindikátorokat tartja a leginkább releváns mércének, ugyanakkor rámutatott: több javasolt mutató valójában inkább kibocsátási jellegű, és önmagában nem garantálja az érdemi minőségi javulást. Kiemelte azt is, hogy Magyarország – mint a túlzottdeficit-eljárás alatt álló ország – szempontjából különösen releváns az a feltétel, amely szerint a költségvetési szabályoktól való eltérés esetén az uniós források felfüggeszthetők, azonban az Európai Bizottságnak lenne mérlegelési lehetősége. Az uniós költségvetés mérete – a bruttó nemzeti jövedelem mintegy 1,1–1,26 százaléka – Darvas szerint önmagában is korlátozza a válságkezelési szerepét: a tagállami költségvetések összesen mintegy ötvenszer nagyobb összeget mozgatnak meg, mint az uniós keret. Ezért véleménye szerint az uniós forrásokat inkább a hosszú távú stratégiai prioritásokra – például a klímaalkalmazkodásra, aszálykezelésre – érdemes koncentrálni, a rövid távú válságreakciót pedig továbbra is elsősorban a tagállami költségvetésekre, illetve – szükség esetén – közös hitelfelvételi eszközökre bízni, ahogyan az a Covid-válság idején, a Next Generation EU esetében történt. A beszélgetés egyik hangsúlyos témája volt, hogy a Covid-időszaki közös hitelfelvétel törlesztése a jövő költségvetésben közel 150 milliárd eurós tételt jelent, ami jelentős többlet terhet ró a keretre, és sokak szerint indokolja új bevételi források bevonását. Darvas Zsolt szerint azonban a „saját forrás” ( own resources ) elnevezés félrevezető: a bizottság öt javaslatából négy – köztük az elektronikai hulladékra és a dohánytermékekre épülő elképzelés is – valójában továbbra is a nemzeti költségvetéseken keresztül érkezne, csak más elosztási kulcs szerint, nem valódi új bevételről van tehát szó. Az egyetlen kivétel az lenne, amelyet közvetlenül a nagyvállalatok (100 millió eurós árbevétel felett) fizetnének. A nagyvállalatok bevonását az EU költségvetés finanszírozásába Darvas támogatandónak nevezte, magát a konkrét javaslatot azonban kifejezetten rossznak tartja, mert az árbevétel-alapú adóztatás torzítja a vállalati láncokat, vertikális integrációra ösztönöz, és aránytalanul sújtja az alacsony haszonkulccsal dolgozó ágazatokat (pl. vegyipar, kiskereskedelem) a magas profitrátájú szektorokhoz (pl. bank, olajipar) képest. Véleménye szerint helyesebb lenne egy profitalapú adóztatás, ám ennek megvalósítását a tagállamok közötti, két évtizede eredménytelen adóharmonizációs törekvések nehezítik. A Parlament által felvetett kriptovaluta- és online szerencsejáték-adóról szólva Darvas úgy vélte: érdemi bevételt aligha generálnának, inkább a rendszer bonyolultságát növelnék. Az ír elnökség – amely július 1-jén vette át az EU soros elnökségét – tervei szerint szeptember–októberben felülvizsgált tárgyalási keretet terjesztene elő, azzal a céllal, hogy a tagállamok december végéig megállapodásra jussanak az Európai Tanácsban. Darvas Zsolt szerint a korábbi ciklusok tapasztalata (a jelenlegi és az azt megelőző hétéves keret tárgyalása is, sőt már az 1999-es Agenda 2000 egyeztetése is) azt mutatja, hogy a megállapodás rendre az utolsó pillanatokban születik meg. Egy, a folyamatot esetleg felgyorsító politikai tényező a jövő tavaszi francia elnökválasztás , amelyen egy EU-kritikus jelölt esélyes szereplése nyomást gyakorolhat a tagállamokra a gyors megegyezésre – ám ennek hatása bizonytalan. Fontos intézményi szempont, hogy a végleges elfogadáshoz az Európai Parlament egyetértése is szükséges: a testület a bizottsági javaslathoz képest magasabb kiadási plafont szorgalmaz, míg a nettó befizető tagállamok (például Németország és Hollandia) a ciprusi javaslatnál is alacsonyabb keretet szeretnének – Darvas szerint a Parlament pozíciójának realitása emiatt minimális. Iván Gábor hozzátette: már az is sikernek volna tekinthető, ha a tagállamok között decemberre létrejönne a megállapodás, hiszen azt követően még a Parlamenttel is meg kell egyezni, ami – az elmúlt ciklusok tapasztalata alapján – további időt vehet igénybe. A hallgatóság kérdésére válaszolva Darvas Zsolt megerősítette, hogy a versenyképességi pillérben kiemelt terület a mesterséges intelligencia és a kvantumszámítás fejlesztése, ugyanakkor hangsúlyozta: e technológiák érdemi előrelépéséhez elsősorban a magánszektor és a nemzeti költségvetések aktív szerepvállalására lesz szükség, az uniós forrásoknak inkább a kedvező üzleti-innovációs környezet megteremtésében és országok közötti kutatási együttműködések támogatásában lehet szerepük. A 2004 után csatlakozott tagállamok – köztük Magyarország – továbbra is jelentős kedvezményezettjei maradnak a kohéziós politikának, bár részesedésük a korábbi ciklusokhoz hasonlóan tovább mérséklődik, ahogy egyes régiók gazdasági felzárkózása előrehalad. Az új magyar kormány konkrét MFF-tárgyalási álláspontjáról a beszélgetés résztvevői nem tudtak részletekkel szolgálni, mivel az egységes pozíció nyilvánosan még nem ismert; annyi bizonyos, hogy Magyarország aláírója a „kohézió barátai” 16 tagállamot tömörítő csoport közös nyilatkozatának, amely határozottan kiáll a felzárkóztatási programok fenntartása mellett. Az összefoglaló mesterséges intelligencia alkalmazások segítségével készült. Címlapkép forrása: EU