● news.bsdnet.hu

A Tisza Párt 2025-ös pénzügyi beszámolója szerint Bige László után a vecsési Földi család adta a legtöbbet a pártnak: a vállalkozó felesége 38, lánya 15, ő maga 2 millió forinttal szállt be, a helyi Tisza Szigetet pedig ingyenes irodával és raktárhelyiséggel is segítették. Összes hozzájárulásuk így közel 100 millió forintot ér. Földi Károly a HVG-nek adott portréinterjúban elmondta: a kezdetektől járt Magyar Péter gyűléseire, 2024 őszén Dabason személyesen is beszélgettek, és már akkor megígérte a pártelnöknek, hogy jelentős összeggel segít, amint kidolgozzák a szabályos, transzparens támogatási formát. A családon belüli összegek megoszlásának a vállalkozó szerint nincs jelentősége, az csak az osztalékfizetések miatt alakult így. Mint mondta, mindannyian egyetértettek abban, hogy nincs más út – az szerinte nem opció, hogy „az ország visszaforduljon Ázsia felé”. „Egészen beteggé tett, ahogy az ország sorsa alakult” – idézte fel a vállalkozó, aki hozzátette: baráti kapcsolatai is megszakadtak elvakultan fideszes ismerősökkel. A családban felmerült a kérdés, mi lesz, ha mégsem a Tisza nyer, de úgy döntöttek, ezt fel kell vállalni. Földi azzal nyugtatta övéit, hogy transzparensek, saját pénzükből adakoztak, és a cégüknél soha semmilyen hibát nem találtak az ellenőrzések. A vállalkozót a kormányoldalról is megkeresték – méghozzá már 2012-ben. Elmondása szerint egy ismerősön keresztül azt kérték tőle, 20–25 millió forinttal támogassa a borsodi kampányt, cserébe olyan megrendeléseket ígértek, amelyekből bőven visszajön a pénz. Földi azt felelte, meg kell beszélnie a tulajdonostársával, másnap pedig jelezte: a tulajdonostárs mereven elzárkózik. Annak már nem néztek utána, hogy a tulajdonostárs a felesége. A vállalkozó szerint cégük túl kicsi és túl speciális volt ahhoz, hogy komolyan meg akarják venni. Arra a kérdésre, hogy miből lett elege a Tiszát feltűnően nagy számban támogató vállalkozói rétegnek, Földi úgy felelt: leginkább abból, hogy a kormány elszórta a vállalkozásoknak kulcsfontosságú fejlesztési forrásokat. Példaként a környezeti vitáktól hangos akkumulátorgyárakat említette, amelyekre szerinte aránytalanul sok pénz jutott ahhoz képest, ami a magyar vállalkozóknak. A korrupcióról szólva pedig így fogalmazott: „Ki az, akinek ráfér a képére, hogy 180 millió forintos táskával flangáljon?” A NER-es luxust korábban hányingert keltőnek nevező vállalkozó magáról azt mondta: soha nem volt igazán drága autója, és el sem tudja képzelni, hogy nagy aranyórával a csuklóján járkáljon. A mikro-kis- és középvállalkozások (kkv-k) helyzetén Földi szerint elsősorban fejlesztési forrásokkal lehetne javítani: a szektor túl van adóztatva, ezért cserébe legalább támogatást kellene kapnia a fejlődéshez. Saját példájukat hozta fel: a kétezres években elnyert eszközfejlesztési támogatás tette lehetővé, hogy exportra gyártsanak acélszerkezeteket Spanyolországtól Angliáig. A kisvárdai Master Good körül kirobbant bérvitára utalva úgy fogalmazott: gépet venni csak pénz és hitel kérdése, de aki a gépeket kezeli és az értéket előállítja, az jóval nehezebben pótolható. A bérezés mellett szerinte sok olyan apróság van, ami a cégnek jelentéktelen költség, de a dolgozók lojalitását növeli – ők például a munkatársak magánéleti gondjaiban is segítenek, és alapítványukkal rászoruló helyieket támogatnak. A vállalkozó szerint tőlük senki nem megy el, csak nyugdíjba: egyik hegesztőjük agyvérzés után kertészként dolgozik tovább a cégnél. A Tiszától és a cégénél korábban minőségirányítási vezetőként dolgozó helyi képviselőtől, Balajti Istvántól pedig semmi mást nem vár, mint hogy tegyék a dolgukat – mint mondta, türelmes, nem gondolja, hogy már harminc fideszesnek börtönben kellene ülnie, csak azt kéri, legyen jobb az országnak. Bige Lászlóról, a Tisza legnagyobb támogatójáról ebben a cikkünkben írtunk bővebben. (Borítókép: Németh Kata / Index)