● news.bsdnet.hu

Az egerszalóki termálvíz gyógyhatását nem tudományos kutatások igazolták először, hanem azok az emberek, akik nap mint nap kipróbálták. Mire megkapták a hivatalos gyógyvíz-címet, már rengetegen megtapasztalhatták a kedvező hatását, pedig akkor igazából még kiépített fürdő sem létezett. Ma már Egerszalók az ország legkedveltebb turisztikai célpontjai közé tartozik, a gyógyvíz története azonban jóval korábban kezdődött, mint a ma ismert fürdőkomplexum megnyitása. Bár a Saliris fürdőrészlegét 2007-ben adták át, a helyi termálforrást már évtizedekkel korábban felfedezték maguknak a környékbeliek. A forró vízre az 1960-as évek elején bukkantak egy olajipari próbafúrás közben. A felfedezés híre gyorsan elterjedt, a korabeli sajtó pedig már 1962-ben beszámolt róla. A Népújság 1962. május 26-i számában a következőket írta: „A Kőolajipari Vállalat az elmúlt hetekben Egerszalók határában végzett próbafúrásokat. Az egyik furatból 65 fokos kénes víz tört fel. A furatot, amely percenként 1500 liter vizet ad, a Vállalat munkatársai lezárták. (…) A vízlelőhely egyébként elég szép természeti adottságokkal rendelkező területen, egy fenyves erdőrész aljában van. És ami talán még ennél is fontosabb, Egertől mindössze 5-6 kilométernyire. A meleg víz vegyi összetételének megállapítására már intézkedés történt.” Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a környék lakói birtokba vegyék a feltörő meleg vizet. Mivel akkor még semmilyen fürdő nem működött a helyszínen, sajátságos megoldást találtak arra, hogy megmártózhassanak benne. Erről így írt a korabeli újság: „A lefolyásnál betongyűrűket süllyesztettek a víz útjába, amelyek valóságos „gyógykádként” szolgáltak. Úgy faragták ki, hogy kényelmesen ülhessenek a gyógyító vízben. Akinek pedig ezekben nem jut hely, – mint ottjártunkkor is – azok a gyógyvízárok párolgó vizében ülnek, fekszenek, mosakodnak.” A helyiek közül többen úgy vélték, hogy a termálvíz jelentősen javított az egészségi állapotukon. A korabeli beszámolók konkrét példákat is említenek: „Krémer Gusztávné egerszalóki lakos alig tudott járni, olyan ízületi bántalmakban szenvedett. A férje kerékpárral vitte ki esténként a kút mellé, ahol órákig áztatgatta a lábát, s alig néhány hét múlva eldobta a botját – mondja a szalóki községi vb-titkárnő. Egy demjéni bácsinak, Vincze Jánosnak porcleválása volt egy baleset miatt, s ő is ott gyógyult meg. Azt mondják, hogy Szabó Flórián egerszalóki lakos, aki három hétig feküdt az egri reumakórházban, ugyancsak a szalóki víztől nyerte vissza az egészségét.” Miközben továbbra is sokan keresték fel a természetes fürdőhelyet, a szakemberek is vizsgálni kezdték a víz összetételét és egészségügyi hatásait. Az 1990-es évek elején az egerszalóki termálvízből mintákat vittek az egri kórházba, ahol főként ízületi betegségekben és csontsérülésekben szenvedő pácienseknél végeztek terápiás vizsgálatokat. A kedvező eredmények nyomán 1992 májusában az egerszalóki hőforrás vize hivatalosan is megkapta a gyógyvíz minősítést. A folyamat részleteit az MTI 1993 elején megjelent tudósítása is ismertette: „Egerszalóki hévízfürdő-tervek 1993. január 9. – Gyógyüdülő centrum épülhetne a Heves megyei Egerszalókon, ahol egy forrás szertefolyó meleg vizében a téli napokon is 40-50 ember fürdőzik. Az itt feltörő csaknem 70 Celsius-fokos vízre még 1961-ben leltek (valójában 1962-ben – szerk.) az olajkutatók egy próbafúrás során. Annak idején – felismerve a víz áldásos gyógyhatását – a helybéliek kis gödröket, tocsogókat ástak a víz útjába; ezeket azóta a kiváló só és mész fehér béléssel vonta be. Az akkori tulajdonos, a Vörös Csillag TSZ pedig egy mindössze hat méter átmérőjű aprócska medencét épített, a tisztításról, bővítéséről azonban nem tudott gondoskodni. Így a KÖJÁL nem tartotta alkalmasnak a „létesítményt” a fürdő célú használatra. Nemcsak a költségesnek ígérkező építkezés maradt el, hanem még az öltözőnek használt fabódékat, a kerítéseket is lebontották. Időközben az a 42 hektáros terület, amelyen a hőforrás is található, tulajdon- és kezelői joga gazdát cserélt, s bár fürdő nem épült, az utolsó kezelő, a Mátrai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság parkerdőt telepített a leendő beruházás szép környezetének megteremtése érdekében. Újabb fejezet a történetben, hogy az egerszalóki önkormányzat kérésére az Országos Közegészségügyi Intézet megvizsgálta a víz összetételét, s kiderült: a feltörő víz a kalcium-karbonátos hévizek közé sorolható. Terápiás kísérleteket is végeztek: az egri Reuma Kórházban, sikeresen kezeltek a vízzel ízületi bántalmakat és csontsérüléseket. Lehűtve ivókúrára is alkalmazták, elsősorban emésztési problémáknál. Így 1992 májusában a vizsgálatok összegzését követően a Népjóléti Minisztérium gyógyvízzé minősítette a hőforrás vizét.”