● news.bsdnet.hu

A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója, a tanulmány egyik szerzője, Alba Bossoms Mesa elmondta, hogy a jobb minőségű, a genetikai származás vizsgálatát is lehetővé tévő minták akár 16 ezer évesek is lehetnek. Kifejtette, hogy a mintavétel során kiemelten figyeltek a rajzok megóvására. Egyes esetekben a tudósok apró felületi mintákat vettek a már korábban megsérült részekről, míg máshol, például a híres spanyolországi Altamira-barlangban, a sziklákon természetes módon lefolyó vizet gyűjtötték össze a kutatáshoz. A szakemberek a vizsgált tizenegy barlang közül öt esetében jártak sikerrel. A minták többségében az ősi emberi örökítőanyag állati, leggyakrabban denevérektől és rágcsálóktól származó DNS-sel keveredett. A kutatók szerint ez a keveredés azt jelzi, hogy a barlang aljáról származó üledék természetes módon került át a falakra. Ezzel szemben a Portugáliában található Escoural-barlangban önálló emberi DNS-t találtak. A tudósok azt feltételezik, hogy ez közvetlenül az egykori rajzművészektől származik, és az érintésük, a falnak nekitámaszkodó testük nyomán, esetleg nyál vagy izzadság révén maradt meg a felületen. A spanyolországi Covarón-barlangban a legtöbb minta szintén kevert állati és emberi örökítőanyagot tartalmazott, de a többi helyszínhez képest itt sokkal nagyobb mennyiségű ősi DNS maradt fenn. Ennek köszönhetően a kutatók képesek voltak feltérképezni az egykor ott élt emberek genetikai származását. Az elemzések azt mutatják, hogy a barlangrajzokat valószínűleg olyan vadászó-gyűjtögető közösségek készítették, amelyek Nyugat- és Közép-Európában éltek valamikor 5200 és 16 700 évvel ezelőtt. Ebből a korszakból származó, tiszta emberi DNS-t ugyanakkor csak a festetlen barlangfalakon találtak, így még nem teljesen biztos, valóban ők voltak-e a művészek. Adam Brumm, az ausztráliai Griffith Egyetem régésze a kutatási eredményekre reagálva elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt ők maguk is megpróbáltak ősi örökítőanyagot kinyerni a Sulawesi és Borneo szigetén talált, késő pleisztocén kori kézlenyomatokból, de akkor nem jártak sikerrel. A szakember szerint annak bizonyítása, hogy az emberi DNS évezredekig fennmaradhat a barlangfalakon, rendkívül biztató a jövőre nézve. Ha a módszer széles körben is sikeres lesz, a sziklarajzokból származó, ősi emberi örökítőanyag kinyerése gyökeresen megváltoztatja, forradalmasítja a korai emberi kultúráról szerzett, eddigi tudásunkat.