● news.bsdnet.hu

Ennyi önfeledten boldog embert ritkán látni egyszerre Magyarországon egy koncerten. A SopronFest 2026 második napján, július 3-án a Lővérekben jártunk, ahol a domboldalra épített nagyszínpad és a fák közé simuló nézőtér már önmagában is külön atmoszférát teremtett. A nyári meleg lassan oldódott, az ég tiszta volt, a tér pedig fokozatosan telt meg azzal a sok ezres tömeggel, amely estére egyetlen, összefüggő felületté sűrűsödött. Ebben a közegben az este első igazi csúcspontját a Parno Graszt hozta el. A zenekar olyan természetességgel oldotta fel a távolságot színpad és közönség között, mintha ez nem is lett volna kérdés. Rövid időn belül a Lővérek nem nézőtérként, hanem mozgó, lélegző közösségi térként működött. Spontán tánckörök alakultak, idegenek álltak össze egy ritmusra, és az egész térben szinte megszűnt a külső szemlélő pozíciója. Az önfeledtség itt nem túlzás volt, hanem pontos leírás. Innen lassan áthangolódott az este. A másik színpadon a Belga játszott, a tér pedig fokozatosan új ritmusba került, majd a nagyszínpadra megérkezett Beton.Hofi, aki már nem oldotta, hanem sűrítette az addig felszabadult energiát. A Tiszalök dallal azonnali fókuszt teremtett: a tömeg nem szétesett, hanem összezárt, és minden sorra azonnali reakció érkezett. Beton.Hofi jelenléte laza, mégis erős volt, minden mozdulat és mondat a helyén működött, miközben végig megmaradt az élő, impulzív előadás jellege. És ekkor történt valami finom, de látványos elmozdulás: a közönség elkezdett visszaszólni a színpadnak. Több mez is berepült a térből, ajándékként, amit ő természetesen megköszönt, és fel is vett. A gesztus nem látványos show-elemként működött, inkább egyértelmű visszacsatolásként: itt tényleg két irányban áramlott az energia. Ahogy leszállt az este a Lővérek felett, és megjelentek az első csillagok, a koncert hangulata tovább mélyült. A Margaréta előtti rövid megszólalás – hogy ez egy fontos embernek szól – hirtelen személyesebb irányba fordította az egészet. Közben a közönségből a színpadra érkező mezek és gesztusok tovább erősítették a kölcsönösséget: itt már nem egyirányú előadás történt, hanem folyamatos visszacsatolás. Az Irie Maffia érkezése a Nesztek alatt újabb fordulatot hozott az este ívében: a korábban sűrűre húzott energia hirtelen kitágult, és a koncert egy pillanatra ismét felszabadultabb, közösségibb formát vett fel. A dal alatt a közönség és a színpad közti határ is tovább oldódott, több mez is berepült a színpadra, amelyeket Beton.Hofi megköszönt és elfogadott. A gesztus nem látványelemként működött, inkább a kölcsönös jelenlét egyértelmű visszajelzéseként. Mégis érezhető maradt, hogy az este ekkorra már lassan az utolsó nagy blokk felé tartott. Azahriah érkezése előtt a tömeg egyetlen sűrű, figyelő felületté vált, ahol minden mozdulat a színpad felé húzott. Azahriah koncertje végül vizuálisan a fesztivál csúcspontja lett. A monumentális koponya-díszlet, a folyamatosan változó fények és a pirotechnika nem külön elemekként működtek, hanem a zene részeként, amely folyamatosan alakította a látványt. Zeneileg azonban időnként megjelent egy finom hullámzás. A feature-ökre épülő dalok – különösen a Desh-sel és Young Fly-jal közös számok – élőben néhol darabosabban hatottak. Nem Azahriah teljesítménye volt kérdéses, inkább a közös dalok szerkezete okozott időnként töréseket az ívben. Ugyanakkor ez a törés nem gyengítette, hanem átrendezte az élményt: a közönség került előtérbe. Ahol a vendégszólamok hiányoztak, ott a tömeg vette át a szerepet, és a refrének közös éneklése a koncert egyik legerősebb pillérévé vált. Azahriah fellépése így nem klasszikus koncertként működött, hanem egy folyamatosan alakuló közösségi performanszként, ahol a látvány, a zene és a közönség együtt hozta létre az est végső energiáját. A SopronFest második napja végül három egymásra rétegződő világként maradt meg: a Parno Graszt felszabadító, önfeledt közösségi ereje, Beton.Hofi sűrű, belső intenzitása és Azahriah grandiózus, vizuálisan túlfeszített show-ja együtt rajzolták ki azt az estét, amelyben a Lővérek nemcsak helyszín, hanem közös élménnyé váló tér lett. (Borítókép: SopronFest 2026. július 3-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)