● news.bsdnet.hu

A láthatatlan gyógyító – Az illatok terápiás ereje címet viseli Molnár Éva coach és illatterapeuta könyve, amely 219 oldalon át mutatja be olvasójának az illatok és szaglásunk varázslatos világát. Hisz míg el nem kezdjük lapozgatni az irományt, talán bele se gondolunk, hogy mikor beleszagolunk a levegőbe, valójában millió receptor kapcsol be, azonosítja az illatmolekulákat, közben pedig az agyunk különböző területei már aktiválódnak is, hogy minél gyorsabban el tudják helyezni az újonnan befogadott információt – ami ez esetben az orron keresztül érkezett. Amennyire bonyolult rendszer ez, annyira hatásosan befolyásol minket. Az illatok ugyanis az orrunknál fogva vezethetnek el minket elménk legnapsütésesebb és legsötétebb bugyraiba, és semmi látványosra nincs hozzá szükség. Mint az a kötetet kiadó IndaPress oldalán is olvasható , a könyv egészen az ókori füstölőktől a modern illatterápiáig bejárja azt az izgalmas utat, amin szaglásunk indít el minket. Megtudhatjuk például, hogy egykor úgy hitték, a betegségek a „rossz levegővel” jutnak be a testbe, ezért illatokkal próbálták gyógyítani az embereket, vagy hogy a parfümök és a gyógyszerészet hosszú ideig szorosan összetartoztak. A kötet betekintést enged a francia illatkultúra kulisszái mögé is. Oda, ahol az olfaktív terápia megszületett, és ahol ma is fontos szerepet játszik a gyógyászatban. A könyv szerzője már több mint két évtizede dolgozik coach-ként, közel tíz éve pedig illatterápiával. Missziójának része, hogy minden tévhitnek gátat szabjon utóbbival kapcsolatban, hisz nem véletlen az, hogy egykor a gyógyászat szerves részét képezte ez a típusú terápia. Nehéz út ez, ám nem szokatlan számára, hisz már coach-ként is az úttörők közé tartozott, a 2000-es évek elején ugyanis még egészen új tudományágnak számított. Mint felidézte: Akkor ezt még nagyon kétkedve figyelték, mivel sokkal inkább amerikai hozott anyagnak számított. Rengetegen tartottak tőle, mert az volt az általános álláspont, hogy ami jó Amerikában, az nem biztos, hogy jó nekünk. Először vállalatoknál dolgozott, cégeknek tartott tréningeket, majd később áttért a magánemberekre is. Ekkoriban kezdték el arról kérdezgetni kliensei, nem szeretné-e bevezetni az aromaterápiát is az ülésekbe. Így aztán elhatározta, elmélyed az érzelmi oldás ezen területén is, több alternatív módszert is kitanult, például a családállítást. Elmondta, mindig is nagyon kedvelte az illóolajokat, ám kezdetben még csak olyan fizikai tünetekre alkalmazta, mint a csípések, kiütések. Miután beleásta magát az aromaterápia tudományába, akkor jött rá arra, hogy a lelki gyógyításban is hatalmas szerepe van. 2018-ban természetgyógyászok mellett tanulta ki a szakmát, és fedezte fel annak mélyebb, úgymond spirituálisabb dimenzióját. Jelenleg Franciaországban lakik, ami nem véletlen, hiszen azt nevezik az illóolajok hazájának. Korábban a Cort d'Azur területén tartózkodott Nizzában, most azonban már egy jóval csendesebb, turistamentes övezetben él, a természet közvetlen közelében. Először 2016-ban járt ország déli részén, amikor is annyira beleszeretett, hogy elhatározta, oda is költözik, ennek pedig már nyolc éve. Elmondta, szakmája területén a gyakorlatiasság a kedvenc része, hisz minden esetben az a cél, hogy cselekvés által változást érjen el. A klienseknek a coaching és az illatterápia alkalmával is tenniük kell azért, hogy jobb állapotban legyenek, nem állnak meg a helyzeti analízisnél, mint azt például a pszichoterápia teszi. Fontosnak tartotta kiemelni, nem degradálja azt a megoldást sem, sőt, csupán arra szeretett volna rávilágítani, hogy ez a leglényegesebb különbség a két tudományág között. Persze az, hogy az aromaterápiát és a coachingot is egy fajta tudományágnak nevezzük, sokakból talán szkepticizmust, esetleg értetlenséget vált ki. Az alternatív gyógyászati módszereknél ez nem meglepő, Molnár Éva is azt tapasztalja, manapság már a kuruzslással említik egy lapon, holott az egyik legősibb gyógyítási forma épp az illatterápia. Tulajdonképpen ezért is írtam meg a könyvet. Az is célom vele, hogy az aromaterápia, illatterápia komoly, megalapozott jellegét bemutassam, és valamelyest enyhítsem ezt a bagatellizált hozzáállást – magyarázta. Hozzátette, aggályosnak tartja, hogy az alternatív módszerekkel kapcsolatos rossz tapasztalatok (képzetlen szakemberek miatt) elriasztják az embereket. Mindemellett azt is kiemelte, az alternatív módszereknek is rendelkezniük kell tudományos háttérrel, még ha nem is allopátiás orvoslásról van szó. Kifejezetten kritikusan áll azokhoz a manapság elterjedt, téves nézetekhez, amelyek azt állítják, az alternatív gyógyászati megoldásoknak nincs szükségük tudományos alapra. Egy példával hívta fel a figyelmet arra, milyen veszélyeket rejthet az illatterápia, ha nem megfelelő szakember végzi azt, ugyanis a természetes jelleg nem egyenlő az ártalmatlansággal. A gyógynövényeket is túl lehet adagolni, aromaformájukban is. Példaként említette a rozmaringot, amit három formában is lehet alkalmazni az illatterápiában, amelyből kettőnek nincs mellékhatása, egynek viszont igen. A két kockázatmentes esszencia közül az egyiket – a cineolosat – agzi keringés serkentésére valamint a koncentráció és a memória serkentésére alkalmazzák, a másikat – a verbenonosat – a méregtelenítésre és a máj működés serkentésére használják, addig a kakukktojásnak – ami a kámforos rozmaring – éppen májkárosító hatása van, a nem megfelelő szakember pedig könnyedén összekeverheti ezeket. Hasonló a helyzet a borsmentával is, amelyet leginkább emésztési panaszok esetén alkalmaznak. Ám a nem jártas szakértők nincsenek tisztában azzal, hogy a gyógynövénynek vérnyomásemelő hatása is van. Ha pedig ez az információ elfelejtődik, egy alapvetően is magas vérnyomással rendelkező kliensnél nagyon komoly egészségügyi problémákat tud okozni. Szó esett arról is, a történelemben miként jelentek meg az illatok, hogyan is alkalmazták őket. Molnár Éva elmondta, három módszer volt a jellemző: vallási célokra, gyógyításra, vagy pedig afrodiziákumként használták fel őket. Tapasztalatai szerint ez utóbbi használati mód „okozta a legtöbb kárt”, a legtöbben emiatt kezdtek el kétkedve tekinteni az aromaterápiára, mint alternatív módszerre. A spirituális és afrodiziákum asszociációk gyakran háttérbe szorították a gyógyító jelleget, ami ahhoz vezetett, hogy az illatokat profánnak vagy mágikusnak tekintették, rontva gyógyítói hírnevüket – fogalmazott a szakember. Azt is hozzátette, hogy az évtizedek során megjelent szintetikus anyagok is hozzájárultak a gyógynövények marginalizálódásához. Manapság már több generációból is hiányzik a gyógynövényekkel kapcsolatos tudás – amivel még nagyanyáink tisztában voltak, az unokáknak már sejtelmük sincs. Hangsúlyozta azt is, a módszer alternativitása nem lehet egyenlő a tudományos szigor hiányával. Épp ezért szorgalmazza az illatterápia bevezetését az egészségügybe, ahol egyébként már valamilyen szinten jelen is van, csak a túlnyomó többség nem tud róla. Ennek legfőbb oka, hogy vannak olyan fizikai panaszok, amelyek nem kezelhetők gyógyszerekkel, legalábbis anélkül, hogy egy komolyabb mellékhatás fel ne üsse a fejét. A méltán elismert magyar gyógynövényszakértőt, Csupor Dezsőt idézte, aki már hosszú évekkel ezelőtt beszélt erről, a legkézzelfoghatóbb példaként pedig az IBS-t, vagyis az irretabilis bélszindrómát hozta fel. Jelenleg erre a krónikus emésztési problémára nincs szintetikus megoldás, gyógynövény forrázatokkal azonban kiválóan kezelhető. A szakemberek leggyakrabban a köményt és a borsmentát javasolják, utóbbinál annak függvényében persze, hogy vannak-e vérnyomásproblémái a kliensnek. Ezen a vonalon maradva a pszichoszomatikus betegségek világa felé is elkanyarodtunk, amelyek száma napjainkban igencsak megemelkedett. A szorongás, a depresszió, a pánikrohamok, valamint a különböző intoleranciák és érzékenységek mind pszichoszomatikus visszajelzései az emberi testnek. Molnár Éva azt tapasztalja, az orvosok leggyakrabban vagy nem szívesen foglalkoznak ezekkel a problémákkal, vagy olyan erős gyógyszereket írnak fel rájuk, amelyek elnyomják a problémát, de nem oldják meg. Elmondta, az orvosok is főként a képzéshiány miatt állnak szkeptikusan az alternatív módszerekhez. Felidézte, hogy még a pandémia alatt kitiltották az illóolajokat a francia kórházakból, annak ellenére, hogy a légúti panaszokon több aroma is tudott volna segíteni (például a mirtusz, amelynek görcsoldó hatásai is vannak). Nem azt állította, hogy gyógyszerek nélkül is meg tudták volna gyógyítani a Covidban szenvedő betegeket, csupán azt, hogy kezelésükbe belevehették volna a gyógynövényes illóolajokat is. Hozzátette, Franciaországban jobb az illóolajok helyzete, ugyanis gyógyszertárakban is elérhetőek, tömegek alkalmazzák is őket, ám a gyógyszerészeknek óvatosan kell bánniuk velük. Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan működik egy illatterápiás ülés, így elsőként arra tértünk ki, kinek ajánlja a szakember, hogy ellátogasson egy ilyen terápiára. Úgy fogalmazott, hogy szinte mindenkinek, köztük azoknak, akiknek visszatérő problémáik vannak, vagy csak egyszerűen úgy érzik, valami nincs rendben az életükben, ám nem beszélnek ezekről olyan könnyen. Az illatok ugyanis segítenek a verbális gátak oldásában. Olyanok is vannak, akiknek inkább nem javasolja az illatterápiát, ide tartoznak a pszichotróp gyógyszereket szedők, az öngyilkos hajlammal vagy egyéb súlyos pszichiátriai betegséggel küzdők. Elmondása szerint ennek oka az, hogy az illóolajok képesek elérni a tudatalattit, vagyis előhívni mély, esetenként kiszámíthatatlan érzelmeket. A gyógyszeres kezelés alatt állóknál pedig fennáll a veszélye, hogy egyes illóolajok kioltják vagy épp túlzottan felerősítik a készítmények hatását. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az illóolajok között akadnak kifejezetten hallucinogének (például: szerecsendió), valamint neurotoxikusak (például: cédrus) is – amik csak nagy mennyiségben válnak veszélyessé. Állítása szerint az illatterápiában résztvevők gyakorta érkeznek hasonló problémákkal. Férfiak és nők különböző sebeket hordoznak, ám sok esetben vannak átfedések. A nők egy része például női identitásával küzd, az anyaság okozta szorongással, amelyhez szorosan kapcsolódhatnak a rossz szülésélmények is. A férfiak pedig apasebbel, vagy a férfi szerepekhez kapcsolódó elakadásokkal küzdhetnek – de igen széles skálája van annak, milyen lelki eredetű problémákkal keresik meg a szakembereket. A folyamat úgy néz ki, hogy a kliensek kiválasztják azokat az illatokat, amelyek a leginkább vonzzák őket, és azokat, amelyeket a leginkább elutasítanak – később mindkettőt használják a terápiás munkában. Molnár Éva elmondta, a szaglásunk jelentős százalékban szubjektív, tehát nem beszélhetünk univerzálisan jó vagy rossz illatokról. Mint mondta, az illatokra adott reakciók személyesek, és az agyban tárolt érzelmekhez, emlékekhez kapcsolódnak. A dolog alkímiája abban rejlik, hogy egy illatra adott erős, negatív reakció a terápiás munka után semlegessé, sőt kellemessé válhat, jelezve az érzelmi feloldást. Az illatterápia közvetlen visszajelzést ad az érzelmi feldolgozásról – magyarázta az illatterapeuta, ráerősítve arra, nem gondolja, hogy a hagyományos terápia hasztalan, sokkal inkább arra utalt, hogy a két módszer nem zárja ki egymást, inkább kiegészítheti. A beszélgetés során mi is megillatozhattunk néhány csodaszert, amelyeknek hatásáról is tanulhattunk. Ezeket most megosztjuk olvasóinkkal is: Az illatterapeuta kérdésünkre elmagyarázta, az illóolajok úgynevezett vivőanyagként működnek, megkönnyítik a terápiás munkát, és segítenek új, traumamentes viselkedési minták gyorsabb kialakításában azáltal, hogy illatokhoz kötik őket, amelyek tartós emlékeket hoznak létre. Molnár Éva rendíthetetlenül hiszi, az illatok komoly, tudományos alapokon nyugvó alternatívát vagy kiegészítést jelenthetnek az egészségügyi ellátásban, amennyiben megfelelő tudással és hozzáértéssel alkalmazzák őket. Új kötetének köszönhetően már a hétköznapi ember is sokkal többet megtudhat az illóolajok és az aromaterápia világáról, felelevenítve az ősi tudást. Ez esetben talán nem is baj, ha hagyjuk, hogy az orrunknál fogva vezessenek minket. Molnár Éva könyvét az IndaPress kiadó oldalán szerezheti be ide kattintva . (Borítókép: Molnár Éva. Fotó: Kiss Marietta Panka)