● news.bsdnet.hu

A zenekar alapítója, Adam Nergal Darski mindössze tizennégy éves volt, amikor életre hívta a Behemothot. A banda kezdetben szorosan kapcsolódott a kilencvenes évek eleji black metal mozgalomhoz. A korai felvételek nyers hangzása, pogány tematikája és misztikus atmoszférája a skandináv elődök hatását tükrözte, majd a kétezres évek elején jött a váltás. A Behemoth fokozatosan a death metal technikai brutalitása felé fordult, illetve tudatosan elkezdték építeni az imázsukat. Sikerük egyik kulcsa az volt, hogy miközben zenéjük egyre komplexebbé vált, látványviláguk is folyamatosan fejlődött. A koncertek szertartásszerű eseményekké alakultak, amelyekben a vallási szimbólumok kiforgatása, a teatralitás és a monumentális vizualitás ugyanolyan fontos szerepet kapott, mint maga a zene. A Behemoth fellépései nem egyszerű metal koncertek, hanem gondosan felépített performanszok lettek. Ebben meghatározó szerepe volt Nergal karizmatikus színpadi jelenlétének. A frontembernél 2010-ben leukémiát diagnosztizáltak, amelyből sikeresen kigyógyult és motiváltabban tért vissza mint valaha. A következő években a Behemoth tovább tágította saját univerzumát, hangzásvilágát és egyértelművé vált, hogy nem kíván kompromisszumot kötni. Nergal minden albumon provokál, ugyanakkor mesélni is akar. A szent és a profán közötti határokat feszegeti, ami miatt a törvénnyel is meggyűlt a baja, de a művészi kvalitásai vitathatatlanok. Munkamorálja szintén irigylésre méltó, ugyanis alig egy év telt el a legutóbbi album megjelenése óta. Az I, Scvlptor remek kedvcsináló, amely azon az úton megy tovább, amit a banda az elmúlt 10-15 évben kitaposott magának. Ugyanakkor képes megújulni, ami jó hír a laikusoknak. Sosem voltam hatalmas Behemoth rajongó, inkább tisztelem, mintsem szeretem Nergal munkásságát, az I, Sclvptor azonban felkeltette az érdeklődésem. A szűk ötperces dal sötét, nyugtalanító gyászindulóként kezd, majd beköszön a súlyos gitár, karcosan reszelve a ritmust. Természetesen megérkezik Nergal károgása is, a monumentális főtéma pedig rögtön elkapja a hallgatót. Bő három perc elteltével érkezik egy meglepő tempóváltás, ahol a banda emlékeztet arra, honnan is indultak. A technikás death metal helyett igazi black metalos riffet kapunk, mely jéghideg intenzitással darál. A zárás kreatívan foglalja keretbe a dalt és lassacskán lenyugszik. Az I, Scvlptor szövege is különleges, ugyanis önmagunk formálásának végtelen folyamatát jeleníti meg metaforaként. Ezt támasztja alá a számhoz készült klip, amelynek képi világa az atmoszferikus horrorokat idézi. A Behemoth ellentmondásos jelenség, amely túl tud nőni a zenén, de úgy tűnik, Nergal ismét bizonyítja, hogy nem csak radikális világlátása és a performanszai miatt vált globális márkává a zenekara.