Ha jól tudom, előbb találta meg a buddhizmus, és csak utána a filmezés. Hogyan indult a kapcsolata a buddhizmussal?
Nagyon fiatal voltam, 16–17 éves koromban találkoztam először buddhista tanításokkal. Erdélyi vagyok, és akkoriban még a Ceausescu-diktatúra alatt éltünk magyar kisebbségiként, ezért a tudat szabadsága nagyon foglalkoztatott bennünket. Találkoztunk egy rockkoncert után egy ismerőssel, aki azt mondta nekünk, hogy ő tudja az igazságot, merthogy létezik egy igazság, ami a dualizmuson van. [A keleti vallásfilozófiák egyik alaptétele a nem-kettősség elve, miszerint a dualista szemlélet (pl. én és a világ, jó és rossz) csak illúzió, és ezek elengedésével érhető el a belső béke és a felszabadultság – a szerk.] Romániában a kommunizmusban alig lehetett olyan információkhoz hozzáférni, amelyek a spiritualitással voltak kapcsolatosak, viszont voltak olyan hippik, akik Románián keresztül utaztak Indiába és Nepálba, és amikor hazajöttek, hoztak magukkal írott tanításokat is. Az ismerősünk ezeket megkapta, lefordította magyarra és megosztotta velünk. Mutatott egy meditációt, ahol a légzésre összpontosítva képesek vagyunk a tudatot befolyásolni és lenyugtatni. Úgyhogy ez volt az első élményem.
Később, amikor Budapestre költöztem, megvettem a Buddha élete és tanítása című könyvet: nagyon tetszett, egyszerű volt, könnyen érthető, és nagyon tudtam hozzá kapcsolódni –
a tudat szabadságáról szólt, arról, hogy minden megvan a tudatban, minden gazdagság, amit keresünk kint a világban. Ez a függetlenség a külső dolgoktól nagyon inspirált.
Aztán nem sokkal később jött láma Ole Magyarországra, tartott egy előadást az ELTE-n, ahova elmentünk a barátokkal, mert akkor mindannyian kerestük az élet értelmét.
És hogyan indult a története a filmezéssel?
Az sokkal később kezdődött, nekem ez nem volt benne a pakliban. Találkoztam láma Oléval és a feleségével, elkezdtem utazgatni velük, és így még jobban megismertem őket. Tanítványuk is voltam, és nagyon közel kerültem Ole feleségéhez, Hannah-hoz. Hannah nagyon kedves, laza és inspiráló nő volt. Miután meghalt, sokan kérdezgettek róla és az életéről. Rájöttünk, hogy jó lenne valamit csinálni róla, szerettük volna megmutatni az ő jelentőségét, és így jött az első filmem ötlete, a Hannah, a buddhizmus útja Nyugatra .
Miért éppen a filmet érezte a legmegfelelőbb médiumnak arra, hogy feldolgozza ezt a témát? Könyvet nem akart írni?
Ez jó kérdés. Amikor a Hannah-filmet csináltam, akkor beszélgettem barátokkal, hogy mit gondolnak, mi lenne a legjobb műfaj, ha róla szeretnénk készíteni valamit. Ők tanácsolták az életrajzi dokumentumfilmet, és pont volt egy nagyon jó ismerősöm Londonban, aki producer. Rá is ugrott az ötletre, így jött össze ez a film. És nyilvánvaló, hogy egy filmben, ha valaki elmondja a történetét, látjuk az arcát, látunk róla képeket, videofelvételeket – ez mindig segít abban, hogy a helyzetet kicsit közelebb hozzuk a nézőhöz. A könyvekben sokkal többet el lehet mondani, a filmnél viszont nagyon oda kell figyelni, hogy mennyit teszünk bele, hogy ne legyen unalmas, ne csak tényeket osszunk meg, és ne csak beszélő fejek legyenek, hanem legyen érzelmi része is, hogy az ember egy kicsit részt tudjon venni benne.
Mikor fogalmazódott meg önben, hogy Ole Nydahlról is filmet szeretne csinálni?
Az első filmemet világszerte több helyen is bemutatták, és amikor elkísértem közönségtalálkozókra, nagyon izgalmas volt hallani a közönség kérdéseit, érdeklődési pontjait. Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy kéne még egy film, ahol többet tudunk mondani a 16. Karmapáról, láma Oléról, erről a két férfiről, az ő tanító–tanítvány kapcsolatukról, és hogy mi is ez az egész tibeti buddhizmus, főleg a karma kagyü vonal.
Mi volt a legfőbb motiváció, amiért el akarta készíteni ezt a filmet?
Nagyon inspirálnak az élettörténetek, mindig is szerettem életrajzokat olvasni.
Azt gondolom, hogy igaz történetekből nagyon sok mindent lehet tanulni.
Valamint a Hannah-filmből maradtak még nagyon jó filmanyagok is, amelyeket nem használtam, mert a történet másik részét mondta el az a film.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást a film forgatása során?
Nagyon sok kihívás volt. Az első vágat 10 órás anyag volt... Nagyon sok interjút tibetiül csináltunk, ami azt jelentette, hogy le kellett fordítani ezeket az anyagokat. Vagy ott volt a Covid, amikor nem tudtunk forgatni, de tovább dolgoztunk a sztorin.
Két szálon fut a történet, valamint különböző technikai megoldások teszik dinamikusabbá a több mint kétórás dokumentumfilmet. Miért döntött úgy, hogy az archív felvételek és interjúrészletek mellett animációs betétek is legyenek a filmben?
Sokat gondolkoztam, hogyan lehetne megjeleníteni a történetnek azon részeit, amelyekhez nincsen semmilyen vizuális anyag, például a 16. Karmapa gyerekkorából, vagy az 1920-as évekbeli Tibetből. Ehhez nem volt képanyagunk, viszont nagyon fontos része a sztorinak, és nem akartam, hogy csak beszélő fejek legyenek, mert az unalmas. Másrészt láttam ezt már más dokumentumfilmekben is használni, ezért döntöttünk az animáció mellett, ami a budapesti CUB Animation stúdió munkáját dicséri. Remek munkát végeztek, szuper volt velük együttműködni. Nagyon keményen megdolgoztak azért, hogy ilyen legyen a végeredmény, egy évig tartott csak az animációt összehozni.
Ki a célközönsége? Kit szeretett volna megszólítani ezzel a filmmel?
Nekem nincs célközönségem,szerintem ez a film mindenkinek szól. Én is megnéztem egy filmet a Forma–1-ről, pedig komolyan nem érdekelt a téma, de olyan jó film volt! Néha teljesen véletlenül beleütközünk ilyen életrajzi történetekbe, amelyekkel előtte sosem foglalkoztunk, mégis képesek elgondolkodtatni minket. Szóval nem hiszem, hogy ez a film csak a buddhistáknak szólna, de elképzelhető, hogy többnyire azok nézik meg, akiket valamilyen szinten már érdekel a téma.
Lehet, hogy valakit a múlandóság témája mozgat meg ebben a filmben, lehet, hogy van, akit inkább az érdekel, hogy ki a Karmapa, vagy hogyan indult a buddhizmus útja Nyugaton, vagy éppen azt találja izgalmasnak, hogy egy európai pár így élte le az életét – szerintem mindenki találhat valamit ebben a filmben.
Mit gondol, milyen tulajdonságok tették Ole Nydahlt, az egykori dán hippit azzá a személlyé, aki a tibeti buddhizmus nyugati terjesztésének kulcsszereplőjévé válhatott?
Ole lázadó, szabadságszerető ember volt. Másrészről pedig egy nagyon nyitott, intelligens, gondoskodó, szerető családból származott. A szülei segítettek zsidókat menekíteni a német megszállás alatt, ami rendkívül bátor tett volt akkoriban. Tehát Ole nagyon idealista háttérrel rendelkezett, másrészről pedig hihetetlenül vad volt. Kellett ez a bátorság, vadság és lelkesedés ahhoz, hogy ezeket az ősrégi buddhista tanításokat képes legyen mindenki számára hozzáférhetővé tenni. És
azáltal, hogy ő ilyen vad volt, megmutatta, hogy nem kell valami különleges szentnek lenni ahhoz, hogy valakiből jó tanító legyen.
Nagy szeretettel és érdeklődéssel fordult az emberek iránt, mindenkihez tudott kapcsolódni. Nem azt közvetítette magáról, hogy „én vagyok a láma”, hanem azt mondta, hogy „hé, hogy vagy, barátom, mit csinálsz, üljünk le, beszélgessünk”.
Mennyire sikerült megismernie őt az idők során? Változott az önben élő kép a lámáról?
Jól megismertem, azt mondanám. Nagyon-nagyon inspiráló ember volt, igazi barát. Úgy kezelte az embereket, mintha közeli hozzátartozói lennének, pedig akkor találkozott velük először: a légiutas-kísérőtől a takarítón át a pincérig mindenkit felemelt, és ez szerintem fantasztikus képesség – annyi embernek megadni azt az érzést, hogy ő értékes és érdekes.
A személyiségének ez a sugárzása a vászonról is átjött, szinte felvidította az embert.
Ez a tanításainak a lényege: Ole mindig azt mondta, hogy a legmagasabb öröm a legmagasabb igazság. És ez nem azt jelenti, hogy mindig örömtelieknek kell lennünk, hanem azt, hogy a tudatunk igazi természete az örömteli, együttérző állapot.
Néha azt mondta, hogy ha úgy látnátok magatokat, ahogy én tapasztallak benneteket, akkor vennétek egy nagy tükröt, és egész nap nézegetnétek magatokat.
Ez viccesen hangozhat, de valójában arról szól, hogy segített mindenkit abban, hogy felemeljük magunkat és egymást. Nagyon sokunkat ellátott jó tanácsokkal, hogy egészséges, boldog életet élhessünk, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy ne csak magunkra gondoljunk. Gyakorlatilag abban segített, hogy Buddha tanításait praktikus szinten is használni tudjuk. Ezért is volt fontos számomra ezt a filmet megcsinálni, megmutatni, hogy igen, így is lehet élni, és hogy ennyi idealizmussal mennyi mindent lehet adni egymásnak, ami által mindenki jól érezheti magát.
Egy hónapja halt meg láma Ole. Milyen érzés volt nemrég a közönségtalálkozós vetítésen a nagyvászonról nézni őt?
Ez érdekes tapasztalat, és nagy tanítás a buddhizmusról is. Egy részről ott van a gyász, másrészt pedig ez az elengedés nagy gyakorlása. Fájdalmas, viszont mindent tovább tudunk gyakorolni, amit ő adott és tanított számunkra – minden azon múlik, hogy mennyire tudunk összpontosítani arra, amit ő mutatott, tanácsolt nekünk. Láma Ole azt mondta, hogy semmi, amit teszünk, nem vész el, nem múlik el. Bárki, akit elvesztettünk, valahogy ott él bennünk tovább azokban az értékekben, amiket megosztott velünk. A buddhista gyakorláson keresztül pedig képesek vagyunk kapcsolódni a tanítónkhoz, mivel mi úgy gondoljuk, hogy a tudat nem hal meg, hanem tovább utazik. Ha eleget gyakorlunk és erre összpontosítunk, tudunk kapcsolódni ezekhez az elhunyt mesterekhez, ugyanúgy, ahogy Buddhához is tudunk kapcsolódni, aki 2500 évvel ezelőtt élt.
Ön szerint mi a legfontosabb öröksége?
Ő azt mondta, hogy
ha meghalok, azt írják a síromra, hogy önállóvá tettem az embereket.
Szerintem nagyon sok ember életét megkönnyítette azzal, hogy összekapcsolta őket a buddhizmussal. És természetesen azok a buddhista meditációs központok, amelyeket létrehozott, mint ez is ( az interjú a Gyémánt Út Buddhista Központ Rózsák terén lévő épületében készült ), megadják a lehetőséget bárki számára, aki támogatást keres valamiben.
https://hvg.hu/elet/20260518_buddhizmus-nyugat-lama-ole-nydahl-karmapa
Nyitókép: Jelenet a Találkozás a Buddhával című filmből. Fotó: Mozinet
A Találkozás a Buddhával június 25-től látható országosan a mozikban, forgalmazója a Mozinet.