● news.bsdnet.hu

A mesterséges intelligencia már szinte mindenhol jelen van a hétköznapjainkban, és egyre többen használják munkájuk során is az MI segítségét. Arról is sokat hallani, hogy számos munkakör kiválható a mesterséges intelligencia használatával. Kétségtelen a munkaerőpiacra gyakorolt hatás, ám egy friss kutatásból az derül ki, hogy a magyar munkavállalók többsége mégsem érzi magát különösebben veszélyben az MI terjedése miatt. Az Europion kutatása szerint a jelenleg dolgozók 49 százaléka egyáltalán nem érzi a munkakörét helyettesíthetőnek, további 33 százalékuk pedig inkább nem érzi annak. Mindössze 18 százalék érzi inkább vagy teljes mértékben úgy, hogy munkáját kiválthatja a mesterséges intelligencia. A kor és a munkakör is számít: a bizakodók aránya különösen az 50 év felettiek és a fizikai munkát végzők körében haladja meg az országos átlagot: ebben a két szegmensben a megkérdezettek 86-87 százaléka nem érzi veszélyben a munkáját. Ezzel szemben a szellemi munkát végzők és a vezető beosztásban dolgozók pesszimistábbak. Ezekben a csoportokban több mint minden negyedik munkavállaló helyettesíthetőnek érzi a munkakörét. Szintén nem tűnnek különösebben aggodalmasnak a magyarok, amikor arról kérdezik őket, hogy milyen időtávon szűnhet meg a munkakörük az MI miatt. A válaszadók kétharmada szerint egyáltalán nem fenyegeti a munkakörüket ez a veszély, további 16 százalék szerint pedig mindez csak több mint ötéves távlatban történhet meg. A fiatalok valamivel aggodalmasabbnak tűnnek e téren: a 16–29 éves szegmensben ugyanis csak 53 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy nem fog megszűnni a munkaköre az MI miatt. Érdekes módon a vezetők azok, akik inkább veszélyeztetve érzik magukat — vagy ismét csak ők azok, akiknek pontosabb rálátásuk van az MI jelentette kihívásra. A megkérdezettek több mint fele szerint meg fog szűnni a munkahelyük az MI miatt, nekik csaknem a negyedük gondolja úgy, hogy szerint mindez 1–2 éven belül meg fog történni. A beosztottaknak ezzel szemben csak 31 százaléka számít erre, és ezen belül 16 százalékuk szerint csak több mint öt év múlva következhet ez be. Hasonló kontraszt figyelhető meg a munkavégzés típusa szerinti bontásban: a szellemi munkát végzők 44 százaléka szerint megszűnhet a munkaköre, míg a fizikai munkát végzők körében csak 32 százalék ez az arány. Szektorális bontásban pedig az állami és közszolgáltatásokban dolgozók érzik magukat a leginkább biztonságban: csak 16 százalékuk érzi úgy, hogy munkakörét fenyegeti a mesterséges intelligencia. A legtöbben fontos, de alkalmi segédeszközként tekintenek a mesterséges intelligenciára — legalábbis erre lehet következtetni a használati szokásokból. Az összes munkavállaló 42 szézaléka használja valamilyen szinten a munkahelyén, de csak 14 százalékuk teszi ezt napi szinten. Nem meglepő módon az MI-használat sokkal elterjedtebb a fiatal korosztályban: a 16–29 évesek 65 százaléka használ valamilyen szinten mesterséges intelligenciát a munkájához, míg az 50 év felettiek körében csak 30 százalék körüli ez az arány. A magas hozzáadott értékű szolgáltatószektorokban — például az informatikában, a tudományos tevékenységekben és a kommunikációs szektorban — a legelterjedtebb az MI-használat: az itt dolgozók 65 százaléka használja valamilyen szinten, ezen belül közel egyharmaduk napi rendszerességgel. Ezzel szemben az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatószektorokban — például a vendéglátásban és a logisztikában — sokkal kevésbé elterjedt az MI-használat, mindössze 30 százalék. A használati szokásokkal összhangban a magyar munkavállalók igen vegyesen értékelik, hogy valójában mekkora hatékonyságnövekedést jelent az AI a munkavégzésben. Csupán 17 százalék százalék gondolja úgy, hogy „jelentős” hatékonyságnövekedést okoz; a leggyakoribb vélemények inkább a „kis mértékben” és a „közepes mértékben” válaszok körül koncentrálódnak. A kutatás arra is kitér, hogy mire használjuk a mesterséges intelligenciát a munkahelyeken. Az első számú használati cél továbbra is egyfajta „Google-pótló” funkció: a válaszadók fele információgyűjtésre használja. Ettől messze lemaradva következik a szöveges anyagok előállítása — 36 százalék —, a fordítás — 34 százalék —, a dokumentumok szerkesztése — 25 százalék —, valamint az e-mailek és egyéb kommunikáció — 24 százalék.