● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! Pár éve nem gondoltam volna még, hogy hamarosan egy mondatban emlegethetjük Albert Camus-t, Dua Lipát és az István nevet. Hát még, hogy a világhírű koszovói–albán énekesnő egy olyan regényt tárgyal majd a könyvklubjában, amely a (poszt)kádári Pécs szürke paneltelepeitől indul, hogy aztán onnan keresztülszeljen évtizedeket és a kontinens egészét. „Egy bevándorló fejlődési regénye, Albert Camus-i felhangokkal”, olvassuk az értékelést David Szalay szóban forgó regénye, a Test borítóján. Pontosabb azt mondanunk, hogy az olvasónak könnyen eszébe juthat a Közöny (Az idegen) elbeszélői hangja. Hősünk, István legalább annyira kiismerhetetlennek tűnik, mint Meursault. Mintha mindenről a lehető legegyszerűbben gondolkodna, összetett helyzetértékelés helyett csupán pillanatnyi ösztönei, emóciói felfogására lenne képes. A legtöbb dologra csak annyit felel: „aha” és „oké”. Persze Camus is azért volt zseni, mert a társadalom képmutatásával szembesített bennünket. Vonakodva mentünk vele, majd mégis egyre erősebb lett az érzésünk, hogy Meursault (István) valójában kora gyermeke. Ahogy Camus megfogalmazta: az a megváltó, akit megérdemlünk. Szalay neve egy ideje forgott már a nemzetközi köztudatban, több regénye (Minden, ami férfi ; Az ártatlanság) magyar fordítást is kapott. Életének ismeretében még az sem lenne elképzelhetetlen, hogy magyarul írjon: bár Kanadában született, gyermekkorában is gyakran járt Pécsen, felnőttként pedig tíz évet leélt a baranyai városban. Nyelvtudásában viszont így is bizonytalan: az Ünnepi Könyvhét alkalmából érkezett Budapestre, és a Test fordítójával, Barabás Andrással való beszélgetéséhez is kellett tolmácsként Fejérvári Boldizsár. Bár elmondása szerint a magyar beszédet azért valamennyire össze tudja rakni. • Mit látott a nyolcvanas-kilecvenes évek Magyarországából? • Miben igazán erős a Test? • Hogyan látja David Szalay a magyar helyzetet? Már előfizető vagyok, bejelentkezem!