Amikor hollywoodi mozifilmet készítettek a Torpedó nevű játékból (amit az amőbához hasonlóan kockás papíron játszanak, és arról szól, sikerül-e eltalálni a másik füzetkéjében a rajzolt téglalapot), sokan azt hihették, ezzel a filmipar elért a falig, és ennél már tényleg nincs tovább, nincs ennél kevésbé filmszerű dolog a világon, amiből filmet lehetne készíteni. De ez tévedés: az év egyik nagy sikere egy internetes fórumon posztolt kép megfilmesítése.
Egy képé, ami egy kipakolt áruház egyik szobáját ábrázolta.
Valaki 2019-ben posztolt a 4chan nevű fórumon egy képet egy üres szobáról, és 2026-ban ennek alapján készült egy film, ami lenyomta a legújabb Star Wars -film bevételeit.
És a slusszpoén, hogy a film egyáltalán nem rossz, sőt.
Ez a Backrooms – Hátsó szobák , de ez a film egyedül még nem lett volna szenzáció, nem lett volna elég ahhoz, hogy az összes mértékadó filmes lap hetek óta arról cikkezzen, Hollywoodnak meg kell találni az új útjait, mert bebizonyították, hogy ami most van, az többé már nem lesz jó. Ehhez kellett a Backrooms szal véletlenül nagyjából egyszerre bemutatott, másik, ahhoz hasonlóan horror műfajú független film, a Megszállottság (Obsession) hasonlóan kirobbanó sikere is. Ez lett 2026 Barbenheimere, a Backsession – legalábbis a netes mémek szerint.
Két olyan filmről van szó, amelyek költségvetése még összeadva is tizede volt egy közepes kaliberű hollywoodi filmnek, de az új Star Wars -film, A mandalóri és Grogu árából harmincszor készülhettek volna el.
A Backrooms a neves főszereplők miatt 10 millió dollárból készült, és jelenleg 331 millió dolláros bevételnél tart, a Megszállottság Amerikában felfoghatatlan összegből, 1 millió dollárból forgott le, és már 376 millió dollárt hozott.
Az 1982-es E. T., a földönkívüli óta ez volt az első film Amerikában, amelynek a második és a harmadik hetén is nagyobb bevétele lett, noha ez a szám a világ minden filmjénél törvényszerűen csökkenni szokott. A nagyjából ugyanekkor bemutatott, két hollywoodi szuperprodukció közül Az univerzum védelmezői mindössze 110 millió dollárt hozott, A mandalóri és Grogu 328 milliót; ezeknek a filmeknek egyenként nagyjából 3-400 millió dollárt kellett volna termelniük csak ahhoz, hogy egyáltalán megtérüljön a készítési és marketingköltségük.
https://hvg.hu/kultura/20260609_az-univerzum-vedelmezoi-film-kritika-he-man-travis-night-ferfiassag-szuperhos-eternia-brian-may
A két független horrorban nemcsak a műfaj közös, de az is, hogy nagyjából a semmiből jöttek abban a korban, amikor Hollywood végleg elhitetette magával, kizárólag franchise-okkal, szuperhősfilmekkel, folytatásokkal, spinoffokkal és remake-ekkel lehet nagy lóvét akasztani. Igaz, a Backrooms nak volt azért az online folklórban előzménye, de korántsem olyan értelemben, mint egy új Superman- vagy Marvel-filmnek. És mindkettőt Z-generációs youtuberek rendezték saját ötletük alapján.
Érezni, ahogy Hollywood alapjai megremegnek
– írta elemzésében a BBC. Az elsősorban a profitmaximalizálásról szóló, minden kockázatot nélkülöző, kiszámítható, önismétlő filmek annyira ellepték a mozikat, és soknak annyira silány lett a minősége, hogy a nézők újra elkezdték keresni az eredeti ötleteket és a formabontó sztorikat – vonhatja le a következtetést az egyszeri elemző. És még az sem biztos, hogy ez a tanulság túlságosan elhamarkodott: a Backrooms t is felkaroló függetlenfilmes stúdió, az A24 épp attól vált a jelenkor legfontosabb filmes cégévé, hogy stabilan ugyanezt az álláspontot képviselik, és újra felvették a szótárba azt a szót, amit a hollywoodi stúdiórendszer mára kiradírozott onnan: a kockázatot.
A Backrooms – Hátsó szobák keletkezéstörténetét egy bizonyos életkor fölött már megérteni is nehéz. A 4chan nevű, elsősorban mémek és más képek anonim posztolására létrehozott oldalra 2019-ben posztolták az említett fotót a kipakolt áruházi szobáról, és ez olyan sok felhasználóval rezonált, hogy ebből az egyetlen, tulajdonképpen teljesen érdektelen képből fontos jelenség vált. A jelenséget magyarázók később azt mondták: a zsúfoltnak ismert, de most valamiért kihalt, kiürített terek eleve keltenek valamiféle borzongást az emberekben, épp úgy, ahogyan a valósághoz nagyon hasonlító, de attól egy ici-picit mégis eltérő képek pszichológiai hatása működik. Szóval a felhasználók újabb hasonló képeket kerestek vagy készítettek, történeteket írtak, mi is ez az érthetetlenül kihalt, hátborzongató szoba, ami alighanem valamiféle másik dimenzióhoz tartozik.
A jelenség pár évig megmaradt csak a keménymag szórakozásának, aztán 2022 elején egy Kane Parsons nevű, 16 éves fiú készített egy amatőr horrorfilmet a témáról a Youtube-ra: egy filmkészítő átzuhan abba a másik valóságba, ahol ez a hátsó szoba van, és ahol valami meghatározatlan szörny elől kell az életéért menekülnie. A kisfilm óriási siker lett, mára 88 millióan látták, a backrooms szó berobbant a köztudatba, és a neten Pixels néven ismert Parsons teljes websorozatot kerekített az első rész mellé, amelynek részeit összesen csaknem 200 millióan látták.
Parsons még a 21. életévét sem töltötte be, azaz szülőhazájában még felnőttnek sem számított, amikor megrendezhette a Backrooms nagyjátékfilm-verzióját a főszerepekben az Oscar-jelölt Chiwetel Ejioforral (12 év rabszolgaság) , az Oscar-jelölt Renate Reinsvével (A világ legrosszabb embere, Érzelmi érték) és az Emmy-díjas Mark Duplasszel (The Morning Show) . És ami ebben talán a legmeglepőbb: korántsem csak arról van szó, hogy Parsons egyszerűen a rajongók kielégítését szolgáló fan-service filmet készített volna, a legegyszerűbb végén megragadva a feladatot, sőt, ennek az ellenkezője igaz: a valljuk be, nem túl összetett alapötletet (egy másik dimenzióra hajazó, furcsa szobák végtelen labirintusából álló térben kell menekülni valami gonosz entitás elől) teljesen újragondolta, és pluszjelentéssel töltötte fel írótársával, Will Soodikkal (Westworld) együtt.
A nagyjátékfilmben ugyanis a „hátsó szobák” voltaképpen a tudatalattinkat vagy annak egy részét (a rázósabbik részét) jelképezik. Chiwetel Ejiofor egy olyan férfit játszik, akinek folyamatosan a teljes csőd szélén inog az élete, és ahogyan ennek okait egy pszichológus (Renate Reinsve) segítségével megpróbálja feltárni, kiderül a kellemetlen igazság: ő maga tehet arról, hogy idáig jutott, és őszintén szólva még csak nem is igazán szeretne megváltozni. Így telik meg a megannyi filmes előképből ismerős alapszituáció (elsőként A kocka című 1997-es horror jut az eszünkbe) lélektani többletjelentéssel, bár a teljes őszinteség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a film végül hiába próbál, nem képes koherens és teljesen érthető pszichológiai magyarázatot adni arra, hogy akkor mi is ez a horrorisztikus hátsó kamrája az agyunknak. De hogy gondolkodnivalót ad és nem hagy nyugodni az utolsó jelenet után sem, az biztos.
A film többlettartalmának meglétéhez hasonlóan meglepő, hogy a gyerekkort éppen csak elhagyó – igaz, ha filmiskolákban nem is, de a Youtube-on autodidakta módon évek óta folyamatosan magát fejlesztő – rendező még filmes értelemben is kifejezetten profi horrort tett le az asztalra, ami ráadásul
1990-ben, azaz jóval Parsons születése előtt játszódik, mégis tökéletesen akkurátusnak tűnik a korfestése.
Parsons nem viszi túlzásba a „lihegve és rettegve menekülünk valami elől, amit nem látunk” kőegyszerű paneljét, ehelyett inkább mindenféle irányból körbejárja a témát: van, hogy a főhős izgatottan és lelkesen próbálja feltérképezni a szobákat, vannak részek, amikor már jól ismeri, így be tudja mutatni a működését, és a „nem látjuk a szörnyet” / „pontosan látjuk a szörnyet” jelenetek aránya is nagyon eltalált. Mindez pedig ahhoz vezet, hogy a Backrooms zsigerien is működik.
https://hvg.hu/360/20260612_hvg-szerelmem-marokko-backrooms-dido-aeneas-lookbook-kiallitas-ajanlo
És Parsons remekül kihasználja a nagyszerű látványtervezővel együtt a tér lehetőségeit: jó döntés, hogy közelebb maradnak a realizmushoz, eleinte nincsenek természetfeletti dolgok, csak olyasmik, mint a kemény padlóban félig elsüllyedt tárgyak és bútorok – ráadásul ahogy tágul a tér, úgy lesznek egyre nagyobb szabásúak az ötletek. A Backrooms pont úgy pumpálja az adrenalint, ahogy kell, és a legtöbbeknek talán már ennyi is elég lenne, mégis ad hozzá rengeteg pluszt is.
A Megszállottság viszont tényleg a semmiből jött: bár az író-rendező, a 26 éves Curry Barker szintén tapasztalt youtuber – Cooper Tomlinsonnal együtt készítik a That’s a Bad Idea nevű komédiacsatornát –, online tevékenységének semmi köze ehhez a horrorhoz. Ahogy a Backrooms a „zsúfolt helyek kísértetiesen kihaltan” zsigeri borzongásával, valamint a kopott tapétás, neonfényes irodai dizájnnal sokunk fiatalkorának helyszíneivel rezonál, addig a Megszállottság egy generációs életérzésre tapint rá: a főhőse egy olyan fiatal, már-épp-csak-nem-kamasz felnőtt srác, aki túlságosan balfék ahhoz, hogy képes legyen kiböknie legjobb barátnőjének, igazából szerelmes belé. Így aztán egy kristály nyakékeket és füstölőket áruló boltban hét dollárért vett kívánságteljesítő pálcát tör ketté, azt kívánva, hogy a lány szeresse őt mindenkinél jobban a világon.
Vigyázz, mit kívánsz
– üzeni a film reklámmondata: mert persze, hogy a kívánságkacat működik, csak épp nem úgy, ahogy azt a srác elképzelte. (Lásd a téma legfontosabb darabját, az Állattemető t vagy más címén Kedvencek temetőjé t Stephen Kingtől arról, milyen az, amikor a kívánságok a lehető legrosszabb módon teljesülnek.) A lány nemcsak pokolian beleszeret a fiúba, de ezt a lehető leginkább korlátozó, agresszív, féltékeny és beteges módon teszi, és mivel horrorról van szó, a leginkább szót nagyon is szó szerint kell venni.
Hogy szándékos-e vagy sem az előképnek is tekinthető klasszikus, a Végzetes vonzerő megidézése, nem tudni (abban egy megfőzött nyúlnak van szerepe, a Megszállottság ban egy macskának), mindenesetre feltűnő a hasonlóság a két film között. És feltűnő a különbség is: itt egészen szó szerint és a lehető legkonkrétabban a férfi okozza a nő őrült viselkedését, olyannyira, hogy többször nyilvánvalóvá is teszik: ami történik, a nő akarata ellen történik, csakhogy ő a „varázslat” miatt nem tud mit tenni ellene.
Azért lehet ekkora siker a Megszállottság , mert
úgy kommentelja a Z- és alfa-generáció genderharcát, az incelség, Andrew Tate és a red pill/blue pill kérdését, hogy semmit nem rág a szánkba, sőt:
a film tulajdonképpen nem fogalmaz meg állítást a gendertémával kapcsolatban, csak annyit mutat meg a napnál is világosabban, hogy ez így nem oké. És ez a biztos recept a széleskörű sikerre: így egyik oldalt sem zárja ki, és akárki akármit is gondol arról, mennyi feszültség van a legfiatalabb generációban fiúk és lányok, fiatal nők és fiatal férfiak között, mindenkinek ad valamit a film. Leginkább egy érzést, de rengeteg (fekete) humorba csomagolva, sarkítva és úgy, hogy mindig meg tudjon lepni a téma újabb és újabb megcsavarásával.
Ha pedig nem akar meglepni, akkor azt csinálja jól: van például egy hosszú jelenetsor (a főhős fiú másik lánybarátjának látogatása), aminek a legelső pillanatától fogva teljesen evidens, hogy rossz vége lesz, még azt is sejtjük, hogy nagyjából hogyan – és Curry Barker tökéletesen tudja adagolni a feszültséget, a suspense-t és a jumpscare-t, hogy a jelenet minden pillanata működjön. Úgy játszik a néző idegrendszerével ez a 26 éves youtuber, mintha valami veterán filmes jutalomjáték csuklógyakorlatát néznénk, úgy játszik a hanghatásokkal, úgy tudja a minimális költségvetés ellenére is remekül használni a kis tereket. A humora meg olyan kegyetlen, amilyet ritkán látni, és hát aki nyitott a horrorra, annak ez a fajta morbiditás is tetszeni fog.
Az A24 indie stúdió olyan váratlan sikerfilmjei miatt, mint az Ex Machina, az Örökség, a Midsommar, a Lady Bird , a Moonlight, az Aftersun vagy az Előző életek sokan már eddig is azt rebesgették, hogy
eljöhet Hollywood új korszaka, ahol végre újra lesz szerepe a kreativitásnak a kreatív könyvelésen túl is.
A Backrooms és a Megszállottság most lökött még egyet a nehezen mozduló szekéren a jó irány felé. És hát elnézve A mandalóri és Grogu t, az ember hajlamos azt mondani, inkább száz Megszállottság , mint még egy hasonlóan rutinszerű Star Wars-film. Ha csak az árát nézzük, simán megoldható, sőt kijön belőle háromszáz is.
https://hvg.hu/kultura/20260520_star-wars-mandalori-es-grogu-kritika
Nyitókép: Jelenet a Backrooms című filmből. Fotó: Focus Features