● news.bsdnet.hu

A frontról érkező levelekben az orosz katonák gyakran csak "kis szalagnak" vagy "kis vonalnak" nevezik az Oroszországot és a megszállt ukrán területeket elválasztó határvonalat. Ez a kicsinyítő kifejezés rendkívül paradox, hiszen a 2022. február 24-i invázió óta már több mint négy éve húzódó, folyamatosan mozgó frontvonalról beszélünk. A levelekből kirajzolódik, hogy a fronton harcolók és hozzátartozóik nem az ukrán féllel szemben fogalmaznak meg éles kritikát, hanem saját parancsnokaik kegyetlenségét és a hadseregen belüli rendszerszintű visszaéléseket ostorozzák. A katonák gyakran olyan körülményekről számolnak be, amelyekben a saját tiszti állományuk válik a legnagyobb ellenségükké. A hadvezetés az elszenvedett veszteségeket a halottak „eltűntként” való nyilvántartásával próbálja elfedni, ami nemcsak a valós adatok kozmetikázását szolgálja, de lehetőséget ad a hozzátartozóknak járó pénzügyi juttatások visszatartására is. A dokumentumokból egy úgynevezett „nekro-ökonómia” körvonalazódik, amelyben a parancsnokok nyíltan zsarolják beosztottjaikat. A tisztek gyakran követelnek kenőpénzt vagy „váltságdíjat” azért cserébe, hogy a katonákat ne küldjék az első vonalba, vagy ne tekintsék őket „gyávának”. Aki nem fizet, vagy nem adja át bankkártyáját és annak kódját, azt a parancsnok büntetésből vagy szándékos kegyetlenségből a szinte biztos halálba küldi. A fegyelmezés eszközei között szerepel a verés és a földbe vájt büntetőgödrökbe zárás is, ahol a katonák napokig étlen-szomjan sínylődnek. A beszámolók szerint a helyzetet tovább súlyosbítja a kényszerűség: a sebesülteket orvosi ellátás nélkül rángatják vissza a frontra, a hadifogságból kicserélt katonákat pedig a biztonsági szolgálat által ellenőrzött szűrési táborokba zárják, mielőtt újra a harctérre kényszerítenék őket. Az eredetileg meghatározott időre szóló, jól fizető szerződések mára egy véget nem érő, kényszerű szolgálattá alakultak, ahol a rotáció hiánya és a folyamatos fenyegetettség miatt a katonák saját hadseregük foglyaivá váltak. A hatóságokhoz beérkező kétségbeesett segélykérésekből egyértelműen látszik, hogy a háború elhúzódásával a parancsnoki visszaélésekkel szembeni tehetetlenség és a büntetlenség érzése egyaránt erősödik az orosz társadalomban.