● news.bsdnet.hu

2026. július 1-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthattuk először a Bélyeg  című televíziófilmet, amelynek olyan illusztris főszereplői vannak, mint Váradi Gergely, Rohonyi Barnabás, Mészöly Anna, Trill Beatrix, Csőre Gábor, Cserna Antal, Bozsó Péter, Takács Zalán és Elek Ferenc. A filmet a nagyközönség az RTL-en láthatta először július 3-án, ősztől az RTL streaming platformjain lehet megtekinteni. A Bélyeg 1954-ben játszódik, amikor az Aranycsapat a németekkel játszott világbajnoki döntőt Svájcban. A meccset megelőző néhány napban az egész ország a csapat győzelmének szurkol, kérdés, bajnok lesz-e a magyar labdarúgó-válogatott és vele együtt a magyar nép, illetve a kommunista rezsim. Felsőbb utasításra az állami nyomdában dolgozók azt az utasítást kapják, hogy a döntőt követő reggelre, hárommillió „győzelmi” bélyeget kell legyártaniuk, a magyar válogatott dicsőséges győzelmének alkalmából. A munkafolyamatot az sem zavarhatja meg, hogy a parancs kiadásának pillanatában a perdöntő meccs még el sem kezdődött. S mint tudjuk, az Aranycsapat végül ezüstérmes lett az ominózus világbajnokságon. A film sztorija megtörtént eseményeken alapul. Alapvetően érdekfeszítő történet, amely egészen jól bemutatja, hogy az 50-es években milyen társadalmi, pszichopolitikai állapotok uralkodtak Magyarországon. A Bélyeg , a maga 76 perces játékidejével képes plasztikusan bemutatni ezeket az áldatlan állapotokat, egy-egy jelenet erejéig visszahozni a ’50-es évek fullasztó miliőjét. A gond inkább azzal van, hogy az alkotók nem tudták eldönteni, hogy milyen mélységű és mennyire komor mozit készítsenek. Azt hiszem, azzal jártak volna jól, ha mélyebbre mennek, sokkal sötétebb és nyomasztóbb filmet alkotnak. A faviccek, a negédes nosztalgia, valamint az olykor teljesen életszerűtlen, hamiskás, inkább amatőr színház színpadára, mintsem vászonra való párbeszédek sokat rontanak az összképen, közelebbről azon, hogy a néző valóban szörnyülködhessen a rezsim működésén, érthetetlen döntésein, az értelmetlen és undorító erőszakon.  Mindenesetre a  Bélyeg  látvány- (Fekete Mónika) és jelmeztervezőjét (Pártényi Zsuzsa) dicséret illeti. Nekik legalább sikerült megmutatni a lényeget. Az a szomorú, hogy a Bélyeg  jó film lehetne, érdekes a történet, mondhatni, jó az alapanyag. Szerintem sokkal hosszabb játékidőt és a mozivásznat is elbírta volna a tévé, illetve streaming helyett. Jelenlegi állapotában – a magyar filmgyártás – összes, jól ismert és már megszokott gyermekbetegségét magában hordozza. A produkció a feszültségteremtés hiányán és a színészvezetésen bukik el. A filmben remek színészek – szinte kivétel – nélkül borzalmasan, modorosan játszanak. Leginkább csak görcsölnek. Kifejezetten nyugtalanító és idegesítő, amit látunk, mert tudjuk, hogy Váradi Gergely, Cserna Antal és Mészöly Anna is kiváló színész. Ebben a produkcióban ebből szinte semmit sem tudnak megmutatni. Egyedül az ávóst játszó Vizi Dávid alakítása érdemel dicséretet, és Csőre Gábornak is vannak kifejezetten jó pillanatai. A feszültségteremtés hiányát jól példázza, hogy 2026-ban már rég nem attól működik egy jelenet, ha a színészünk valami idegesítő zene kíséretében kétségbeesetten és hosszan néz a kamerába vagy nagyot nyel – de akkorát, hogy minket, nézőket is lenyel. Lehetett volna feszesebb is ez a 76 perc. Nem lett. Magamnak itt, írás közben is be kell vallanom, bármennyire is ellenkezem, hogy a Bélyeg jó és érdekes jelenetei ellenére is kínos. Igen, kifejezetten kínos. Szegény kiváló színészek.