● news.bsdnet.hu

Nem csitulnak az indulatok a Lowe-jelentés nyomán a közösségi oldalakon, pedig a lakájmédia egyáltalán nem kerített nagy feneket neki. Elvégre nem egy bevándorlónak görbült meg a többnyire gyárilag is göndör haja szála. Még csak nem is egy zsinagógára mázoltak horogkeresztet. Csupán néhány százezer fehér gyereklányt (és kisfiút) színesítettek szexuálisan színes bőrű kulturális színesítők fél évszázad alatt. Bagatell egy erőszakhoz képest, mondaná L. F. Céline. Britanniában ennél sokkal nagyobb veszélyt jelent a nők tisztességére nézve az intenzív bámulás, amelyre egyes férfiak vetemednek. Ahogyan a londoni metróban kihelyezett posztereken olvasható: „A szexuális jellegű tolakodó bámulás szexuális zaklatásnak számít, és nem toleráljuk.” Egy, a neve alapján őshonos brit férfit például 22 heti börtönre ítéltek, mert kitartóan fixírozta egyik női utastársát a vonaton, aki ezért feljelentette. Lefogadható, hogy ha a stírölő színes bőrű lett volna, akkor a nőt nem zavarja a dolog, sőt még hízelgőnek is találná, hogy magára vonta egy „szép idegen” figyelmét. Ha viszont mégis feljelentést tesz, akkor őt ítélik el rasszista indítékból elkövetett hamis vádért. Napjaink Britanniájában, ebben az orwelliánus rendőrállamban ez egyáltalán nem abszurd feltételezés. Rupert Lowe vizsgálata mindazonáltal feltárta, hogy nemcsak az egész brit államapparátus – beleértve az önkormányzatokat, az igazságszolgáltatást, a BBC-t és a rendőrséget – cinkos az idegen nemierőszak-bandák ténykedésében, hanem bizonyos mértékig minden brit felnőtt is bűnrészes. Ha a németekre érvényes a kollektív bűnösség fogalma, akkor a britekre még inkább. Nincs egyetlen élő brit, aki ne volna a nemi erőszak objektív védelmezője, minimum a tétlenségével, vagy aki ne támogatta volna az idegeneket, és legtöbben még mindig ezt teszik. Brit gyerekek százezreit erőszakolták meg, és a britek segítettek a tetteseknek azzal, hogy álcázták vagy mentegették őket, és főleg azzal, hogy csatlakoztak a rendszerhez, amely lehetővé teszi ezt. Nem csak arról van szó, hogy a britek nem tesznek semmit. Sokan közülük nyíltan árulók: brit gyerekek árulói. Árulók, akik ajnározzák a betolakodókat. Árulók, akik támogatják a migránskollaboráns rendszert. Teljesen nyilvánvalóan a britek úgy vélik, hogy az alacsonyabb osztálybeli gyerekek azt érdemlik, hogy idegenek szexuális zsákmányává váljanak, pusztán azért, mert alacsonyabb osztályba születtek. Úgy tűnik, a britek szerint teljesen rendben van megerőszakolni az ilyen gyerekeket, máskülönben nem juttatták volna hivatalba Keir Starmert, aki főügyészként évekig falazott a fehér gyermekek elleni erőszakhullám színes bőrű elkövetőinek. A britek vagy pedofilokat védelmezők, vagy legalábbis gyávák: évtizedeken át kollektívan néztek egy folyamatban lévő tömeges nemierőszak-sorozatot, és nem tettek semmit, pedig az áldozat a saját lányuk volt. Amikor Fiona anyja felhívta a rendőrséget, hogy bejelentse lánya eltűnését, és megemlítette, hogy ázsiai férfiak korábban már bántalmazták, a hívásfogadó azt mondta neki: „Nem nevezheti őket ázsiai férfiaknak, mert ez rasszista. Örülnie kellene, hogy a gyermekét megtanítják egy másik kultúrára.” Egyszer egy rendőr visszavitte Fionát abba a házba, ahol a bántalmazás történt, és azt mondta az (ázsiai) férfiaknak, hogy „szórakozzanak csak vele”. Miután rájött, hogy el kell menekülnie a bántalmazás elől, Fiona Taylor részletes, húszoldalas nyilatkozatot tett a rendőrségnek több mint száz ázsiai férfi telefonszámával, és üzeneteket mutatott, amelyekben a férfiak megfenyegették, hogy megerőszakolják az anyját, megverik az apját, és felgyújtják a családi otthont, de a rendőrség nem nyomozott az ügyben. Mind a tanárai, mind a háziorvosa tudták, hogy valami nagyon nincs rendben vele, de elmulasztották az intézkedést. Egy 12 éves lányt két muszlim elrabolt az utcáról, és megerőszakolták. Az erőszak után a lány elmenekült, és egy másik muszlimtól kért segítséget az utcán, aki elvitte az otthonába, és megerőszakolta. A lány megszökött, miközben a muszlim hívta a barátait, hogy jöjjenek és csoportosan erőszakolják meg. Kint volt egy taxisofőr, a lány segítséget kért tőle. A taxisofőr megígérte, hogy elviszi a rendőrségre, de inkább a saját házához vitte, ahol öt muszlim megerőszakolta, 24 órán át… Egy lány azt mondta, több rendőr is megerőszakolta az ország különböző részein. Egy másik felidézte, hogy a bántalmazása 13 éves korában kezdődött, és körülbelül 600 vagy 700 férfi erőszakolta meg három év alatt. Néhányan azt mondták, a bántalmazás bestialitássá fajult, és valósággal állatként kezelték őket. „Emlékszem, hogy egy férfi kinyitotta egy furgon hátulját, és láttam 15-20 lányt bezárva kutyaketrecbe” – mondta egyikük. Egy másik felidézte, hogy a bandatagok „dudáltak, és egy gyereket vitt az ajtóhoz a gyermekotthon egyik alkalmazottja”. Nem csoda, hogy színes bőrű szexturisták számára felkapott turisztikai célpontnak számít Britannia, amelynek az „elitje” az utóbbi 25 évet arra használta, hogy tömegesen indiaiakat és afrikaiakat importáljon, eltussolja az erőszakolóbandák tevékenységét, bevezesse a sariát sok városban, démonizálja az őshonos identitást, miközben a plebs tikka maszalával tömte magát a multikulturalizmus jegyében. Most az indiaiak és afrikaiak „Rape Britain” gúnynéven emlegetik országukat a közösségi médiában, és jól szórakoznak azon, hogy ingyenkéglit és flancos verdákat szereznek azzal, hogy naphosszat az utcákon lődörögnek, prédára lesve, kit lehet zaklatni és megerőszakolni, mindezt betépve és piásan. Miután kihaltak, a britek egy teljesen elkorcsosult, felszarvazott és kiherélt nemzet képeként fognak fennmaradni az emberiség kollektív emlékezetében. Képzeljük el, hogy kijön egy jelentés arról, hogy színes bőrű „alemberek” évtizedek óta ipari mértékben és szervezetten megerőszakolják, megkínozzák és meggyalázzák a lányaikat, de a britek ennek tudatában sem hajlandók bosszút állni minden politikai vezetőn, rendőrön és médiaprostin, aki lehetővé tette az országukat pusztító nemierőszak-dzsihádot. A brit politikusok nélkül, akik kinyitották a toledói kaput, mindez nem történt volna meg, tehát ugyanúgy büntetést érdemelnének, mint maguk a rape-dzsihádisták, ha maradt volna még egy csöppnyi nemzeti önbecsülés a britekben.