● news.bsdnet.hu

Jeles évfordulóra, az 1926-ban Káposztásmegyeren megrendezett első nagy, az addigi 14 éves működést összegző seregszemléjének emlékét megidéző táborozásra készül a magyar cserkészet. – Eredetileg az újpesti Népszigeten rendezték volna a tábort, de egy váratlan nyári zöldár lehetetlenné tette. A szervezőknek egy hetük volt arra, hogy átköltöztessék a nyolcezer fős tábor teljes infrastruktúráját. Megoldották, és sikeres rendezvényt szerveztek. Káposztásmegyer azóta beépült, ma már nem lehet ott sátrat verni, de a Veszprém vármegyei Megyer erdejében július 7. és 15. között felidézzük a száz évvel ezelőtti tábort – mondja Virág András cserkészparancsnok, az Országgyűlés Társadalmi Kapcsolatok Hivatalának korábbi vezetője, aki történészdoktori diplomáját a magyar cserkészet történetéből írta. Úgy látja, hogy ma, a mindenféle értelemben vett közösségek szétesésének korában ugyanolyan időszerű és fontos a cserkészet, mint a kezdetekkor. A mozgalmat idehaza először a kommunisták tiltották be 1919-ben. Aztán betiltották a nyilasok is 1944-ben, majd megint a kommunisták 1948-ban. 1989 óta működik ismét szabadon. A magyar cserkészet célja a fiatalság gyakorlati keresztény életre nevelése. Annak megmutatása a gyakorlatban, hogy a boldogságot, a teljes életet az egymásért munkát és felelősséget vállaló emberek közösségében találják meg, legyen szó családról, egyházközségről vagy a nemzetről. A magyar cserkészet – amit Sík Sándor papköltő által az ifjúságért végzett pedagógiai mozgalomnak nevezett – története a nemzetközi cserkészet elindulása előtt kezdődött. A kiegyezéssel kibontakozó gazdasági növekedés nyomán ugyanis a nagyvárosok, főleg Budapest iszonyatos erővel szívták magukba a vidék népességét. Felbomlottak azok a hagyományos közösségek, amelyek megtartották az embereket, méltóságot adtak nekik és értelmet az életüknek, nem pedig csak munkaeszközt és fogyasztót láttak bennük. Így egyre többen váltak gyökértelenné, és mivel az emberek napi 14-16 órát dolgoztak az iparban, a gyermekek nevelésére nem maradt idejük, erejük. – Ez egyébként az iparosodó nyugati világban általános jelenség volt, amivel először a tanárok és a papok szembesültek, és rádöbbentek, hogy ha minden így megy tovább, akkor a következő nemzedékek se keresztények, se magyarok nem lesznek – idézi fel a hazai cserkészet kezdeteit Virág András. Megtudjuk, hogy e felismerésből született meg a Regnum Marianum, a protestánsoknál a keresztyén ifjúsági egyesületek, de a rendi iskolákban is egyre többet foglalkoztak tanórákon kívül is a gyerekekkel. Ők gyakran találkoztak, eszmét cseréltek erről a kérdésről. – Az a közösség, amely végül 1912. december 28-án megalakította a Magyar Cserkészszövetséget, tulajdonképpen már a századfordulóra összeállt. Amikor Lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell angol altábornagy, felfedező, a búr háború hőse, a nemzetközi cserkészet elindítója közzétette a Cserkészet fiúknak című könyvét, ez a közösség megtalálta azt a pedagógiai eszközt, a cserkészetet, amelyre támaszkodva sajátos nevelési rendszert dolgozott ki, ami máig jól működik – mondja a cserkészparancsnok. Egyébként már az is hungarikum, hogy ökumenikus elvek alapján szerveződött, ami a mozgalom hazai előéletét tekintve természetes volt, bár abban a korban, amikor született, még egyedülálló. Míg a világszerte domináns angolszász cserkészetben a felnőttek viszik a prímet, az őrsvezetők csak kisegítők, addig Magyarországon az őrsvezető a legfontosabb személy, a csapatparancsnok, a cserkésztiszt az ő munkáját támogatja. – A megfelelő kontroll mellett abban segíti, hogy Isten felé vezesse a gyerekeket. Tehát nem a felnőttek mondják meg, merre van az arra, hanem a megfelelően kiképzett, az őrs tagjainál két-három évvel idősebb őrsvezető hiteles mintát adva, felelősséggel és szabadsággal vezeti őket, segítve az életkorukból adódó kihívások megoldásában. A magyar cserkészpedagógiában minden a nevelésről, az együttműködés megtanulásáról szól az esti tábortűztől kezdve az őrsi főzéseken keresztül az éjjeli őrségig – avat be a magyar cserkészet módszertanába Virág András. A cserkészetben a nemzeti karakter is határozottan megjelenik, a magyar kultúra megőrzésére, erősítésére, továbbvitelére már a kezdetekkor határozott igény mutatkozott. Ebből sarjadt ki a népdalokra, néptáncra, fafaragásra, hímzésre és más kézműveskedésre, egyszóval a népi kultúrára épülő sajátosan magyar regöscserkészet. – A regösmozgalom cserkészfiataljait két hétre elküldték a falusi világba, ahol bekapcsolódtak az ottani mindennapok munkálataiba, és felgyűjtötték az ottani táncokat, dalokat, szokásokat. A két hét leteltével visszaadták a tanultakat a falunak. Előadást tartottak, amelyen a falubelieknek elénekelték a megtanult dalokat, elmondták a megtanult meséket. Ez egyszerre erősítette a fiatalok tudatos magyarságát és a falusi emberek önbecsülését. A regösség ma is a magyar cserkészet fontos irányzata – mondja Virág András. A nemzettudat és a megélt kereszténység jegyében cserkész volt a magyar cserkészet két pilléreként a magyarságtudatot és a Bibliát megjelölő gróf Teleki Pál földrajztudós, miniszterelnök, a cserkészpedagógia alapjait lefektető papköltő, Sík Sándor, az alapokra továbbépítkező pedagógiai-filozófiai író, Karácsony Sándor vagy épp nagy írónk, Fekete István. Bárdos Lajos első, 101 magyar népdal című, közkézen forgó népdalgyűjteményéhez, amelyet a cserkészek használatára szánt, Kodály Zoltán írt előszót. Kallós Zoltán tudományát is egy regösvándorlás alkalmával fedezték fel a dési kollégiumban. Tulajdonképpen az 1950-es években létrehozott Magyar Állami Népi Együttes alapítói is a regöscserkészetből érkeztek. Innen egyenes út vezet a táncházmozgalomhoz, amelynek gondolatai alapvető szerepet játszottak a rendszerváltoztatás után a mostani regösség megteremtésében és csaknem négy évtizedes működésében. De vajon a TikTok és társai által kínált félperces ingerek korában vonzza ez a fiatalokat? – Ha komolyan vesszük a cserkészetet és a gyerekeket, akkor igen. Ha hiteles példát látnak, akkor ők is komolyan veszik magukat és a többieket is, amint komolyan veszik a hitüket és az összetartozásunkat. Volt olyan táborunk, ahol a vasárnapi szentmise másfél óra késéssel kezdődött, mert a gyerekek sorban álltak előtte a hozzánk kijövő papnál, hogy elvégezzék a szentgyónást. Az atya és ők is komolyan vették a gyónást, és saját magukat is – állítja Virág András. Fegyelem és vidámság, kötelesség és szabadság, tisztelet és barátság, szeretet és együttműködés, hagyományokból táplálkozó élő közösségek, magyarságtudat és gyakorlati kereszténység – a cserkészet csupa olyan erényt és igazodási pontot kínál, amelyek egyre fontosabbak szétcsúszó korunkban. A hét-nyolc ember alkotta őrsök, a három-négy őrsből álló rajok és a négy-öt rajból épülő cserkészcsapatok jelentősége ezért felbecsülhetetlen. Ma hazánkban nagyjából 15 ezer cserkész él több mint 200 cserkészcsapatban, az elszakított területeken és a diaszpórában is dolgozik 7000 cserkész. Ez az összesen mintegy 22 ezer magyar cserkész így is kulturális erőt, mintát képvisel. A mai instant világ egyik legnagyobb problémája, hogy a fiatalok mindent készen kapnak, és soha nem hagyjuk őket magukra, hogy kifejleszthessék, kipróbálhassák a saját problémamegoldó készségüket. A társadalom ma nem bíz rájuk felelősséget, hogy bízhassanak önmagukban. – A mi táborainkban a gyerekek maguknak főznek, maguknak készítik el az ágyukat a sátrukban, térképpel és tájolóval tájékozódnak az erdőn. Mindezt együttműködve. Nem kiszolgáltatottak, megállják a helyüket, mert felkészítettük őket, és bízunk bennük. Mindennek az életben később nagyon nagy hasznát veszik. A magyar cserkészet eszköztára kiállta az idő próbáját, jó és működőképes, és példaként szolgálhat a közösségek építéséhez – összegzi végezetül Virág András.