● news.bsdnet.hu

A fiatalok által videojátékokkal töltött idő mennyisége nem elegendő annak megítéléséhez, hogy a játék összefüggésben áll-e a kognitív vagy mentális problémákkal. Az ausztriai Karl Landsteiner Egyetem kutatóinak több ezer serdülő bevonásával végzett kutatása azt mutatja, hogy a játékidő és a videójáták-addikció vagy internet gaming disorder (IGD) néven alig egy évtizede elismert viselkedési zavar tünetei ellentétes módon kapcsolódnak a kognitív teljesítményhez. Míg a kontrollvesztéssel jellemezhető vágyvezérelt szabályozatlan játék következetesen kapcsolódott a kognitív tesztekben mutatott eredményekkel, maga a játékkal töltött idő, vagyis a játékidő esetében nem lehetett kimutatni, vagy csak kismértékben ilyen összefüggést. Az eredmények arra utalnak, hogy a valódi kérdés nem egyszerűen az, hogy „mennyit” játszanak a fiatalok, hanem az, hogy a játék kontrollált, változatos és céltudatos marad-e – vagy kényszeressé válik, és nehéz lesz abbahagyni – olvasható az egyetem kutatási ismertetőjében. A Karl Landsteiner Egyetem Pszichológiai Módszertani Tanszékének kutatói ezért validált kognitív és motoros teszteket használva mindkét tényezőt egyszerre elemezték, ahelyett, hogy csak az önbevallásos módszert alkalmazták volna.A videojátékokkal kapcsolatos kutatások régóta küzdenek egy ellentmondással. Egyes tanulmányok a játékot a gyengébb iskolai teljesítménnyel, alvási problémákkal vagy pszichoszociális nehézségekkel kötik össze, míg mások a figyelem, a térbeli gondolkodás vagy a problémamegoldás előnyeiről számolnak be. Az új kutatás szerint ez a zavar részben módszertani jellegű: sok korábbi tanulmány úgy kezelte a magas szintű elköteleződést és a játékfüggőséget, mintha ugyanaz lenne. A játék típusa viszont igenis számított. A stratégiai és szerepjátékok erősebben összefüggöttek a jobb érveléssel és verbális készségekkel, míg a lövöldözős játékok mutatták a legerősebb összefüggést az internetes játékzavar súlyosságával. Az eredmények a kutatók szerint ugyanakkor nem azt bizonyítja, hogy a játék javítja a kogníciót, ugyanakkor arra rámutat, hogy a sok játékot nem szabad automatikusan kognitív kockázati markerként értelmezni.