● news.bsdnet.hu

Bár a neve alapján sokan egy törékeny, francia vagy ázsiai palotapincsi-rokonra gondolnának, a pomerániai valójában egy kőkemény északi spicc. Ősei Izlandról és Lappföldről származnak, ahol kemény munkára használták őket a hidegben. Nevét a történelmi Pomeránia régióról (a mai Lengyelország és Németország északi területe) kapta, ahol a fajtát elkezdték céltudatosan tenyészteni. Ekkoriban azonban a pomerániaiak még átlagosan 14–23 kilogrammot nyomtak, fehér színűek voltak, és leginkább a mai szamojéd kutyákra vagy a nagyobb testű német spiccekre hasonlítottak. Sorsukat egy királyi házasság változtatta meg örökre . A fajta ugyan elsőként Viktória királynő nagymamája, Sarolta királyné révén került a brit udvarba az 1700-as évek végén, ám ekkor még nem váltottak ki országos őrületet. Az igazi fordulat 1888-ban következett be, amikor az ekkor már gyászoló, idősödő Viktória királynő az olaszországi Firenzében nyaralt. Itt pillantott meg egy Marco nevű, az akkori mércével mérve szokatlanul apró, alig több mint 5 kilós , vörösesbarna pomerániait . A királynő azonnal beleszeretett a kutyusba, és magával vitte Angliába. Viktória királynő nemcsak tartotta a kutyákat, hanem megszállott, rendkívül tudatos tenyésztővé is vált. Létrehozta a saját királyi kenneljét Windsorban, és egyetlen cél lebegett a szeme előtt: minél kisebb és kompaktabb „ölebeket” produkálni . Miközben a királynő a Brit Birodalmat irányította, szabadidejében a spiccek méretének csökkentésén dolgozott. Saját tenyésztésű kutyáival rendszeresen indult a korai kutyakiállításokon is – hírneve és a királyi pecsét pedig azonnal divatba hozta a törpespicceket a brit arisztokrácia körében . A királynő élete során a windsori kennel kutyáinak átlagos mérete a felére, sőt, harmadára csökkent . Viktória kedvenc kiállítási kutyája, Fluffy már alig nyomott többet 3 kilónál. Az uralkodó annyira imádta a kisállatait, hogy a feljegyzések szerint 1901-ben, a halálos ágyánál is azt kérte, hogy utolsó kedvenc pomeránija, Turi feküdhessen mellette, és a hűséges kis társ jelenlétében hunyta le örökre a szemét . A királyi rajongásnak köszönhetően a brit és a nemzetközi tenyésztők mind a miniatürizálásra kezdtek törekedni . Így lett a megtermett sarkvidéki szánhúzóból alig két-három kilós, luxus életmódhoz szokott szobakutya. Bár a méretük drasztikusan lecsökkent, az északi spiccek büszke, bátor és olykor kifejezetten pimasz jelleme megmaradt a pomerániaiakban. Ezért van az, hogy a mai napig hajlamosak sokkal nagyobbnak képzelni magukat a valóságnál, és gondolkodás nélkül megugatják a náluk tízszer nagyobb masztiffokat is. Ha legközelebb szembejön az utcán egy ilyen apró, pörgő szőrgombóc, jusson eszedbe: egy darabka élő brit történelem sétál ott előtted! Kapcsolódó cikk: Nem a brit uralkodónő volt az egyetlen, aki egy különleges kutyafajtáért rajongott . Elveszett harmónia Előrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől. Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában! hirdetés