● news.bsdnet.hu

A stressz nem csak a fejünkben létezik: így pusztítja az ereket a krónikus feszültség. Bár amagas vérnyomásrólvagy a dohányzás káros hatásairól mindenki hallott, létezik egy „láthatatlan” ellenség, amely közvetlenül is képes károsítani a szívünket. AWeborvosösszegzése arra figyelmeztet, hogy a krónikus pszichésstressznem csupán egy rossz közérzet, hanem egy önálló, biológiailag is mérhető kardiovaszkuláris rizikófaktor. Akut helyzetben a stressz segít a túlélésben, de ha a feszültség állandósul, a szervezetünk tartós készenléti állapotban ragad. Ez a „szimpatikus túlsúly” felborítja az autonóm idegrendszer kényes egyensúlyát: emelkedik a szívfrekvencia és a vérnyomás, a stresszhormonok (például a kortizol) szintje pedig az egekbe szökik. A láncreakció vége:a tartósan magaskortizolszintkövetkezménye nem áll meg a rosszkedvnél; közvetlenül hozzájárul azinzulinrezisztenciakialakulásához és a veszélyes zsigeri zsírok felhalmozódásához. A krónikus stressz egyik legveszélyesebb következménye azendothelfunkció romlása. Ez azt jelenti, hogy az érfal belső, védő rétege sérül, csökken a nitrogén-monoxid szintje, és egy alacsony fokú, de folyamatos gyulladás alakul ki a szervezetben. A kutatások, mint például a híres Whitehall II study, egyértelműen bizonyították: a tartós munkahelyi stressz és aszorongásszignifikánsan növeli a koszorúér-betegség, aszívinfarktusés a hirtelen szívhalál kockázatát. Az agyunk félelemközpontja, az amygdala túlzott aktivitása ugyanis közvetlen kapcsolatban áll az artériák gyulladásos folyamataival. A stressz okozta károsodás sokszor néma, de vannak indirekt jelek, amelyekre mindenképpen figyelni kell: Astressz kezelésenem csupán akaraterő kérdése, hanem multidiszciplináris feladat. A gyógyszeres támogatás mellett a nemzetközi ajánlások az alábbi életmódbeli pilléreket tartják sorsdöntőnek: A szakemberek ma már azt is egyre pontosabban látják, hogy a stressz milyen összetett módon változtatja meg a szervezet működését. Nem csupán arról van szó, hogy „idegesek vagyunk”: a tartós pszichés terhelés hormonális, immunológiai és anyagcsere-szintű változásokat indít el. A folyamatos kortizol- és adrenalinterhelés miatt fokozódik a vérlemezkék összecsapódási hajlama, romlik azinzulinérzékenység, és nő az oxidatív stressz mértéke is. Mindez hosszú távon felgyorsíthatja azérelmeszesedést. Különösen veszélyes az úgynevezett „csendes stressz”, amikor valaki már hozzászokik a tartós feszültséghez, és nem érzékeli, hogy a szervezete folyamatos riadókészültségben működik. Ilyenkor gyakori tünet lehet a reggeli fáradt ébredés, a koncentráció romlása, a gyakori fejfájás vagy az emésztési panaszok. Sok esetben a betegek csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már kialakult amagas vérnyomásvagy megjelentek a szív-érrendszeri szövődmények. A stressz és a szívbetegségek kapcsolatát több nagy nemzetközi vizsgálat is megerősítette. A híres Whitehall II kutatásban például azt találták, hogy azoknál a dolgozóknál, akik tartósan kevés kontrollt éltek meg a munkájuk felett, közel kétszeresére nőtt a későbbi koszorúér-események kockázata. Egy másik vizsgálat szerint már a munkahelyi bizonytalanság önmagában is mintegy 40 százalékkal emelhette a szívbetegség kialakulásának esélyét. Az is kiderült, hogy nem feltétlenül a „sok munka” a legveszélyesebb, hanem a kiszámíthatatlanság és a kontrollvesztés érzése. A szervezet ugyanis rendkívül érzékenyen reagál arra, ha valaki tartósan úgy érzi, nincs befolyása a saját életére vagy körülményeire. Ez magyarázhatja azt is, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek miért jelennek meg a szív-érrendszeri betegségek statisztikáiban is. Az alvás szerepe ebben a folyamatban szintén kulcsfontosságú. Mélyalvás során aktiválódik legerősebben a paraszimpatikus idegrendszer, amely képes „fékezni” a stresszreakciókat. Ha azonban valaki rendszeresen keveset alszik vagy éjszaka többször felriad, a szervezete nem tud megfelelően regenerálódni. Ilyenkor a vérnyomás éjszaka sem csökken kellő mértékben, ami hosszú távon fokozza az erek terhelését. Nem véletlen, hogy a modern kardiológiában egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a pszichológiai tényezők. A depresszió, a szorongás és a krónikus stressz ma már ugyanúgy fontos rizikófaktornak számítanak, mint a magas koleszterinszint vagy a cukorbetegség. Több tanulmány szerint azok az emberek, akik úgy érzik, hogy a stressz „nagyon károsan hat” az egészségükre, nagyobb arányban szenvednek később szívinfarktustól vagy koszorúér-betegségtől. Jó hír ugyanakkor, hogy a káros folyamatok egy része visszafordítható. Már heti 150 perc közepes intenzitású mozgás is bizonyítottan javítja az endothelfunkciót és csökkenti a gyulladásos markerek szintjét. A rendszeres séta, az úszás vagy a kerékpározás nemcsak a vérnyomást javíthatja, hanem a stresszhormonok lebontását is segíti. A légzőgyakorlatok és a relaxációs technikák szintén mérhető biológiai hatásokkal rendelkeznek. Lassú, mély légzés során aktiválódik a bolygóideg (nervus vagus), amely segít visszaállítani a szervezet nyugalmi állapotát. Emiatt nőhet a szívfrekvencia-variabilitás (HRV), ami a jobb alkalmazkodóképesség egyik fontos jele. Sokat számítanak a társas kapcsolatok is. A magány és a társas izoláció önmagukban is növelhetik a kardiovaszkuláris kockázatot, míg a stabil emberi kapcsolatok védő hatásúak lehetnek. A kutatások alapján a támogató közösség és az érzelmi biztonság mérhetően csökkentheti a stressz biológiai következményeit. A szakértők szerint tehát a stresszkezelés nem luxus vagy „wellnesskérdés”, hanem a szívvédelem egyik alapvető pillére. Ahogy a vérnyomást vagy a vércukorszintet rendszeresen ellenőrizzük, úgy a mentális túlterhelés jeleit sem szabad figyelmen kívül hagyni. A szervezet ugyanis előbb-utóbb mindig jelzi, ha túl hosszú ideje él készenléti állapotban. Egy orvos elmagyarázza, hogyan aktiválható a test „anti-stressz gombja” mindössze napi 2 perc alatt # stresszoldás Kövesse az Egészségkalauz cikkeit aGoogle Hírek-ben, aFacebook-on, azInstagramonvagy aX-en,Tiktok-on is!