● news.bsdnet.hu

A Tatai út mentén fekvő, több mint száz esztendős múltra visszatekintő egykori MÁV-tisztviselői telep az utóbbi másfél évben komoly feszültségek forrásává vált a környékbeliek számára. Az első világháború után, az elcsatolt területekről érkező vasutas családok számára létesített szolgálati lakások hosszú évtizedeken át egy zárt, rendezett, idilli oázist alkottak a XIII. és XIV. kerület peremén. A belváros zajától elszigetelt, nyugodt lakóövezet arculata azonban drasztikusan megváltozott, miután az üresen álló ingatlanokat önkényes lakásfoglalók vették birtokba. A terület kálváriája két évvel ezelőtt, 2024-ben kezdődött, amikor a köznyelvben „Mini-Dubajként” elhíresült rákosrendezői gigaberuházás előkészületeként a MÁV – cserelakást felajánlva – felmondta a zömében nyugdíjas vasutasok bérleti szerződéseit. A víz- és áramszolgáltatást megszüntették, miután a lakásokat kiürítették, ám a grandiózus kormányzati terveket hivatalosan is törölték, mivel 2025 márciusában a Fővárosi Önkormányzat élt elővásárlási jogával . A hét telekből álló ingatlanegyüttest végül a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. (BKM) vásárolta meg. A tervek meghiúsulását követően a hátrahagyott épületek üresen és őrizetlenül maradtak. Az ingyen lakhatás lehetősége gyorsan elterjedt, majd az ország különböző pontjairól, jellemzően Borsod és Szabolcs vármegyékből érkező, főként műanyagpalack- és fémgyűjtésből élő csoportok tömegesen foglalták el a romos házakat. A lakossági jelzések szerint a telepen azóta megjelent a bűnözés, a vandalizmus és a droghasználat. A hatóságok több esetben körözött személyeket és gyermekotthonból szökött fiatalkorúakat is előállítottak már a helyszínről . A helyzet kezelését egy sajátos közigazgatási helyzet hátráltatja: bár a romló közbiztonsági állapotok szinte kizárólag a XIII. kerületi lakóövezetet veszélyeztetik, a MÁV-telep területe hivatalosan Zuglóhoz tartozik. Mivel a XIV. kerület ezen szakaszán nincsenek a teleppel közvetlenül szomszédos lakóházak, a zuglói hatóságok ingerküszöbét kevésbé érik el a panaszok. Ezért a rendőri és a közterület-felügyelői jelenlét koordinálása kezdetben akadozott, de mára a kerületek már megosztják a feladatokat a hatékonyabb ellenőrzés érdekében. A helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy kedden, ottjártunkkor szinte valamennyi környékbeli lakó szóba állt velünk, és csak úgy dőlt belőlük a panasz. Elmondták, a MÁV-telep ügye 2025 márciusában vett drámai fordulatot, amikor a városrészben lomtalanítást tartottak. A lomisok ekkor fedezék fel az elhagyatott házakat, amelynek híre futótűzként terjedt előbb Budapesten, majd vidéken is. Ezután rohamtempóban kezdek el beköltözni a kétes, gyakran félelemkeltő alakok. Az egyik helybéli lakó, nevezzük Boginak, már 2025 nyarán, egy önkormányzati közmeghallgatáson jelezte, hogy egyre több önkényes lakásfoglaló jelent meg a rendezett, négyemeletes panelházakkal szemközti telepen, és ezzel a helyzettel valamit kezdeni kell. Panaszát ekkor még nem vették igazán komolyan, bár azt a családanya is kiemelte, hogy a XIII. kerületi közterület-felügyelet a kezdetektől fogva szívén viselte a problémát, és minden rendelkezésére álló eszközzel, például rendszere járőrözéssel, illetve térfigyelő kamerák kihelyezésével igyekezett segítséget nyújtani. Kati, az unokáját felügyelő nagymama arról számolt be az Origónak, hogy régebben a drogtanya lakói az Esztergomi út és a Turbina utca sarkánál található Piros játszótér ivókútjából hordták haza a vizet. Ezt megakadályozandó, az önkormányzat visszavett a víznyomásból, így a csap azóta csak lassan csurog. Ennek hatására el is szoktak innen a kétes elemek, akik kinézetükkel és viselkedésükkel korábban gyakran megijesztették a közkedvelt játszóteret használó kicsiket. Azóta viszont a lakásfoglalók a társasházak kerti csapjaiból próbálják megoldani a vízigényüket, ami újabb konfliktusforrás – tudtuk meg egy, a környékbeli lépcsőházakat takarító hölgytől. Egy középkorú férfi arról beszélt, hogy huszonéves lánya szeretne olykor eljárni szórakozni, de nem mer egyedül hazajönni a környéken ólálkodó, olcsó drogtól zombiként tébolygó alakok miatt. Az idősebb emberek pedig nemhogy az utcára nem merészkednek sötétedés után, de már ablakot sem mernek nyitni. Az ablaknyitás amúgy is rizikós errefelé, mivel a guberálók és a „flakonosok”, azaz a visszaváltható palackokat gyűjtők rendszeresen felborogatják a házak elé kihelyezett kukákat és szétszórják azok tartalmát. De nem csak az ezzel járó zaj és kosz zavarja a Tatai út mentén élők nyugalmát, hanem a folyamatos balhézások, veszekedések ricsaja, valamint a szemközti telepről áradó füst, illetve a rézkábelekről leégetett műanyag és persze az emberi vizelet, valamint ürülék terjengő bűze is. A szinte felfoghatatlanul elhanyagolt, lomokkal, szeméttel teli telepen napközben viszonylag kevesen tartózkodtak, azonban így is sikerült megszólaltatnunk néhány önkényes lakásfoglalót. Volt köztük egy idősebb férfi, aki elmondása szerint stroke-ot kapott, ezért munkaképtelen és nem rendelkezik rendszeres jövedelemmel. Ő flakonozásból él, amiből annyi bevételre tesz szert, amennyiből az ételét és a cigarettáját képes megvásárolni. Az ötféle gyógyszert, amit betegségeire szed, egy segélyszervezet biztosítja számára. Nevét és arcát nem vállalva nyilatkozott nekünk egy fiatal nő, akinek a körülményekhez képest rendezett portáján mosott ruhák száradtak, bár elmondása szerint hetente csupán néhány alkalommal alszik itt. A szemmel láthatóan valamilyen szer hatásától bódult fiatal lány nem tagadta, hogy a drog – főként a kristály nevű szintetikus kábítószer – jelen van a telepen, de azt kétségbe vonta, hogy emiatt rendszeresek lennének a balhék a Tatai úton. „Mi úgy élünk itt, mint egy nagy család. Mintha mindannyian testvérek lennénk” – tette hozzá, de azt nem tagadta, hogy voltak verekedések, és késelés is előfordult már az itt élők között. Vannak azonban olyanok is, akik nem rejtik véka alá, hogy hosszabb távra terveztek, és életvitelszerűen laknak a MÁV-telepen. Az egyik házban egy többtagú családra bukkantunk, akik állításuk szerint egy hónapja még vonattakarítóként dolgoztak és munkásszállón laktak, azonban a munkájuk megszűnt, így kötöttek ki itt. Ők egy kétemeletes épület alsó szintjét lakták be, az ingatlant kitakarították és berendezték. Az áramot egy aggregátor segítségével termelik, így még hűtőszekrényük is van, a főzést pedig gázpalackkal oldják meg. Lakik velük egy fiatal, várandós nő is, aki arról számolt be, hogy a gyámhatóság nemrégiben – kiskorú veszélyeztetésére hivatkozva – elvette tőle másik három kisgyermekét, akikkel egy anyaotthonban laktak, és ahonnan ezután mennie kellett. Ügyében azóta rendőrségi nyomozás folyik, a kismama viszont továbbra sem érti, hogy törtéhet olyan ma Magyarországon, hogy egy állapotos nőt utcára tesznek az anyaotthonból. A tarthatatlan állapotok miatt a környék lakói a XIII. kerület alpolgármestere, Puchner Gábor felhívására két hete aláírásgyűjtésbe kezdtek. A petíciót a BKM és a MÁV mellett Karácsony Gergely főpolgármesternek és Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszternek is eljuttatják, nyomatékosítva a hatósági fellépés sürgősségét. A XIII. kerületi önkormányzat a bürokratikus patthelyzet feloldására rendkívüli lépést tett: hivatalos levélben fordultak a MÁV és a BKM vezérigazgatójához, felajánlva, hogy a tulajdonosi hozzájárulások kiadása esetén Angyalföld saját költségén végzi el a szomszédos kerületben lévő épületek lakhatatlanná tételét. Helyszíni információink szerint a telepen élőkkel a hatóságok már közölték a végzést, mely szerint július 31-ig el kell hagyniuk az ingatlanokat, mivel augusztus elején megindul a romos épületek visszabontása. A hírt szerettük volna megerősíttetni a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt.-vel. Kérdésünkre azt válaszolták, hogy a terület jelenleg is a MÁV birtokában van, mivel azt a BKM még nem vette birtokba. Ugyanakkor jelezték, hogy az említett épületekre vonatkozó tulajdonosi bontási engedélyt, a XIII. kerületi önkormányzat kérésére két héttel ezelőtt kiadták. Ahogy arról az Origo beszámolt , nem csak a XIII. kerületben tarthatatlanok közállapotok, egyre több fővárosi polgármester kongatja meg a vészharangot, és követeli a kormány segítségét. A hajléktalanok mellett megjelentek a bandákba verődő, és gyakran agresszív „kristályosok” és „flakonosok”, szállástalan vendégmunkások, és több száz pszichiátriai beteg is az utcán él.