● news.bsdnet.hu

A dollárral szembeni pesszimizmus ellenére az idei évben közel 3%-ot erősödött a zöldhasú, a januári mélyponthoz képest pedig már 5% feletti az erősödése. Az erősebb amerikai növekedés, a szigorúbbá váló Fed és a nagy gazdaságok, mint az euróövezet és Japán, gyengélkedése egyértelmű helyzet elé állítja a befektetőket. A dollár mindenek felett. A múlt héten viszont három olyan hír érkezett, amelyekről alig esett szó, pedig együttesen ezek azok a hírek, amelyek kijelölhetik a dollár útját a következő hónapokban. Kevin Warsh Fed-elnök a múlt héten az EKB évente megrendezett konferenciáján vett részt, ahol sok más mellett a mesterséges intelligencia inflációs hatásairól kérdezték. Olvassuk el, hogyan hangzott pontosan a beszélgetés. "Warsh: Az AI-sokk beruházási (capex) fellendüléshez vezet. Ezt elsősorban a keresleti oldalon látjuk, de bízom benne, hogy egy ponton a kínálati oldalon is meg fog jelenni. Így hát az időnk nagy részét azzal töltjük, hogy ezeket próbáljuk nyomon követni. Riporter: Inflációgerjesztő ez? Warsh: Hát, rövid távon a keresleti oldalon meg tudjuk figyelni, de a jegybank dolga eldönteni, hogy inflációgerjesztő-e. Riporter: Épp ezért kérdezem. Warsh: ...hogy valóban utat talál-e a javak egy szélesebb köréhez. Nincs hírem a maga számára." Amikor élőben hallgattam ezt a beszélgetést, rögtön az volt az első gondolatom, hogy milyen érdekes: az AI hosszú távú hatásait egyedül is el tudja dönteni, de a rövid távú inflációs hatások megítéléséhez már a jegybank segítsége kell. Pedig elég csak ránézni az amerikai áramárak alakulására, amely 2023 eleje óta évi 5,7%-kal nő, szemben a 2010-es évek évi átlagos 0,7%-os áremelkedésével. De számos más nyersanyag ára is az AI miatt emelkedik. Ez a fajta érvelés a figyelmes piaci szereplőknek kettőséget, elköteleződést mutathat, hogy Warsh talán képes lehet átnézni a rövid távú inflációs hatásokon, ha valamikor a (távoli?) jövőben az AI valóban dezinflációs hatásokkal jár. Persze lehet, hogy csak mi gondoljuk túl. De amikor az inflációs célt öt éve nem sikerül elérni, a Fed elnökét az ordítva kamatcsökkentésért kampányoló amerikai elnök nevezte ki, akkor az ilyen kettős megfogalmazás nem a legjobb megoldás, és ezt a piac is észrevehette. Kevin Warsh az előző kamatdöntő ülés után bejelentette, hogy öt akciócsoportot hoz létre, amelyek átvilágítják a jegybank működését, és az eredmények fényében átalakulhat a jegybank eddigi működése. Az öt akciócsoport közül az egyik a kommunikációs bizottság, amelynek a legfrissebb hírek szerint külső tagja az angol jegybank korábbi kormányzója lesz: Sir Mervyn King. Neves, nagy szaktekintélynek örvendő szakember, mondhatnánk. King szerint az előretekintő iránymutatás inkább kockázat, mint eszköz, mert korlátozza a jegybank mozgásterét, összemossa az előrejelzést az elkötelezettséggel, és aláássa azt a rugalmasságot, hogy a jegybank a beérkező adatokra reagálhasson. Ez teljesen legitim szakmai érv, és lehet vele vitatkozni, de amikor egy eleve olyan befolyásos tagot nevezünk ki egy bizottságba, aki a saját álláspontunkat képviseli, az olyan, mintha nyíltan Fradi-drukker bíró vezetné a Fradi-Újpest meccset. Nem elegáns, nem növeli a bizalmat, éppen egy olyan helyzetben, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Ráadásul éppen azt a félelmet erősítheti, hogy az akcióbizottságok feladata nem más, mint Warsh akaratának végigvitele a Feden. A Federal Reserve függetlensége körüli küzdelem új szakaszába lépett, miután a Legfelsőbb Bíróság június végén 5-4 arányban úgy döntött, hogy Donald Trump egyelőre nem menesztheti Lisa Cook kormányzót. John Roberts főbíró azonban szűk, eljárásjogi alapra helyezte a határozatot, és jelezte, hogy az nem zárja ki egy újabb menesztési kísérlet lehetőségét, ha a Fehér Ház betartja a törvényi lépéseket. Trump nem titkolta, hogy nem áll le. A CNBC -nek adott interjújában kitartott amellett, hogy el akarja távolítani Cookot, és úgy fogalmazott, az ügy megnyerésével éri majd el a célját. A háttérben az elnökhöz köthető tisztségviselők értesülések szerint aktívan keresik a módját, hogyan nyithatnának meg további helyeket a Kormányzótanácsban Trump saját jelöltjei előtt. A célkeresztben Cook mellett Jerome Powell korábbi elnök is ott van, akinél a székház-felújítás körüli, hamarosan esedékes felügyeleti jelentés adhat újabb támadási felületet. A vita tétje túlmutat a személyi kérdéseken. Egy csendesebb fronton a regionális jegybankok is a figyelem középpontjába kerültek, különösen az atlantai poszt, amelynek betöltője 2027-től szavazati jogot kap a kamatdöntő testületben. Mindezt egy olyan környezet keretezi, ahol a kamatcsökkentés esélye épp gyengül: az újra erősödő infláció miatt a döntéshozók közel fele idén akár emelést is elképzelhetőnek tart. Önmagában mindhárom olyan furcsaság, amely felett el lehetne menni. A három együtt viszont a jegybank függetlenségébe vetett bizalmat erodálja, és azt mutatja, hogy a Fed elnézőbb az inflációval szemben, mint azt az indokolná. Ráadásul Warsh múlt heti szereplése és a kommunikációs akciócsoport külső tagjának személye zárójelbe teheti azt a képet, amelyet Warsh az első ülés után felépített magáról. Természetesen a mérleg másik oldalán továbbra is ott van, hogy a növekedési kilátások és a kamatkülönbözet egyelőre a dollár mellett szólnak. De pont a múlt heti események azok, ami miatt nehéz belehinni a tartós dollárerősödésbe. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ