● news.bsdnet.hu

Az OBR költségvetési kockázatokról és fenntarthatóságról szóló jelentése rámutat, hogy az állami nyugdíjkiadások a 2075/76-os pénzügyi évre elérhetik a GDP 9 százalékát. Ezt a növekedést elsősorban a társadalom elöregedése, valamint a nyugdíjak értékét védő, úgynevezett "triple lock" (hármas garancia) mechanizmus hajtja. Ez a speciális nyugdíjemelési rendszer az inflációs és a bérnövekedési adatok korábbi ingadozásai miatt jelentős kiadási többletet eredményez. Ha a nyugdíjemeléseket a "triple lock" helyett kizárólag az átlagkeresetek növekedéséhez kötnék, a kiadások 2075/76-ra csupán a GDP mintegy 7 százalékáig növekednének. A tisztán bérkövető indexálás alkalmazása 2075-re nagyjából tizedével mérsékelné a GDP-arányos államadósságot az alapforgatókönyvhöz képest. A jelenlegi szabályozás szerint a "triple lock" a bérnövekedés, a fogyasztóiár-indexszel mért infláció, illetve a fix 2,5 százalékos minimum közül a legmagasabb értékkel növeli a járandóságokat. Az OBR előrejelzése alapján a brit lakosság hosszú távon tovább öregszik, így a medián életkor a mostani 40 évről 2075-re 49 évre emelkedhet. Ez a demográfiai eltolódás jelentős nyomást gyakorol majd a közkiadásokra, különösen az egészségügyi és a nyugdíjrendszeren keresztül. David Brooks, a Broadstone szakpolitikai igazgatója szerint ezek az előrejelzések egyre súlyosabb generációk közötti feszültségekre mutatnak rá. Kifejtette, hogy bár a "triple lock" sikeresen megvédte az idősek jövedelmét, a rendszer fenntartásának terheit a mai aktív dolgozók viselik a magasabb adók és az állami hitelfelvételek miatt. Brooks felvetette, hogy mivel sok nyugdíjas jelentős vagyonnal bír, miközben a fiatalabb generációk komoly akadályokba ütköznek a vagyonszerzés során, jogos a kérdés, hogy a mindenkire egyformán vonatkozó emelés jelenti-e a közpénzek leghatékonyabb felhasználását. A szakember hangsúlyozta, hogy a vita nem a nyugdíjasok szegénységgel szembeni védelméről szól, hiszen ez továbbra is alapvető kötelesség, hanem arról, hogy a támogatások célzottabban jussanak el a rászorulókhoz ahelyett, hogy anyagi helyzettől függetlenül mindenki azonos mértékű emelésben részesülne. Az OBR ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy hosszú távú számításait nem hajszálpontos prognózisként, hanem a költségvetési nyomás szemléltetéseként kell kezelni. Az elemzés szerint a közpénzügyek szinte minden forgatókönyv alapján fenntarthatatlan pályára kerülnek, ha a kormányok nem hajtanak végre strukturális reformokat. Az alapforgatókönyv szerint a közkiadások a 2030-as évekre várható GDP-arányos 40 százalékról 2075-re 49 százalékra emelkednek, és ennek a növekedésnek az egyik legmeghatározóbb tényezője éppen az állami nyugdíjkiadás lesz. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images