● news.bsdnet.hu

A Vígszínház igazgatója, Rudolf Péter kendőzetlen őszinteséggel beszélt a hazai színművészetet feszítő súlyos belső konfliktusokról. A színész-rendező-igazgató szerint jelenleg „shakespeare-i idők” zajlanak a szakmában, ahol a megosztottságot végre fel kellene számolni. Rudolf Eszenyi Enikő botrányáról is beszélt is, elárulva, ő korábban szerette volna rendezőként visszahívni a teátrumba. Rudolf Péter hat éve vezeti a legnagyobb magyar prózai színházat, amit az elmúlt időszakban nagyrészt elkerült a kultúrharc. A színész-rendező-igazgató a választások után tartott első nagy előadó-művészeti fórumon arról beszélt, hogy ki kell használni a történelmi lehetőséget a szakmai megosztottság felszámolására. Szerinte egyértelmű, hogy sorsfordító korszakához érkezett a szakma, amit leginkább az 1990-es rendszerváltás hangulatához tudna hasonlítani. – Shakespeare-i idők (zajlanak – a szerk.) , ami egyébként jót tesz a színháznak. Egyfelől érezni a felszabadultságot, a pozitív energiákat, másfelől a vágyat arra, hogy a dolgoknak legyen következménye. Egyszerre van békevágy és közben forrnak az indulatok – érthető módon. A tizenhat év hordalékait el kell takarítani. Ugyanakkor ez egy történelmi pillanat, egy lehetőség arra, hogy ne örökítsük tovább ezt az elviselhetetlen megosztottságot – vélekedett a Telexnek adott interjújában Rudolf, hozzátéve, hogy nem a tizenhat évvel ezelőtti állapotokhoz kell visszatérni. Véleménye szerint bár a politika is megosztotta a szakmát, de a színházi és filmes közösség tökéletesen asszisztált ehhez. – Lehet a politikára mutogatni, hogy megosztotta a szakmát, de a politika pont addig megy el, ameddig elmehet: a szakma tökéletesen alkalmas volt rá, hogy megosszák. Csehországban és Lengyelországban is polarizálódott a társadalom, de a színházi és filmes szakmában nincs a miénkhez fogható megosztottság – vélekedett a színházigazgató. A színházi világot régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy a szakmai maximalizmus hol csap át tűrhetetlen munkamódszerekbe. Eszenyi Enikő például egyes vélemények szerint „egyszerűen szakmailag alkalmatlan” , Rudolf szerint azonban nehéz meghúzni a határvonalat. – Ez nagyon komplikált kérdés. A szakmaiság és a morál találkozása. Élsportolók is tudnának erről mesélni. Meddig lehet elmenni a sikeresség érdekében? Én mindig azt vallottam, hogy rendezőként tudnom kell olyan elemző instrukciót adni, ami megszüli az éles állapotokat a jelenethez. Mondhatnám, hogy szakmailag nem helyes hiszterizálva eljuttatni valakit egy lelkileg éles állapotba. De nehéz megállapítani, mennyi a szakmai hevület, a láz, ami nélkül azért nehéz színházat csinálni, és honnan kezdődik a személyiségtorzulásából adódó visszaélés a hatalommal. A morál időről időre változik – épp ezt éljük ezekben az évtizedekben is. Az emberiség történetében bizonyos cselekedetek megbocsáthatók voltak – ma büntetendők – fejtette ki. Rudolf Péter hangsúlyozta, hogy a most pályára lépő generációk ingerküszöbe már teljesen más, mint az övék volt, ugyanis másként szocializálódtak. Ugyanakkor azt mondja, a kiszolgáltatott színészeket meg kell védenie a rendszernek. – Korszakhatáron mozgunk, ettől ilyen dúlt a szakma, a világ. Az is tény, hogy mindenkinél más az ingerküszöb, sok színészt egyáltalán nem zavar, ha vegzálják, vagy úgy gondolja, hogy a siker kárpótolja, vagy képes visszavágni, viszont nem várhatjuk el mindenkitől, hogy megvédje magát. Őket a rendszernek kell megvédenie. Sokat beszélünk erről. Meglehetősen igazságtalan megszólások vannak a témában, mintha ez egy velejéig züllött közösség lenne. Mintha a nem reflektorfényben élők nem harcolnának ugyanezekkel a kérdésekkel. A színpadon jól láthatóan ott az ember teste és lelke, az érzékenységből élünk. Minden felfokozott, ez valójában a szépsége is a mi életünknek – ezért a kitárulkozásért jönnek a nézők esténként. Szóval értem az indulatokat, az elvárásokat. Legyen a dolgoknak következménye. Az viszont szerintem nincs rendjén, hogy olyan hosszú időre állítunk félre embereket, hogy azóta már egy gondatlanságból elkövetett emberölésből is szabadultak volna – magyarázta. A Vígszínház igazgatója elárulta, hogy néhány hónappal a 2020-as botrány után, tisztán szakmai okokból szerette volna visszahívni Eszenyi Enikőt rendezőként A diktátor című előadás felújítópróbájára. Ezt a döntését azonban azonnal vissza kellett vonnia. Azzal szembesültem, hogy ettől olyan mértékben rándult görcsbe a kollégák gyomra, hogy a harmadik igazgatói döntésemet rögtön vissza kellett vonnom, ami kicsit zavarba hozott– emlékezett vissza Rudolf Péter, aki hosszú múlt fűzi Eszenyihez . – Az biztos, hogy ez egy drámai helyzet volt... A teljes cikk a Blikk oldalán!