● news.bsdnet.hu

A pizza története – kis túlzással – majdhogynem egyidős az emberiséggel: az összes ókori népnek, az egyiptomiaknak, a görögöknek és a rómaiaknak is megvolt a maga lepénykenyere, amit egyszerű feltétekkel, olívaolajjal, fűszerekkel fogyasztottak. A későbbi korokban is megvolt a maga helye az erjesztetlen lapos kenyereknek, a modern értelemben vett pizza viszont csak a XIX. század végén jelent meg. Olaszországon belül Nápolyban volt a legnépszerűbb. A szegényebb, déli városban az élet főleg az utcán folyt, a helyiek pedig szívesen fogyasztottak olcsó, jól szállítható, egyszerű fogásokat: ezeknek akritériumoknakpedig pont megfelelt a pizza elődje. Eleinte olajjal,zsírral, fokhagymávalapró sült halakkal ették, a XIX. század közepén azonbanmegjelent a paradicsom, ami mindent megváltoztatott. A pizza diadalához viszont más is kellett: az egyik legismertebb történet szerint 1889-ben Raffaele Esposito nápolyi pizzaiolo készített egypizzátMargherita királyné tiszteletére, amelynek színei – piros (paradicsom), fehér (mozzarella) és zöld (bazsalikom) – az olasz zászlót idézték. Bár a történet részletei vitatottak, a Margherita pizza máig az egyiklegismertebbés legkedveltebb változat. A pizza világhíréhez már csak az hiányzott, hogy az olasz bevándorlók Amerikába is elvigyék a receptet. A bevándorlók, akárcsak nápolyi őseik, gyakranárultak az utcánpizzát, majd a közösség megerősödésével megnyitották az első pizzázókat is. Ma már rengeteg féle pizzát ismerünk, vannak éttermek, amik a nápolyi, mások a római, ismét mások a vastag, puha szélű, canotto pizzára specializálódtak. DeAmerikábanis ahány város, annyi pizzastílus. Van, aki nagyban gondolkodik,pizzakővelvagy kemencével is felszereli a konyhát, mi viszont most egy olyan egyszerű receptet hoztunk, amit bárhol összedobhatunk, ha van egy kis pizzalisztünk, paradicsomszószunk, és egyolyan sütőnk, ami tudja a 250 fokot. Családi vagy baráti bulihoz sem utolsó: a kész pizzákat mindenki magának nyújthatja és feltétezheti. Ha akarja. Ha meg nem, hát csak falja.