● news.bsdnet.hu

A Barclays elemzői az európai pénzintézetek közzétett adatainak vizsgálata során megállapították, hogy az SRT-ügyletek volumene tavaly újabb 27 százalékkal növekedett. A vizsgált 56 európai és brit bank közül 35 élt ezzel a lehetőséggel, összesen mintegy 579 milliárd eurónyi eszközállomány mögött, szemben az előző évi 460 milliárd euróval. Ez a szakértők becslése szerint nagyjából 464 milliárd eurós megtakarítást eredményezett a kockázattal súlyozott eszközértéken (RWA), és átlagosan 82 bázisponttal javította a bankok elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatóját (CET1). A szintetikus kockázattranszfer lényegében azt jelenti, hogy a bank a mérlegében szereplő hitelek egy meghatározott csoportjára – az úgynevezett referenciaportfólióra – díj ellenében biztosítást vásárol külső szereplőktől, jellemzően biztosítótársaságoktól, fedezeti alapoktól és magánhitelezési alapoktól. Ezek a befektetők vállalják a veszteségek első, legjelentősebb részét, a fedezetet pedig általában egy elkülönített számlán helyezik el az ügylet teljes futamidejére. Ez a megoldás megnyugtatja a felügyeleti hatóságokat, hogy a bank valóban védve van a nemteljesítő hitelekkel szemben, így felszabadulhat a szabályozás által egyébként tartalékként előírt tőke. Bár a hitelek nem kerülnek ki a bank mérlegéből, a felszabaduló források újabb hitelek kihelyezését teszik lehetővé. Az európai bankok rendkívül aktívan alkalmazzák ezt az eszközt, részben a hagyományos uniós "értékpapírosítási" piac strukturális problémái miatt, részben pedig azért, mert a Bázel III. szabályozási keretrendszer szigorítása (az úgynevezett „Endgame”) az amerikai versenytársaiknál is erősebben kényszeríti őket a tőkemegfelelés javítására. Az AFME adatai szerint az európai SRT-volumen az első negyedévben éves összevetésben 36 százalékkal bővült, az uniós bankok pedig mostanra mintegy 500 milliárd euró értékű hitelállományt fedeztek le, ami a teljes európai hitelpiac 2-3 százalékát teszi ki. Bizonyos felügyeleti szereplőket azonban aggodalommal tölt el a folyamat. Attól tartanak, hogy egyes konstrukciók valójában nem helyezik át ténylegesen a kockázatokat a bankoktól, vagy hogy az SRT-befektetőknek nyújtott hitelek révén a kockázat végül visszaszivárog a bankrendszerbe. Problémát jelenthet az is, ha a mérlegen kívülre helyezett hitelek ellenőrzése lazul, vagy ha a gyengébb minőségű hiteleket szándékosan ezekbe a struktúrákba csomagolják, megkárosítva ezzel a gyanútlan befektetőket. A szabályozó hatóságok többsége mindezek ellenére támogatja az eszközt, mivel az alapvetően a bankrendszer kockázatainak mérséklését szolgálja. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images