● news.bsdnet.hu

Az El Niño a Csendes-óceán térségében kialakuló ENSO (El Niño-Déli Oszcilláció) éghajlati jelenség meleg fázisa. Noha viszonylag rövid ideig – jellemzően alig egy évig – tart, globális szinten is jelentős hatást gyakorolhat az időjárásra. Egy-egy intenzívebb El Niño-időszak során a szárazföldeken és a tengereken egyaránt hőhullámok alakulhatnak ki , míg a világ más pontjain pusztító áradások, heves esőzések vagy éppen súlyos aszályok léphetnek fel. A szakemberek az úgynevezett tengeri felhővilágosítás módszerét vizsgálták meg alaposabban. Az eljárás lényege, hogy apró részecskéket – például tengeri sót – juttatnak a légkörbe, amitől az óceán felett elterülő felhőzet világosabbá és jobb fényvisszaverő képességűvé válik. Ha a felhők a napsugarak nagyobb hányadát verik vissza a világűrbe, az természetes hűtőhatást eredményez. Fontos azonban, hogy ezzel a technikával nem a Föld teljes felhőtakaróját módosítanák; a beavatkozás kizárólag a Csendes-óceán keleti, szubtrópusi térségének egy jól meghatározott területére fókuszálna, amely az El Niño működésének kulcsrégiója. A koncepciót részben a 2019–2020-as ausztráliai erdőtüzek inspirálták. A lángokból ugyanis hatalmas mennyiségű részecske került a levegőbe, amelyeket a légáramlatok a Csendes-óceán délkeleti része fölé sodortak. Ezek a részecskék kivilágosították a térség felhőit, ami a kutatók szerint elősegíthette egy több éven át tartó La Niña-eseménynek – vagyis az El Niño ellentétes, hűvösebb fázisának – a kialakulását. A kutatócsoport két korábbi, kifejezetten erős El Niño-periódust vizsgált: az 1997–1998-as, illetve a 2015–2016-os időszakot. A számítógépes szimulációk segítségével azt tesztelték, milyen következményekkel járna, ha a felhővilágosításhoz szükséges részecskéket a Csendes-óceán délkeleti részén juttatnák a légkörbe. A modellek futtatása során nagy mennyiségű aeroszolkibocsátást szimuláltak, emellett pedig azt is elemezték, mennyit nyom a latba a megfelelő időzítés. Az eredmények aszerint változtak, hogy a beavatkozást az El Niño kezdeti szakaszában vagy már a csúcspontja közelében indították el. Az eredményesség mértéke ugyanakkor nagyban függött attól, hogy mikor kezdték meg a részecskék levegőbe juttatását. A 2015–2016-os esemény esetében például az a forgatókönyv hozta a legerőteljesebb hűlést, amelynél a beavatkozás júniustól a következő év februárjáig tartott. Ha a folyamatot csak decemberben indították volna el, a felhővilágosítás hatása jóval gyengébb lett volna. Ennek oka, hogy decemberre az El Niño már túlságosan előrehaladott állapotba kerül; a légköri és óceáni folyamatok olyannyira beindulnak, hogy a hűtés csupán helyi hatású marad. A kutatók nyomatékosítják, hogy a tengeri felhővilágosítás egyelőre tisztán elméleti lehetőség. A módszert a közeljövőben nem lehetne alkalmazni egy aktuális El Niño-esemény gyengítésére, mivel jelenleg hiányoznak a szükséges műszaki feltételek, továbbá a társadalomra gyakorolt hatások előzetes felmérése is várat még magára. Az egyik legfontosabb kérdés a döntéshozatal joga: Az El Niño mesterséges gyengítése ugyanis, míg egyes térségekben kedvező lehet, addig máshol teljesen váratlan következményeket okozhat. Az El Niño és a La Niña hatásai nem egyformán érintik a világ minden részét: bizonyos régiók súlyosan megszenvedik, míg mások bizonyos szempontból akár profitálhatnak is belőle. További jelentős bizonytalanságot szül, hogy a Csendes-óceán keleti térségének hűtése akár egy túlságosan erős La Niña-jellegű állapotot is előidézhet.