● news.bsdnet.hu

A naptevékenység földi környezetre gyakorolt hatásait összefoglaló űridőjárás nem új keletű jelenség, hiszen a műholdak pályakorrekciói vagy a kisebb geomágneses ingadozások a mindennapok részét képezik. A brit Tudományos és Technológiai Létesítmények Tanácsa (STFC) azonban egy olyan extrém, évszázadonként egyszer vagy kétszer előforduló extrém napvihar következményeit modellezte, mint amilyen az 1859-es Carrington-esemény volt, ami a legpusztítóbb geomágneses vihart idézte elő. A szakértők szerint a modern technológia sebezhetősége mellett legalább akkora kockázatot jelent az emberi viselkedés kiszámíthatatlansága a krízishelyzetekben. Mivel a társadalom jelentős része egyáltalán nem ismeri az űridőjárás fogalmát és működését, a lakosság rendkívül sebezhetővé válik a különböző tévhitekkel szemben. A hivatalos tudományos kommunikációt a válság pillanataiban könnyen elnyomhatják a közösségi média visszhangkamráiban terjedő pánikkeltő narratívák. Ez a dezinformációs hullám drasztikusan felerősítheti a kollektív szorongást, ami közvetlenül kihat a mindennapi döntésekre. A koronavírus-járvány idején tapasztalt felvásárlási lázhoz hasonlóan egy súlyos napvihar és a potenciális áramkimaradások hírére az emberek hajlamosak lennének megrohanni a boltokat. Az alapvető élelmiszerek, az üzemanyag és az ivóvíz felhalmozása ugrásszerű keresletnövekedést produkálna. Ez a roham még az ellátási láncok tényleges fizikai sérülése nélkül is súlyos áruhiányhoz és bénítóan hosszú várakozási időkhöz vezetne. A feszültséget tovább fokozhatják a kormányzati válságkezelő intézkedések egyenlőtlenségei is. Ha például egy kiterjedt hálózati blackout, azaz teljes áramszünet vagy rendszerszintű üzemzavar során bizonyos kulcsfontosságú régiók elsőbbséget élveznek az áramellátás helyreállításakor, az a mellőzött közösségekben komoly felháborodást szülhet. Az ilyen vélt vagy valós igazságtalanságok a jelentés szerint akár tömeges tüntetések és tiltakozások közvetlen katalizátoraivá is válhatnak. A dokumentum egy különösen összetett, szélsőséges pszichés kockázatra, a világvége-váró milenarizmus újjáéledésére is rámutat. Egyes radikális csoportok vagy sebezhető egyének az extrém kozmikus jelenséget az apokalipszis jeleként értelmezhetik. A történelemben sajnos már láthattunk tragikus példákat arra, hogy csillagászati események szektaszerű közösségekben kollektív öngyilkossághoz vezettek. A modern digitális korban, ahol a radikális nézetek villámgyorsan terjednek a világhálón, a határok még inkább elmosódnak a marginális hiedelmek és a szélesebb tömegek között. Az STFC szerint tehát a technológiai és az emberi tényezők elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egy globális krízis során. A jövőbeli védelmi stratégiáknak így a hálózatok megerősítése mellett a lakosság edukációjára és a hiteles, közérthető információk terjesztésére is kiemelt figyelmet kell fordítaniuk. (Forrás: Space.com , fotó: Getty Images) Ez is érdekelhet: Fotón a Föld „második holdja”, ami valójában a saját Holdunkból szakadhatott ki A Kínai Nemzeti Űrkutatási Hivatal (CNSA) Tienven–2 nevű űrszondája sikeresen megközelítette a Kamoʻoalewa (2016 HO3) aszteroidát, és történelmi jelentőségű, közeli felvételt készített bolygónk egyik legkülönösebb kísérőjéről – merthogy most sikerült először képet készíteni róla . Szembeszállt a fizikával: egy óriásbolygó, ami valahogy túlélte saját napja végzetét A James Webb űrteleszkóp legújabb mérései alapján a kutatók végre közelebb kerültek annak megértéséhez, hogyan maradhatott épségben egy Jupiter-méretű exobolygó a vörös óriássá fúvódott, majd fehér törpévé zsugorodott központi csillaga közvetlen közelében. Fotón a kozmikus haláltusa: Egy szupernóva előtti pillanatot kapott lencsevégre a NASA Egy haldokló Wolf-Rayet-csillag intenzív csillagszele formál egy harminc fényév kiterjedésű kozmikus gázbuborékot a Földtől mintegy 15 ezer fényévre. A NASA részletgazdag felvételén most teljes pompájában bontakozik ki a monumentális égi alakzat.