● news.bsdnet.hu

Őszinte leszek: rég játszottam már a klasszikus Monopolyval, ilyen-olyan brandekkel átitatott fura verzióihoz pedig még sose volt szerencsém. A (ma már a) Hasbro által kiadott játék, ahogy címe is utal rá, a lakáskiadói monopólium megszerzését tűzi ki célul, a mindenki által jól ismert szabályoknak megfelelően a játékosoknak egy téglalap alakú pálya peremén lépkedve kell ingatlanokat felvásárolnia, amelyekkel aztán jól megsarcolhatják az arra tévedő többieket. Eredeti célja az volt, hogy rávilágítson a monopóliumok kegyetlenségére, a kizsákmányoló lehetőségekre és a megfelelő adóztatás fontosságára, de azóta ezen funkciója finoman szólva is elkopott. Gyermekkori emlékeimben jópofa játékként élt a Monopoly, de most, megannyi modern társasjáték után igen gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez nincs így. Érdekes módon a Ki nevet a végén?-re mindig is mély megvetéssel emlékeztem, mivel kizárólag a szerencséről szól. Rádöbbentem azonban, hogy nincs ez nagyon máshogy a Monopoly esetében sem, ahol az elnyújtott mérkőzések nem szólnak másról, mint a lépdelésről, a várakozásról, aztán Fortuna hatoldalúja vagy ránk vagy ellenfelünkre mosolyog. A Ubisoft új, licencelt verziója, a Monopoly: Star Wars Heroes vs. Villains azonban Fortuna helyett egy messzi, messzi galaxisba nyúlt, hogy az Erő segítségével gondolja át ezt az ezen a néven közel százéves társast. Az első főbb változtatás, hogy csapatalapú élményről van szó, amit négyen vagy hatan lehet játszani, mégpedig két- vagy háromfős csoportokban. Online vagy helyben is lehet nyomni, az emberi karakterek hiányában pedig a számítógép által vezérelt figurákkal lehet kibélelni a brigádot. A Monopoly ezen értelmezése a Csillagok háborúja világából merít, annak tematikája köré szervezve az élményt. Az ingatlanok híres helyszínek, mint az Endor vagy a Tatooine, míg a karaktereket – ahogy a cím is utal rá – a franchise hőseiből és gonoszaiból lehet kiválasztani. A szabályok alapvetően megegyeznek a klasszikussal. Két dobókockával dobhatunk, majd lépkedhetünk, amíg egy „ingatlanon” nem landolunk. Ha ez szabad terület, megvásárolhatjuk, innentől kezdve, ha társunk érkezik oda, akkor plusz pénzt szerez, ha pedig ellenfél, annak fizetnie kell nekünk. Ha esetleg már álldogál rajta a másik csapatból valaki, akkor harcolnunk kell: három dobókockával dobva az nyer, aki nagyobbat dob (döntetlennél a támadó). Jópofa apróság, hogy a már elhajított kockákat felboríthatjuk sajátjainkkal, ezzel növelve (vagy épp csökkentve) az értékeket. Egy bolygó összes „ingatlanját” felmarkolva monopóliumra tehetünk szert, innentől kezdve pedig lehet bázisokat építeni, amiket nagyobb erőfeszítés lebontani – főleg, mert fejleszteni bárhonnan lehet, nem csak akkor, ha ott állunk. [+] A táblán számos egyedi mezővel találkozhatunk. A „végzet” kártyák véletlenszerű eseményeket kínálnak, kezdve az extra pénztől egészen a börtönbe zárásig, ahonnan időnket kivárva vagy duplát dobva szabadulhatunk ki. Egyébként kifejezetten vagány, hogy ilyenkor karbonitba fagyasztanak, ahogy A Birodalom visszavágban Han Solót. Elérhető még a Canto Bight, ahol hazardírozva sokszorosíthatjuk vagyonunkat, vagy a hírhedt Mos Eisley kantin, ahol mindenféle képességet vásárolhatunk, például vérdíjat kitűzve küldhetünk fogdába valakit. A győzelem feltétele azonban nem az óriási vagyon, hanem a befolyáspontok mértéke, amiket győztes csatákkal vagy körök teljesítésével zsebelhetünk be, egyebek mellett. Ugyanis, ha valaki körbeért, akkor egy minijáték-szerűség veszi kezdetét, ahol a csapat elérhető tagjai próbálnak egy bizonyos értéket dobni. Siker esetén animációs formában megtekinthetünk egy ikonikus jelenetet a filmekből, plusz bezsebelhetünk rengeteg pontot. Egyelőre maximum 8 körrel lehet játszani, így azok végén az nyer, aki a legtöbb befolyás pontot kaparintotta meg. [+] Az esztétika pazar. C3PO narrálja az eseményeket, a tábla közepén pedig látványosan jelennek meg a helyszínek hologramjai. A teljes látvány és hangzás a Star Wars világát tükrözi, és kicsit olyan, mintha az ő világukban játszanánk ezt a játékot, évekkel a történések után. A kártyák és feliratok például kezdetben mind aurebesh-sel írva jelennek meg, mielőtt átalakulnának angolra (vagy az általunk kiválasztott nyelvre). A csaták végén űrhajókkal lövik szét a vesztes osztagot a nyertesek, míg a karakterek híres-hírhedt idézetekkel kezdik köreiket. Ez mind hozzáad ahhoz, hogy átadja a hangulatot. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!