● news.bsdnet.hu

A református lelkészből lett miniszter, Tarr Zoltán  a Szemlélek nek nyilatkozva elmondta,  sosem akart politikus vagy párttag lenni, ezt Magyar Péternek is jelezte, de megértette, hogy jelenleg ott van rá szükség – mára pedig megtanulta, hogy nem árulhatja el a miniszterelnöknek, mit nem szeretne csinálni. Prőhle Gergely evangélikus országos felügyelő az interjúban  előbb Tarr egyházi pályájára kérdezett rá. A miniszter felidézte, hogy a rendszerváltás utáni években a református egyházban a szabadság mellett vádaskodás és sérelmek jellemezték a közeget, és csak az ezredfordulóra vehette kezébe a fiatal generáció saját közösségei irányítását. Szerinte az egyház a gyülekezetekben él igazán, és a helyi közösségeket kellene szárnyalni hagyni ahelyett, hogy – ahogy fogalmazott – a magyar egyházak „állványimádóvá” váltak az előző, „betonhívő” kormányzat alatt. Prőhle megjegyezte, hogy ez a teher eltérő mértékben nyomja a felekezeteket: az evangélikusok nagyobb politikai függetlenségét jelzi, hogy egyházuk pénzügyi önfenntartó képessége tíz év alatt 70-ről 90 százalékra nőtt. Tarr saját reformátusságáról szólva elmondta: zsinati tanácsosként az egyházi szuverenitás híve volt, de ezt „az egyház őrállói” egy idő után nem engedték érvényesíteni. 2015-ben a Bogárdi Szabó István püspökkel való éles nézetkülönbség miatt hagyta el az egyházvezetői szolgálatot, mert nem volt hajlandó felvállalhatatlan megállapodásokba belemenni. A politikai szerepvállalást nem tervezte, de úgy éli meg, hogy „most más formában szolgálja az Urat”. Elmondása szerint a kegyelmi botrány idején nyilvánosan felvállalt véleménye jelentette a választóvonalat. „Sosem hagytam, hogy az egyházam egzisztenciális bilincset rakjon rám” – hangsúlyozta. A kereszténység és a politika viszonyáról élesen fogalmazott: az Európában tapasztalható, kereszténynek nevezett politizálás „egészen gyomorforgató”, s ennek legjobb hazai példája épp az előző kormányzat volt; szerinte alapjaiban kellene újragondolni azt, amit kereszténydemokráciaként szoktak emlegetni. Hozzátette, szinte szeppukut lenne kedve elkövetni a parlamentben, amikor olyan ellenzéki képviselőket hallgat, akiknek szavai és életvitele között szakadék tátong – a kereszténységet ugyanis nem a „keresztény Magyarország” szófordulat állandó ismételgetése teremti meg. A túltolt állami kereszténység szerinte súlyos hitelességi válságot okozott: a református gyülekezetek működése olyanná vált, mint a kommunizmus idején – félelem és elhallgatás jellemzi őket. Tarr Zoltán szerint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének két „sikerterméke” a demokrácia meghekkelése és a gyűlöletexport volt, ez utóbbi hatása még a tengerentúlon is érződik. Ezzel szemben a Tisza Párt célja a demokrácia megújítása, exportcikke pedig a részvételiség: azt szeretnék, ha az emberek úgy éreznék, közük van a saját életükhöz. Kritikus kérdésekre válaszolva elismerte: az államigazgatásban olyan a helyzet, mintha a mozdony elöl szaladna, a vasúti kocsik pedig csak az irányt próbálnák tartani, a tempót már nem bírják – ez szerinte az örökölt, lassú, pazarló, elavult közigazgatásból fakad, amelyet digitalizációval kellene korszerűsíteni a papírhalmok helyett. Magyar Péter markáns, sokak által kifogásolt „harsányságát” szerinte az magyarázza, hogy 16 év hazugságait nem lehet csak úgy elfelejteni; ez a stílus rá magára is jellemző, bár kevésbé vehemens formában. Az elmúlt 16 évet „elképesztően brutális, döbbenetes, erőszakos leuralás” jellemezte, ezért a hazugságok számonkérése elkerülhetetlen – ugyanakkor azok véleményét is tiszteletben kell tartani, akiket zavarnak a miniszterelnök egyes megszólalásai. Mivel az egyházi ügyek is a minisztériumához tartoznak, a hallgatóság kíváncsi volt a kormány és a vallási szervezetek viszonyának jövőjére. Tarr Zoltán szerint nem a kormány dolga megszabni az egyházak feladatát, az államnak csak a jogi kereteket kell biztosítania, amelyeken belül az egyházak önállóan, szuverén módon működhetnek. „Nem fogunk kérni semmit az egyházaktól, és nem is fogunk úgy pénzt adni, hogy cserébe kérünk, elvárunk valamit” – határozta meg vezérelvét a miniszter. A kijelentésnek külön súlyt adott, hogy a beszélgetést mind az öt hazai evangélikus püspök – a hivatalban lévő Szemerei János, Kondor Péter és Keczkó Pál , valamint a már nem egyházkerületi vezetőként szolgáló Fabiny Tamás és Gáncs Péter – a helyszínen hallgatta. A program után fiatalok tucatjai várták a minisztert kézfogásra, dedikálásra és közös szelfire. A szervezők szerint az efféle, kifejezetten politikai témájú beszélgetés nem áll ellentétben a felekezet függetlenségével: korábban hasonló minőségben a szintén református Balog Zoltánt is vendégül látta már a rendezvény. (Borítókép: Tarr Zoltán beszél az Országgyűlés ülésén 2026. június 16-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)