A Tisza a hatalom megszerzése után sem a szakszervezetek vagy a szegényebbek igényeit igyekszik kielégíteni

„Megadható-e, kik alkotják a Tisza társadalmi bázisát? Ezt a kérdést legalább három részre kell bontanunk: kik szavaztak rá, kik hozták létre és segítették, és kiknek az érdekében cselekszik? Már a kampányban sokszor büszkélkedett az akkori ellenzék, hogy a képzettebbek támogatják őket, és a választások is ezt látszanak igazolni. Ami annyit jelent, hogy a nagyvárosi és magasabb jövedelmű rétegek támogatták, és még inkább a felső középosztály. Bizonyosan nem szegénylázadásról beszélünk. Noha a nép óriási többsége adott felhatalmazást az új rezsimnek, a revansvágy nem az alsóbb osztályokat, a szegényebbeket, vagy akár a szakszervezeteket jellemzi, hanem a mellőzött elitet és felső középosztályt. A Tisza a hatalom megszerzése után sem a szakszervezetek vagy a szegényebbek igényeit igyekszik kielégíteni, hanem a felső középosztály bosszúszomját. Elsősorban ők akarnak vért: lásd a „jogtudósok” vagy a filozófiai társaság levelét, a történészek megszólalásait arról, hogy kiket kell azonnal elbocsátani, elhallgattatni, mely intézményeket kell bezárni. A bosszúhadjárat jellemzően olyan személyek és intézmények ellen irányul, akik a felső középosztályhoz tartoznak, de nem annak az érdekeit képviselték. A revansrezsim szíve közepe a patríciuslázadás: a mellőzött elit és felső középosztály akar bosszút állni az „osztályárulókon”. Az elit részéről a leszámolás igénye nem feltétlenül anyagi természetű, inkább a mellőzöttség, az elismerés hiánya mozgatja. A Fidesszel szembeforduló értelmiségiek derékhadát nem az éhezés veszélye fenyegette a NER másfél évtizede alatt – sőt, a „száműzöttség” gyakran több vezetői állással, szolgálati autókkal és szabad szemmel is jól látható fizetésekkel járt –, hanem azért, mert mások lettek vezetők, nagykövetek stb., és nem ők. A bosszú élén leginkább a globalista felső középosztály és elit áll, valamint az egyetemi világ. Ez utóbbinak lehetnek anyagi frusztrációi is, de még inkább presztízsbeliek vannak, amiket a tömegoktatás mai trendjében senki sem tud tartósan orvosolni.” Nyitókép: AFP/ATTILA KISBENEDEK