● news.bsdnet.hu

Bezáró vállalkozások, csökkenő vendégforgalom, eltűnő madárfajok és egyre fogyó vízkészlet. A Velencei-tó körül élők szerint a tó sorsa már nem csupán természetvédelmi kérdés, hanem gazdasági és társadalmi ügy is. A Magyar Nemzet a helyszínen kérdezte Gárdony polgármesterét és a Magyar Országos Horgász Szövetség szakemberét arról, hogyan látják a tó jelenét és jövőjét. A Velencei-tó vízállása évek óta visszatérő témája a nyári közéletnek. Ahogy beköszönt a tartós meleg, ismét előkerülnek a kiszáradó partszakaszokról készült felvételek, a turisták pedig egyre gyakrabban teszik fel ugyanazt a kérdést: marad-e még strandolásra alkalmas tó néhány év múlva is? A helyiek szerint azonban a problémát már régen nem lehet pusztán szezonális jelenségként kezelni. – mondta lapunknak Eötvös Pál Árpád, Gárdony polgármestere. Elmondása szerint az elmúlt évek alacsony vízállása miatt számos olyan vállalkozás került nehéz helyzetbe, amely a nyári turizmusból élt. – fogalmazott. A polgármester szerint több vállalkozás már fel is adta a működését, mások pedig jelentősen visszafogták tevékenységüket. A Velencei-tó vízállásának csökkenése nem új jelenség. Évről évre visszatérő vita tárgya, hogy miért nem sikerült olyan megoldást találni, amely hosszabb távon is biztosítaná a tó vízellátását. Eötvös Pál Árpád szerint erre máig nincs kielégítő válasz. – fogalmazott. A polgármester szerint a Velencei-tó legfontosabb vízgyűjtő területe a Csákvár, Pátka és Zámoly környéki térség, ahol ma is találhatók olyan vízhasználók és kisebb tavak, amelyek visszatartják a csapadékvizet. – Ezekből a rendszerekből több vizet kellett volna eljuttatni a Velencei-tóba. Ez nem történt meg – mondta. Úgy véli, legalább ilyen fontos mulasztás, hogy a Dunából történő vízpótlás lehetőségét sem vizsgálták ki kellő alapossággal. – szögezte le. A polgármester szerint a korábban emlegetett negyvenmilliárd forintos becslések sem megalapozottak. A közbeszédben gyakran felmerül megoldásként a Pátkai- és a Zámolyi-víztározó rekonstrukciója. Eötvös Pál Árpád azonban úgy véli, ez önmagában nem oldja meg a problémát. – jelentette ki a polgármester. Szerinte az ország egészét érintő kiszáradási folyamatok miatt a korábbi vízgazdálkodási szemlélet már nem tartható fenn. – Már húsz évvel ezelőtt figyelmeztettek arra a szakemberek, hogy Magyarország egyre szárazabbá válik. Az Alföldön méterekkel süllyedt a talajvízszint. A régi, pazarló vízgazdálkodást fel kell váltania egy vízmegtartásra épülő rendszernek – tette hozzá Eötvös Pál Árpád. A polgármester ugyanakkor hangsúlyozta: Gárdony nem mondott le a turistákról. A város folyamatosan szervez rendezvényeket, koncerteket, fesztiválokat, és igyekszik olyan programokat kínálni, amelyek akkor is vonzóvá teszik a térséget, amikor a tó vízállása nem ideális. Az elmúlt hetekben például nagyszabású koncertet rendeztek az Agárdi Popstrandon, emellett továbbra is népszerű a Velencei-tó körüli kerékpárút, amely családok ezreit vonzza minden évben. Dinnyésen a Várpark és Skanzen, a madárrezervátum, valamint a környék természeti értékei szintén fontos turisztikai célpontok. – fogalmazott. A tó állapotáról Pálinkás Imre, a Magyar Országos Horgász Szövetség helyi kirendeltségvezetője is részletesen beszélt. Szerinte a jelenlegi helyzet már messze túlmutat azon, hogy néhány centiméterrel alacsonyabb a vízszint. – mondta el a szakember, aki szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a tó sótartalma folyamatosan növekszik. A párolgás miatt egyre koncentráltabbá válik a víz, ami már az algavilág összetételében is jelentős változásokat okozott. Más algafajok jelentek meg, megváltozott a tó színe,ami hosszabb távon egész ökológiai rendszer átalakulását vetíti előre. A MOHOSZ mérései szerint ugyanakkor a folyamat még visszafordítható lenne megfelelő vízpótlás esetén. – jelentette ki Pálinkás. Elmondta, véleménye szerint a két felső víztározó csak akkor segíthetne, ha elegendő csapadék hullana. – tette hozzá a szakember. A horgászszövetség álláspontja szerint hosszú távon mesterséges vízpótlásra lesz szükség, a MOHOSZ továbbra is úgy gondolja, hogy a Duna lehet az egyetlen olyan vízforrás, amely képes lenne biztosítani a Velencei-tó jövőjét. A szakember egy újabb veszélyre is felhívta a figyelmet. Ha tovább csökken a vízszint, a sekély átjárók kiszáradhatnak, és a tó egyes részei elszigetelődhetnek egymástól. – emelte ki Pálinkás, aki szerint ez nemcsak a halállomány, hanem a teljes élővilág számára komoly veszélyt jelent. A MOHOSZ éppen ezért mostanra már kidolgozott egy haváriaforgatókönyvet arra az esetre, ha egyes vízterületek teljesen leválnának a főmederről, és szükségessé válna a mentőhalászat. Pálinkás Imre szerint a tó környezetében élő védett fajok állapota is romlik. Ennek ékes példája, hogy több úszóláp degradációja megkezdődött, számos madárfaj elhagyta a tavat, miközben csak néhány gázlómadár jelent meg új lakóként. – jelentette ki a MOHOSZ kirendeltségvezetője. A horgászok száma is jelentősen visszaesett. A szakember szerint sokakat már önmagában a folyamatos negatív hírek is távol tartanak. – emelte ki a szakember, majd hangsúlyozta, a problémákat nem lehet elhallgatni. – A Velencei-tavat nem lehet egyszerűen magára hagyni. Az ember évtizedek óta alakítja a tó életét, ezért felelőssége is van abban, hogy megőrizze. A kérdés már nem az, hogy szükség van-e hosszú távú vízpótlásra, hanem az, hogy mikor születik meg végre az erről szóló döntés. A tóparton élők körében egyre nagyobb a bizonytalanság. Sokan attól tartanak, hogy ha a vízszint tovább csökken, a Velencei-tó fokozatosan elveszítheti azt a vonzerejét, amely évtizedeken át meghatározta a térség életét. A helyi vállalkozók a visszaeső vendégforgalom miatt aggódnak, az ingatlantulajdonosok pedig attól félnek, hogy a tó állapotának romlása hosszabb távon az ingatlanok értékére is kedvezőtlen hatással lehet. Többen úgy látják, a jelenlegi helyzet már túlmutat egy átmeneti aszályos időszakon, ezért mielőbbi, hosszú távú megoldásra lenne szükség a tó vízpótlásának biztosítására.