● news.bsdnet.hu

A versenyképesség fogalma alatt általában olyan gazdasági, intézményi és társadalmi tényezők összességét értjük, amelyek meghatározzák egy ország, régió vagy város vonzerejét a befektetők és a vállalkozások számára. Ez a klasszikus értelemben vett lokációs verseny: annak kérdése, hogy egy adott terület mennyire képes tőkét, tudást, munkaerőt és vállalkozói aktivitást magához vonzani. A fogalomnak természetesen számos definíciós árnyalata van, de abban aligha lehet vita, hogy a versenyképesség nem pusztán adókulcsok, támogatások vagy munkaerőköltségek kérdése. Legalább ennyire múlik azon is, hogy milyen jogi és intézményi környezetben kell a gazdasági szereplőknek döntéseket hozniuk. Az elmúlt időszakban az igazságszolgáltatással kapcsolatos közéleti vitát elsősorban az elszámoltatás, illetve az Európai Unió által elvárt reformok és az „uniós pénzek hazahozatalának” szempontjai határozták meg. Ezek a kérdések kétségtelenül akut feladatok, és jelenleg a kormányzat fő prioritásai. Az EU által elvárt igazságügyi reformok nem csupán technikai módosításokat, hanem strukturális és mentalitásbeli fejlődést is igényelnek az új tárcavezetőtől és az igazságügyi kormányzattól. Ám érdemes az igazságszolgáltatás szerepét ennél tágabb, hosszabb távú keretben vizsgálni. Jelen cikk amellett érvel, hogyegy nyitott, kiszámítható és professzionálisan működő jogrendszer nem csupán alkotmányos vagy jogállamisági kérdés, hanem közvetlen versenyképességi tényező is.A gyors, szakmailag megalapozott és nemzetközi mércével is érthető igazságszolgáltatás csökkenti a gazdasági kockázatokat, erősíti a szerződéses biztonságot, növeli a befektetői bizalmat, és hozzájárul ahhoz, hogy a vállalkozások ne a jogi bizonytalanság kezelésére, hanem saját piaci teljesítményük javítására fordítsák erőforrásaikat. Egy ország jogrendszere tehát nem pusztán háttérintézmény: a versenyképesség egyik alapvető infrastruktúrája. A jogrendszer versenyképességi hatását gyakran szűken értelmezzük. Politikai környezetben ilyenkor rendszerint az adórendszer egyszerűsége, az adminisztratív terhek csökkentése vagy a vállalkozásalapítás gyorsasága kerül előtérbe. A híres-hírhedt „poháralátéten elférő” adóbevallás képe jól fejezi ki azt az igényt, hogy az állam ne bürokratikus akadályokat, hanem kiszámítható, áttekinthető és vállalkozásbarát szabályozást biztosítson a gazdasági szereplők részére. Ez önmagában azonban csak a versenyképesség egyik, ráadásul meglehetősen evidens vetülete. A jogrend gazdasági hatása ennél jóval szélesebb. Nemcsak az számít, hogy mennyi adót kell fizetni, hanem az is, hogy a szabályok mennyire érthetők, mennyire kiszámíthatóan alkalmazzák őket, milyen gyorsan és milyen szakmai színvonalon döntenek a bíróságok, illetve mennyire képes a jogrendszer nemzetközi gazdasági ügyeket is professzionálisan kezelni.Egy modern gazdaságban a jog nem pusztán költségtényező vagy megfelelési kényszer, hanem infrastruktúra: ugyanúgy része a befektetési környezetnek, mint az úthálózat, az oktatási rendszer vagy a digitális közigazgatás. A versenyképes jogrendszer egyik kulcsfogalma a nyitottság. A nyitott jogrend túlmutat azon, hogy egy ország formálisan nyitott a külföldi befektetésekre, vagy hogy jogszabályai elvileg lehetővé teszik külföldi vállalkozások magyarországi működését. A valódi kérdés az, hogy a meglévő gazdasági és jogi környezetbe mennyire könnyű ténylegesen belépni: külföldi társasági formával, határon átnyúló szolgáltatási modellel, nemzetközi vállalatcsoport részeként vagy akár teljesen digitális üzleti struktúrával. A nyitott jogrend nem kényszeríti a nemzetközi vállalkozást arra, hogy mindenáron „magyarosítsa” a működését.Ehelyett képes befogadni és kezelni azon struktúrákat, amelyek a modern európai üzleti életben természetesek: külföldi anyavállalatot, határon átnyúló szolgáltatásnyújtást, nemzetközi számlavezetést, digitális pénzügyi szolgáltatókat, csoportszintű könyvelési rendszereket, több országban működő compliance- és reporting-folyamatokat. Ez sokszor látszólag apró, technikai kérdéseken múlik. Jól példázza ezt a sok magyar cég esetében felmerülő igény, hogy digitális pénzügyi szolgáltatókat vegyenek igénybe a cég pénzforgalmi ügyleteinek lebonyolítására. Ha egy ilyen bankszámlát a hazai hatósági gyakorlat a vállalkozás számára hátrányosan, a gazdasági realitásoktól elszakadva minősít, az nem csupán egyedi jogvitát eredményez, hanem rendszerszintű kérdést vet fel: mennyire képes a jogrendszer a modern, digitális és határon átnyúló üzleti működés befogadására?(A cikk szerzője jelenleg maga is perben áll a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóságával egy Wise-nál vezetett vállalkozói bankszámla megítélésével kapcsolatban; az ügyben várhatóan az Európai Unió Bírósága fog iránymutatást adni.) Ugyanez igaz a jogérvényesítésre is. Egy nyitott jogrendben nem lehet aránytalanul nehéz jogot érvényesíteni pusztán azért, mert valamelyik fél külföldi hátterű, külföldi okiratot használ, vagy nem magyar nyelvű dokumentumokkal dolgozik. A felülhitelesítési követelmények, a fordítási előírások, az online tárgyalások lehetősége, a külföldi képviselők és tanúk részvétele, valamint a digitális aktakezelés mind olyan részletszabályok, amelyek a gyakorlatban eldönthetik, hogy egy jogrendszer valóban nyitott-e, vagy csak formálisan az.Ha egy külföldi vállalkozás számára a magyar jogérvényesítés túlzottan nehézkes, lassú vagy kiszámíthatatlan, akkor a magyar jogrendszer nem természetes fórumként, hanem kockázati tényezőként jelenik meg. Ezen túlmenően Magyarország a nagyértékű nemzetközi jogvitákért zajló fórumversenyben is hátrányba kerülhet: a nemzetközi szereplők választottbírósági kikötésekkel vagy más európai uniós bíróságokra mutató joghatósági megállapodásokkal tudatosan elkerülhetik a magyar fórumokat. A nyitott jogrend ezért nem ideológiai jelszó, hanem nagyon is gyakorlati versenyképességi kategória. Azt jelenti, hogy a magyar jogrendszer képes együtt élni az európai belső piac realitásaival, a digitális pénzügyi szolgáltatásokkal, a határon átnyúló vállalatcsoportok működésével és a nemzetközi üzleti jogérvényesítés igényeivel. Minél kisebb súrlódással tud egy vállalkozás belépni a magyar piacra, ott működni, annál inkább tekinthető a magyar jogrend nyitottnak és annál inkább válhat maga a jogrendszer is versenyképességi előnnyé. A versenyképes jogrendszer feltétele a jó minőségű, átgondolt, előrelátható jogalkotás.A vállalkozások számára nemcsak az jelent kockázatot, ha egy szabály szigorú, hanem az is, ha gyorsan változik, ellentmondásos, nehezen értelmezhető, vagy alkalmazása előre nem látható.Egy befektető, egy exportáló vállalkozás vagy egy regionális központot kereső multinacionális társaság számára a jogbiztonság önálló gazdasági érték. Ha a szabályozási környezet kiszámíthatatlan, a vállalkozások ezt kockázati felárként árazzák be: magasabb hozamelvárással, kisebb beruházási hajlandósággal, vagy adott esetben a beruházás más országba vitelével. Ebből a szempontból a jogalkotás minősége nem csupán jogtechnikai kérdés. A hatásvizsgálatok, a megfelelő felkészülési idő, a koherens szabályozási koncepció, az uniós és nemzetközi környezet figyelembevétele, valamint a jogszabályok nyelvi és dogmatikai pontossága közvetlenül befolyásolják az ország gazdasági teljesítőképességét. A magyar jogrend piramisa vagy – Kelsen után szabadon – lépcsős szerkezete ma már nem kizárólag belső, nemzeti jogforrásokból épül fel. (Hans Kelsen osztrák jogtudós volt, aki meghatározó szerepet töltött be a normahierarchia elmélet kidolgozásában. Eszerint a jogrend olyan normarendszer, amelyben az egyes normák érvényessége és létrejötte magasabb szintű normákra vezethető vissza.) A hazai jogrendszer több, egymással párhuzamosan ható normarendszer metszéspontjában működik, és a jogfejlődés egyik legfontosabb motorja kétségtelenül az uniós jog és (ahol szükséges) annak integrációja. Az uniós jog bizonyos részei minden további hazai jogalkotási aktus nélkül alkalmazandók és a tisztán belföldi magyar jogszabályokat megelőzően érvényesülnek. Más uniós jogforrások hazai jogalkotási munkát igényelnek. Ezek esetében a magyar jogalkotó feladata, hogy az uniós jogalkotó által meghatározott célokat és eszközöket a magyar jogrendszerbe átültesse. Ez azonban nem pusztán technikai fordítási feladat, és nem is merülhet ki abban, hogy az irányelvi szövegek különálló jogszabályokban – sokszor kormányrendeleti szinten – lényegében változatlan formában jelennek meg. Az elmúlt időszakban sajnos több területen is érzékelhető volt az a jogalkotási technika, amely a „kisebb ellenállás” irányába haladva az uniós normákat nem a magyar jog corpusába szervesen beillesztve, hanem attól idegenül, külön szabályozási rétegként emelte át. Hasonló módszertan mellett születtek olyan kormányrendeletek is, amelyek esetében nem volt kellő társadalmi egyeztetés, szakmai vita, meglévő joganyaggal való összehangolás, illetve ellentmondások és jogbizonytalanságok elkerülésére irányuló jogalkotói törekvés. Ennek következménye, hogy a jogalkalmazók egy széttöredezett, nehezen áttekinthető és gyakran rövid határidővel változó jogszabályi környezetben kénytelenek stabilitást keresni. A rosszul illeszkedő, párhuzamosan létező és sokszor nehezen értelmezhető szabályozási rétegek növelik a jogértelmezési kockázatot, lassítják a döntéshozatalt, emelik a compliance költségeket, és végső soron gyengítik a jogrendszer gazdasági versenyképességét. Ezért üdvözlendő lenne, ha az új kormányzat az igazságügy területén nem csupán intézményi vagy személyi kérdésekben kívánna változást elérni, hanem a jogalkotás minőségének javítását is stratégiai célként kezelné.A szisztematikusabb, szakmailag megalapozottabb és a magyar jogrendszer egészébe organikusan illeszkedő jogalkotás ugyanis hosszú távú versenyképességi feltétel. Már többi európai ország felismerte, hogy a bírósági rendszer közszolgáltatás és versenyképességi tényező is egyszerre.Ausztriában például a Handelsgericht Wien (Bécsi Kereskedelmi Törvényszék) régóta működik specializált fórumként gazdasági jogvitákban.Ez a fajta intézményi specializáció önmagában is üzenet a gazdasági szereplők felé: bizonyos ügytípusokat nem általános, hanem erre kialakított bírói szakértelemmel és megfelelő kapacitással rendelkező fórumok kezelnek. Németország 2025. április 1-jétől még tovább lépett ebben az irányban. Hatályba lépett a német igazságszolgáltatási helyszín erősítését célzó törvény, amely lehetővé teszi a Commercial Court és Commercial Chamber (kereskedelmi bíróság, illetve kereskedelmi tanács) létrehozását, és ezáltal egyes kereskedelmi jogviták angol nyelvű lefolytatását.A szabályozás célja kifejezetten az, hogy Németország vonzóbb fórum legyen nagy értékű, nemzetközi gazdasági perekben, és versenyképes alternatívát kínáljon a választottbíráskodással vagy külföldi bíróságokkal szemben. A német modell lényege, hogy a tartományok speciális kereskedelmi tanácsokat, illetve magasabb szintű kereskedelmi bíróságot hozhatnak létre. Ezek adott esetben nagy értékű, komplex gazdasági ügyeket tárgyalnak, akár angol nyelven is, ha a felek ebben állapodnak meg vagy az eljárási feltételek teljesülnek. A Commercial Court döntése ellen a rendes fellebbezési út lerövidülhet: a német modellben a Commercial Court elsőfokú döntése ellen közvetlenül a Szövetségi Legfelsőbb Bírósághoz vezethet jogorvoslat. Ezen intézkedéseket az ún. „forum marketing” keretében szükséges értékelni. A német állam helyesen ismerte fel, hogy a nemzetközi gazdasági jogvitákért is verseny folyik. Magyarország szempontjából ez különösen érdekes.Földrajzi elhelyezkedésünk, uniós tagságunk, regionális gazdasági kapcsolatrendszerünk és nyitott külgazdasági szerkezetünk alapján elvileg alkalmasak lehetnénk arra, hogy bizonyos közép-európai, balkáni vagy kelet-nyugati gazdasági jogviták természetes fórumává váljunk.Ehhez azonban nem elegendő az általános értelemben vett „bizalom” helyreállítása. Szükség lenne olyan intézményi és eljárásjogi környezetre, amely a nemzetközi vállalatok számára ténylegesen használható, érthető és kiszámítható. Ez a gyakorlatban több elemet foglal magában: specializált gazdasági szakbíróságokat vagy szakosított tanácsokat, megfelelő kereskedelmi jogi és nemzetközi magánjogi szakértelmet, rugalmasabb pervezetést, digitális aktakezelést, online tárgyalások szélesebb körű alkalmazását, valamint adott esetben az angol nyelv eljárási nyelvként való használatának lehetőségét bizonyos gazdasági ügyekben. Mindez nem a magyar jogi nyelv háttérbe szorítását jelentené, hanem annak felismerését, hogy a nemzetközi gazdasági életben a jogi szolgáltatási környezet nyelve, sebessége és professzionalizmusa önálló versenytényező. A nemzetközi vitarendezési fórumként való működésnek ráadásul közvetlen gazdasági hatása is van. A nagy értékű kereskedelmi perek, választottbírósági eljárások és kapcsolódó jogi szolgáltatások illetékbevételt, ügyvédi, szakértői, fordítói, szállodai és egyéb szolgáltatási keresletet generálnak. Svájc vagy Ausztria példája mutatja, hogy a jogi és vitarendezési infrastruktúra „exportképes” szolgáltatási szektor is lehet. Magyarország számára ezért az igazságszolgáltatás fejlesztése nem csupán belpolitikai vagy uniós megfelelési feladat, hanem hosszú távú gazdaságstratégiai kérdés is. A jogrendszer versenyképessége különösen látványosan jelenik meg a startupok világában, ahol a megfelelő jogi forma a növekedés, a finanszírozhatóság és végső soron az „unikornissá” válás egyik előfeltétele. Egy innovatív vállalkozásnak olyan társasági jogi környezetre van szüksége, amely egyszerre teszi lehetővé a gyors alapítást, a rugalmas tulajdonosi struktúrát, a befektetők belépését, az üzletrészek egyszerűbb átruházását és a munkavállalói részesedési programokat.Ausztria éppen ezekre a szempontokra reagált a 2024. január 1-jétől bevezetett FlexCo, vagyis Flexible Company társasági formával, amelyet kifejezetten a startupok és a nemzetközi befektetők igényeire szabtak. A jogalkotói megfontolás lényege az volt, hogy a klasszikus korlátolt felelősségű társaság (GmbH) stabilitását ötvözzék a részvénytársasági elemek viszonylagos rugalmasságával: alacsony belépési korlátokkal, rugalmas tőke- és részesedési struktúrákkal, valamint új típusú, munkavállalói részvételre is alkalmas „company value shares” intézményével. A FlexCo tehát azt üzeni, hogy a társasági jog nem lehet pusztán a már meglévő vállalati formák őre; aktív eszköze is lehet annak, hogy egy ország vonzóbbá váljon az innovatív vállalkozások, alapítók, kulcsmunkavállalók és kockázati tőke számára. Magyar szempontból ebből az következik, hogy ha komolyan gondoljuk a startup-ökoszisztéma fejlesztését, akkor nem elegendő támogatási programokról, inkubátorokról vagy kedvezményes adózásról beszélni. Olyan társasági jogi formákra és részesedési megoldásokra van szükség, amelyek nem a múlt századi vállalati logikára, hanem – már elnevezésükben is – a gyorsan növekvő, nemzetközileg finanszírozott és tehetségekért versengő vállalkozások valós működésére vannak szabva. Az igazságügyi kormányzat előtt kétségtelenül jelentős rövid távú feladatok állnak: az uniós elvárások teljesítése, az intézményi bizalom erősítése és a jogállamisági viták kezelése önmagukban is komoly kihívást jelentenek. Mégis remélhető, hogy a következő igazságügyi vezetés nem kizárólag ezekre a sürgető kérdésekre koncentrál majd, hanem kellő vízióval és koncepcióval tekint a jogrendszer hosszú távú gazdasági szerepére is. A jog ugyanis nem csupán korlát, ellenőrzési eszköz vagy konfliktuskezelési mechanizmus. Megfelelő szemlélet mellett innovációs infrastruktúra, befektetésösztönző tényező és versenyképességi előny is lehet.Egy nyitott, kiszámítható, digitális és nemzetközileg is érthető jogrend képes hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország modernebb és megbízhatóbb gazdasági környezetként jelenjen meg. Ezért a valódi kérdés nem pusztán az, hogy sikerül-e teljesíteni a következő hónapok legsürgetőbb igazságügyi feladatait, hanem az is, hogy lesz-e stratégiai ambíció annak felismerésére, hogy a jogrendszer minősége ma már önálló versenyképességi tényező. Ha az új igazságügyi kormányzat ebben a szemléletben gondolkodik, akkor a jogfejlesztés gazdaságpolitikai és innovációs lehetőség is lehet Magyarország számára. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio