● news.bsdnet.hu

Alkotmányosság a küzdőtéren címmel szervezett beszélgetést a Polgári Magyarország Alapítvány, amelyen a Tisza Alaptörvény-módosítását vették górcső alá jogi szempontból. A beszélgetésen – Lapu Árpád nemzetközi jogász moderálásával – Stumpf István Széchenyi-díjas egyetemi tanár, alkotmányjogász, politológus és Koltay András egyetemi tanár vett részt. Ahogy arra az Origo is felhívta a figyelmet, ma ismét rendkívüli ülést tart az Országgyűlés, amelyen nagy eséllyel a tiszás többség megszavazza majd az Alaptörvény 17. módosítását . Ennek főbb pontjai: Az Alaptörvény-módosítás nagy port kavart a közéletben. Több fideszes politikus is keményen reagált, egy tüntetést is tartottak múlt hét csütörtökön a Sándor-palotánál, amely a „ Stop Önkény! ” elnevezést kapta. – ezzel a kérdéssel indította a beszélgetést Lapu Árpád. Stump István emlékeztetett, a magyar alkotmányosság hajnalán az Alkotmánybíróság jelentős szerepet töltött be: világossá vált, ha nincs egy legitim intézmény, amely őrködik az alkotmányosság és a normativitás felett, akkor komoly veszélye van az alkotmányos anarchiának.  Az Alkotmánybíróság ezért az átmenet idején fontos hivatást teljesített: megpróbálta egyensúlyban tartani a politikai és a jogi konfliktusokat. – emelte ki, majd kifejtette: ha egy új rendszer alkotmányellenes módon jön létre, akkor olyan születési rendellenességet hordoz magában, amely később bármikor támadható lesz azzal az érvvel, hogy illegitim vagy jogellenes alapokon nyugszik. – Ezért mondtam alkotmánybíróként is többször, hogy még a kétharmados többség sem tehet meg mindent. A kétharmadnak is vannak alkotmányos korlátai – idézte fel Stumpf István. A professzor úgy látja, a Tisza-kormány jelenleg alkotmányos anarchiába vezeti az országot, ugyanis ha személyre szabott jogalkotással próbálják kiiktatni a köztársasági elnököt, akkor azzal nem egyszerűen egy személyt ér támadás. – Lehet, hogy egyeseknek nem tetszenek a köztársasági elnök döntései vagy éppen a döntéseinek hiánya, de a köztársasági elnök nem népszerűségi versenyen vesz részt. Egy fontos közjogi méltóságot testesít meg, és ezt a tisztséget személytől függetlenül tiszteletben kell tartani – hangsúlyozta. Szerinte ugyanis ha meggyengül az intézmény, akkor a magyar alkotmányos rendszer egyik fontos szereplője lesz kiiktatva. Különösen aggályosnak tartja, ha mindezt egyetlen mondattal, érdemi indokolás nélkül, átmeneti rendelkezések közé rejtve próbálják megtenni, miközben a kampánylogikát jogi köntösbe öltöztetik. – szögezte le. Stumpf István szerint felmerül a kérdés: ha rendelkezésre áll a kétharmados felhatalmazás, miért nem alkotmányos keretek között kívánják végrehajtani ezeket a változtatásokat? Ugyanis ha erre az Alaptörvényre tették le az esküjüket, ebből származik a parlamenti képviselők legitimációja is. – Ha most ezt figyelmen kívül hagyják, akkor saját legitimitásukat is megkérdőjelezik – mutatott rá. Koltay András szerint a rendszerváltás idején megfogalmazott alapelv ma is érvényes: „a jogállamot nem lehet a jogállam ellenében felépíteni.” Felidézte, a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság a kommunista rendszer bűneinek felelősségre vonásával kapcsolatban is a formális jogállamiság elsődlegességét hangsúlyozta. Úgy vélte, az elmúlt 16 évben elsősorban tartalmi viták voltak a jogállamiságról, miközben a formális alkotmányos kereteket alapvetően betartották az Orbán-kormányok. Most azonban szerinte minőségi változás következik be. – fogalmazott, majd kiemelte: ha a köztársasági elnököt alkotmánymódosítással eltávolítják, az veszélyes precedenst teremthet, mert később más kormányok is hasonló eszközökkel élhetnek. – Ha az inga kileng, akkor szükségszerűen vissza is fog lengeni” – jegyezte meg. Koltay András szerint Különösen figyelemre méltónak nevezte, hogy az Alaptörvény-módosítás kapcsán a tartalmi kérdésekről alig esik szó. Már a választás éjszakáján lemondásra szólították fel a köztársasági elnököt és több más közjogi tisztségviselőt, de arról szinte semmilyen érdemi vita nem zajlott, hogy pontosan mit tettek rosszul, milyen konkrét mulasztásuk vagy jogsértésük volt. – Egyszerűen rájuk sütötték, hogy egy önkényuralmi rendszer kiszolgálói voltak. A köztársasági elnökkel kapcsolatban is legfeljebb azt vetették fel, hogy bizonyos ügyekben nem szólalt meg – jegyezte meg, majd rámutatott: Emlékeztetett, Göncz Árpád például rendkívül aktív volt az Antall- és a Boross-kormány idején, míg más köztársasági elnökök jóval visszafogottabban éltek a nyilvános megszólalás lehetőségével. Ettől még egyikük alkotmányos szerepfelfogása sem tekinthető önmagában helytelennek. Kitért arra a tételre is, hogy a köztársasági elnök a nemzet egységét fejezi ki: szerinte nagyon szép alkotmányos megfogalmazás, de valójában nehezen tölthető meg konkrét tartalommal. Mikor volt valóban egységes a magyar nemzet az elmúlt évtizedekben? Mit jelent ennek a kifejezése a gyakorlatban? – Ezért sem lehet egy köztársasági elnök munkáját pusztán azon mérni, hogy hány interjút adott, vagy milyen gyakran szólalt meg közéleti kérdésekben – mutatott rá Koltay András. A beszélgetésen szó esett az önálló szabályozó szervek alkotmányos szerepéről, a képviselői mandátumok időbeli korlátozásának tervéről, valamint a közvetlen köztársaságielnök-választás felvetéséről is. A résztvevők emellett érintették a jogállamiság helyreállítására hivatkozó alkotmánymódosítások indokait, a társadalmi egyeztetés és a Velencei Bizottság szerepét, valamint az alkotmány hosszú távú stabilitásának és társadalmi elfogadottságának kérdését is.