● news.bsdnet.hu

Hétfő délelőtt, még a parlamenti vita újabb szakasza előtt tartott kerekasztal-beszélgetést a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülete, mégpedig az „Alkotmányosság a küzdőtéren – a Tisza-kormány alaptörvény-módosítási elképzeléseinek jogi értékelése” címmel. A beszélgetést az egyesület főhadiszállásán tartották, a meghívott vendégek pedig A beszélgetés gerincét a Tisza által benyújtott 17. alkotmány-módosítási csomag adta, amely hatályba lépésével megszünteti Sulyok Tamás köztársasági elnök mandátumát, 12 évben maximalizálja a képviselők mandátumi idejét, elindítja a Nemzeti Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatalt vagy éppen különböző jogokat ad vissza az Alkotmánybíróságnak – miközben Polt Péter és több alkotmánybíra mandátumát is megszünteti a 70 éves korhatárszabály bevezetésével. Az egyesület elnöke, Győri Enikő azzal nyitotta az eseményt, hogy „rendkívüli helyzet van”, ezért muszáj volt júliusban is egy rendezvényt tartaniuk arról, ami történik – „természetesen jogi szempontból”. Elmondása szerint a 30 éves egyesület a „polgári ethoszhoz méltó, szakmai viták” helyszíne, s mivel rengeteg állítás és ellenállítás volt a témában, ezért nagy kérdés, hogy vannak-e korlátai egy erős, kétharmados parlamenti mandátumnak – nemcsak a Tiszáénak, az elmúlt két évtizedének. „Ha a politikai szempontok a jogi garanciák elé kerülnek, akkor maga a demokrácia kerülhet veszélybe” – fogalmazott. Idézett a 2012-es Alaptörvényből is, mely szerint az alkotmány egy szerződés az emberek között arról, hogy milyen keretek között szeretnének élni – ehhez képest tizenhatszor módosították az elmúlt bő évtizedben, tehát tartós semmiképp nem lett. „A jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani” – idézte Sólyom László örökbecsű mondatát Győri. Elmondása szerint egy módosításnak koherens módon kellene beilleszkednie az Alkotmányba, tehát nem teremthetne belső ellentétet. Kérdései pedig arra irányultak, hogy a fentebb említett módosítások vajon beilleszthetők-e az európai normatívákba? Stumpf István szerint a magyar alkotmányosság hajnalán világossá vált, hogy az Alkotmánybíróság különleges szerepet tölt be, véleménye szerint különleges hivatása volt ennek a szervnek. Arról viszont, hogy „amit nem lehet a Parlamentben, azt az Alkotmánybíróság intézi”, arról véleménye szerint nem biztos, hogy volt Antal József és Sólyom László között paktum, viszont azt nem tagadja, hogy aktivista minősége volt a Sólyom-féle Alkotmánybíróságnak. Politikai és jogi konfliktusokat próbált egyensúlyban tartani ez a szervezet, viszont nem alkotmányellenes intézkedésekkel, hiszen ha úgy tették volna, akkor a születő demokrácia egyből „hibás” lett volna. Elmondása alapján a kétharmad sem tehet meg mindent, „nem lehet akármit beírni az Alkotmányba”, hiszen ha olyasmit írnának bele, ami szétfeszíti az Alkotmány koherenciáját, akkor az a káosz felé terelheti az országot. Véleménye szerint a személyre szabott módosítással efelé tendál a Tisza, mivel erodálja a köztársasági elnök tisztségét, ráadásul kampányretorikát folytatnak „jogi köntösben” és „puccs-szerűen” távolítják el Sulyok Tamást. Alkotmányos keretek között kellene ezt tennie a kormánypártnak. Emellett a visszaható módosításokat (a 70 éves felső korhatár és a 12 éves mandátumkorlát) is aggályosnak tartja. Ugyanígy látja Koltay András is, ám szerinte Sólyom korábbi szavai a formális jogállamiságról, nem a tartalmiról szóltak. Utóbbival már sokkal nehezebb dolga van annak, aki ezt be akarná azonosítani – ebből adódott a konfliktus az EU és Magyarország között is évekig. Viszont a formális szempontokra a Fidesz mindig ügyelt – „egy-két kivétellel, amelyek veszélyes precedenst teremtettek”, ilyen volt a Legfelsőbb Bíróság megszüntetése például –, viszont most úgy tűnik, hogy már ezek a formális szempontok sem fognak érvényesülni a jövőben. Tény, hogy „bármit bele lehet írni az Alaptörvénybe”, de a kérdés, hogy meddig megy el a hatalom? Véleménye szerint úgy tűnik, hogy a Tisza-kormány sokkal kevésbé önkorlátozó ebben a tekintetben, ám ha „az inga kileng, akkor vissza is fog lengeni”, így tehát a jövő aggasztó képet fest. Ha jön egy újabb hatalom majd, ami bosszút vagy igazságtételt akar, akkor sokkal könnyebben lépi majd át az alkotmányos korlátokat. Ha a köztársasági elnök leváltásra kerül, akkor már az Alaptörvényre sem lesz szükség – mondta, hiszen onnantól jogszabályokkal bármi elérhető. Az, hogy Magyar Péter már a választás éjszakáján felszólította a köztársasági elnököt és még hét közjogi méltóságot a lemondásra, ez sem volt szép, viszont szerinte arról kevesebb szó esett, hogy ezt miért kéne megtenniük. Hozzátette, hogy a nemzet nem nagyon volt egységes az elmúlt évszázadokban, tehát az, hogy a „köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét”, ez egy szép gondolat, csak tartalma nem igazán van. Attól tart, hogy ha tovább megy a hatalom ezen az úton, akkor nem biztos, hogy lesz megállás az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, így nem lesz továbbra sem nemzeti egység Magyarországon. A köztársasági elnök szerepéről Stumpf azt mondta, hogy a közvetlenül választott köztársasági elnök jó válasz lenne a pártok felett álló közjogi méltóság kiválasztására, aki a politikán kívül térben is létezne. Erről ő tizenöt éve beszél, de ha most egy új alkotmányozási folyamat indul el, akkor ezek a kérdések újra napirendre kerülhetnek, de előbb meg kell várni, hogy mi történik az alkotmány-módosítással, egyáltalán Sulyok Tamás aláírja-e. Azt pedig személyesen rosszul élte meg, hogy az Alkotmánybíróság ezt a beadványt nem tárgyalta személyes érintettség miatt, hiszen pont ez lett volna a feladata az Alkotmánybíróságnak, hogy erről tárgyaljon és állást foglaljon. Sulyok élhet azzal, hogy ez egy egyedi normaalkotás, nem pedig alkotmány-módosítás, így eljárásjogi hibára hivatkozva mégis az Alkotmánybíróság elé viheti az ügyet. A korábbi miniszter úgy tartja, hogy az Alkotmány egy nagyon zárt, intakt elem, amibe nem fér bele, hogy egyedi módosítások kerüljenek. Ráadásul ha bevezetik a korhatár-szabályt, akkor hat alkotmánybíró érintetté válik az ügyben, így könnyen lehet, hogy maga a bíróság sem fog majd állást foglalni az ügyben. Ha pedig Sulyok nem írja alá, akkor jöhet a megfosztási eljárás, ahol szintén az Alkotmánybíróság állásfoglalása szükséges, ám ha nem tud az Alkotmánybíróság dönteni a személyes érintettségek miatt, akkor ismét patthelyzet alakulhat ki. Így tehát minden út ugyanoda vezet, az Alkotmánybírósághoz, ám ha a jogrendszert aláaknázzák, akkor egy olyan ingoványos talaj képződik, amely egész Magyarország működőképességét, a gazdaságát is veszélyeztetheti. Koltay úgy véli, hogy a kormányfüggetlen intézmények (médiahatóság, GVH, ÁSZ, adatvédelmi hatóság) 2010 előtt is léteztek, csak máshogy hívták őket. Ám a közjogi rendszer egy nagyon bonyolult hálózat, ha „egy zsinórt meghúznak”, az több tucat helyen okoz változást. Éppen ezért ez eddig „senkit nem hozott lázba”, hogy az ő szerepüket kihúzzák az Alaptörvényből, ám miután Sulyok Tamást eltávolítják, onnantól sima törvénymódosítással már a közjogi intézmények vezetőit is el tudja távolítani a Tisza – ám Sulyok még húzhatja egy ideig a dolgot. Ha közvetlenül választják a köztársasági elnököt, az a közjogi rendszer teljes átalakítását igényelné – mondta, ám jelenleg a köztársasági elnöknek egyetlen erős jogköre van, mégpedig, hogy a hozzá érkező törvényeket elküldheti az Alkotmánybírósághoz, ha abban valami aggályosat lát. Jelenleg ezt az egyet próbálja „kiiktatni az alkotmányozó többség”, utána pedig már sima törvénymódosításokkal is leveheti a sakkbábukat a tábláról a Tisza. Utána már nem lesz szükség alkotmány-módosításokra. A képviselők mandátumkorlátozásáról Stumpf úgy véli, hogy „nem állna meg Strasburgban”, de kiemelte, hogy az a stílus, amivel a Tisza – és főleg Magyar Péter – a Parlamentben él, az szintén eléggé aggályos. Véleménye szerint a választók többsége „nem őt választotta”, ugyanis 32 százalék egyértelműen nem Magyarra szavazott, mint ahogy a Mi Hazánk és a kisebb pártok szavazói sem, ahogy az otthon maradók sem. A választási törvény hibája, hogy egy 40–50 százalékos győzelem alkotmányozó többséget jelent, ráadásul a parlamentbe újonnan bekerülő tiszások nyilván nincsenek így a célkeresztben, miközben a régebb óta politikusként dolgozók igen. „Az erkölcsi felhorgadást politikai bosszúra használni nem jó” – fogalmazott, miközben azzal egyetért, hogy az Alkotmánybíróság kapja vissza a korábbi jogosítványait. A visszamenőleges hatályú jogalkotás teljesen tönkreteszi a jogrendszert – mondta. Nem lehet „Törökországból hazatérve kitalálni dolgokat”, és forradalmi jogalkotással és „nyilvánvalóan bosszúállási szándékkal” nem lehet eltakarítani a politikai ellenfeleket. Miközben véleménye szerint a Tisza helyreállító alkotmányozást ígért, most pedig „helyreállító alkotmányellenességgel” él, így pedig nehéz lesz stabil jogállamot teremteni Magyarországon. Koltay szerint a nyilvánosság szerepe teljesen átalakult, véleménye szerint a mandátumkorlátozás csak politikai marketing, ráadásul „súlyosan jogállamellenes”. Ez csak a korábbi 16 évben regnáló hatalom megsemmisítéséről szól, ráadásul ha új alkotmány lesz, az is „egy politikai erő Alkotmánya lesz, így teljesen alkalmatlan, hogy évtizedekig fennmaradjon”. Kiemelte, hogy egy bonyolult Alaptörvényről majd népszavazást meg egyeztetéseket tartanak, ám ez „egy fügefalevél lesz” mindössze a törvényhozás előtt. Ugyanúgy a mostani alkotmány-módosításnál tartott társadalmi egyeztetés is csak „áldemokratikus látszat” volt, hiszen pár tízezer ember véleménye mit sem ér a nyolcmillióéhoz képest. Azt is kifejtette, hogy a politikusok tetszési indexe nem túl magas – még a tiszásoké sem –, így könnyű népszerűséget növelni olyan intézkedésekkel, mint a képviselők „eltakarítása” a Parlamentből vagy a fizetések csökkentése. Viszont 8 millió választópolgár van Magyarországon, így egy százezres lájkú Facebook-poszt mit sem ér – holott valóban hatalmas szám. Elmondása szerint a politikai döntések nem a közösségi oldalon születnek, hanem már rég megvannak, csak ha túl nagy a nép felhorgadása, akkor változtatnak rajta. De alapvetően „a nép segítségével eljátsszák a demokráciát”, viszont a képviselők mandátummaximalizálása „egyszerűen helytelen”. Stumpf István véleménye szerint ez egy látványos intézkedéssorozat, viszont mindezzel együtt súlyosan jogállamellenes is. Öt nap nem elegendő még egy minimális egyeztetésre sem, a sietség pedig könnyen lehet, hogy arra szolgál, hogy „látványpékséget” mutasson a valós kormányzás helyett. Elmondása alapján méltatlan megfogalmazásokat használ Magyar Péter is, amikor arról ír, hogy mindenki meg fogja bánni, aki részt vesz abban, hogy ellenáll a módosítás megszavazásának és hatályba lépésének, viszont ez nem méltó sem a „Tisztelt Házhoz, sem a miniszterelnöki tisztséghez”. Ezek közigazgatási zavart fognak okozni a mindennapokban, hiszen „mindenkit elzavarnak azonnali hatállyal, mert nem tetszik a pofája”, de nem lesznek emberek, akik tovább vinnék a dolgokat. Ezzel a hozzáállással be fogják dönteni az országot – fogalmazott. Koltay András arról beszélt, hogy érdekesek azon nyílt levelek, amelyeket jogászprofesszorok írnak a módosításról, csak éppen jogi érveket nem tartalmaznak. Azt a gondolatot, hogy a „jogállam helyreállítása érdekében szükséges valami”, arról ki mondja meg, hogy mi szükséges? Eddig egyetlen kapaszkodó volt, a formális jogállamisági szempontok. Viszont, ha már ez sem lesz, akkor a jogállamiság és az alkotmányosság fogalma is teljesen megfoghatatlan lesz. Ha választanak egy köztársasági elnököt, ám jön egy új kormányzat 2030-ban, akkor mi akadályozza meg, hogy hozzon egy új jogszabályt, azt mondja, hogy az előző kormány által hozott törvények szabálytalanok és ezt mindet eltörlik. Akkor pedig káosz következik. Így tehát véleménye szerint az Alkotmány alapfunkciója kicsit hasonló a köztársasági elnökhöz: az alapja Magyarország konszenzusos együttműködésének, ennek közjogi lenyomata. Ám a jól működő alkotmányoktól, mint az amerikai vagy a német, sem lehet csodát várni, ha nincs mögötte társadalmi béke, együttműködés, a másik elfogadása és tisztelete. A magyar állampolgárok eddig sem azzal keltek és ezután sem azzal fognak, hogy olvasgatják az Alaptörvényt, de a gyalázkodásból és a bosszúvágyból sem lesz társadalmi megbékélés – teljesen mindegy, hogy mi lesz az új Alkotmányban. (Borítókép: Stumpf István az „Alkotmányosság a küzdőtéren – a Tisza-kormány alaptörvény-módosítási elképzeléseinek jogi értékelése” címmel tartott kerekasztal-beszélgetésen. Fotó: Kertész Renáta / Index)