● news.bsdnet.hu

Nem véletlenül: a várandósság, a szülés, a hormonális változások, a testi regeneráció és az újszülött körüli teljes életátalakulás óriási terhet jelenthet. Egyre több szakértő figyelmeztet azonban arra, hogy a probléma nem csak az anyákat érinti. Az apák is megélhetnek szülés utáni depressziót , csak náluk sokszor nem klasszikus szomorúságként vagy sírósságként jelentkezik. Előfordulhat, hogy inkább ingerlékenység, düh, bezárkózás, fokozott munkába menekülés, alkohol- vagy szerhasználat, fejfájás , gyomorpanaszok vagy családi konfliktusok formájában mutatkozik meg. És éppen ezért sok férfi csendben szenved. A szülés utáni depresszió, más néven posztpartum depresszió, komoly lelkiállapot, amely a baba születése után, illetve már a várandósság idején is megjelenhet. Az anyáknál gyakori tünet lehet a tartós lehangoltság, szorongás, alvászavar, koncentrációs nehézség, bűntudat, reménytelenség vagy az, hogy nehézzé válik a kapcsolódás a babához. Súlyosabb esetben önsértő gondolatok vagy a gyermek bántásával kapcsolatos ijesztő gondolatok is megjelenhetnek, ilyenkor azonnali szakmai segítségre van szükség. A lényeg: ez nem gyengeség, nem jellemhiba, és nem azt jelenti, hogy valaki rossz szülő. Kezelhető állapotról van szó, amelyet komolyan kell venni. Sokan azt gondolják, az apákat nem érintik hormonális változások a baba érkezésekor, de a szakértők szerint ez nem ilyen egyszerű. Az új apáknál is történhetnek hormonális elmozdulások, például a tesztoszteron, az ösztrogén vagy a stresszhormonként ismert kortizol szintjében. Ezek a változások evolúciós szempontból akár a kötődés erősítését is segíthetik, de érzékenyebbé tehetik a férfiakat a szorongásra és a depressziós tünetekre is. Ehhez jön még az alváshiány, a pénzügyi nyomás, a párkapcsolat átalakulása, a felelősség súlya és az a társadalmi elvárás, hogy az apának „tartania kell magát”. Az apai szülés utáni depresszió egyik legnagyobb veszélye, hogy nem mindig úgy néz ki, ahogy a depressziót elképzeljük. Nem feltétlenül látványos sírás, ágyban fekvés vagy nyílt kétségbeesés formájában jelenik meg. Sok férfinál inkább düh, ingerlékenység, türelmetlenség, cinizmus, hirtelen kirobbanó feszültség vagy állandó elégedetlenség látható. Mások eltűnnek a munkában, elkerülik az otthoni helyzeteket, vagy egyre több időt töltenek telefonozással, sporttal, játékkal, alkohollal vagy más menekülési módokkal. A környezet ilyenkor könnyen azt mondja: „megváltozott”, „önző lett”, „nem segít eleget”. Pedig lehet, hogy valójában szenved. A baba születése után az egész családi rendszer átrendeződik. Az alvás darabossá válik, a napirend kiszámíthatatlan, a párkapcsolat intimitása megváltozhat, és hirtelen rengeteg döntést kell meghozni. Az apák gyakran egyszerre próbálnak helytállni a munkahelyen, anyagilag biztonságot teremteni, támogatni a párjukat, és közben saját kapcsolatot kialakítani a babával. Kívülről sokszor úgy tűnik, „csak segíteniük kellene”, belül azonban sok férfi azt éli meg, hogy semmiben sem elég jó. Nem elég jó társ, nem elég jó apa, nem elég jó kereső, nem elég nyugodt, nem elég erős. Ez az állandó belső nyomás lassan felőrölhet. A kutatások szerint az apai depresszió kockázata jelentősen magasabb lehet, ha az anya is szülés utáni depresszióval küzd. Ez érthető: ilyenkor mindkét szülő nagy terhelés alatt van, miközben a családnak éppen stabilitásra, pihenésre és támogatásra lenne szüksége. Nem csak az anyákat érinti! Az apákat is elérheti a szülés utáni depresszió, a szakértő ezekre a tünetekre figyelmeztet / Fotó: Northfoto Ha az anya rosszul van, az apa gyakran úgy érzi, neki nem lehet baja. Nem panaszkodhat, nem omlhat össze, nem kérhet segítséget, mert „most a párjának van szüksége támogatásra”. Csakhogy ez a hozzáállás veszélyes lehet. Ha az apa teljesen háttérbe szorítja saját állapotát, a tünetek mélyülhetnek, és végül az egész családi működés sérülhet. A férfiak lelki problémái gyakran rejtve maradnak, mert sokan szégyellik kimondani, hogy nem bírják. Az apasághoz még mindig erősen kapcsolódik az a kép, hogy a férfi legyen erős, praktikus, megoldó és stabil. Egy friss apa ezért könnyen gondolhatja: „nem lehetek depressziós, hiszen nem én szültem”, „nem terhelhetem ezzel a páromat”, „más férfiak biztos jobban bírják”, vagy „majd elmúlik, csak össze kell szednem magam”. Ez a csend azonban nem megoldás. A kezeletlen depresszió nemcsak az apára, hanem a párkapcsolatra, a baba körüli gondoskodásra és hosszabb távon a gyermek érzelmi környezetére is hatással lehet. Az apai szülés utáni depresszió nem mindig lelki tünetként jelenik meg. Előfordulhat gyakori fejfájás, gyomorfájás, emésztési panasz, izomfeszülés, kimerültség, alvászavar vagy étvágyváltozás is. Sok férfi könnyebben beszél testi panaszokról, mint érzelmi nehézségekről. Ezért fontos, hogy a környezet ne csak azt kérdezze: „mi bajod van?”, hanem azt is, hogy „mióta vagy ennyire fáradt?”, „alszol rendesen?”, „van kedved bármihez?”, „nem érzed úgy, hogy túl sok lett minden?”. A depresszió nem mindig könnyekkel jelentkezik. Néha gyomorgörccsel, robbanékonysággal vagy teljes érzelmi kiürüléssel. A szülők lelkiállapota hatással van a család légkörére. Ha az apa tartósan feszült, távolságtartó, dühös vagy érzelmileg elérhetetlen, az a párkapcsolatban és a gyermekkel való kapcsolatban is nyomot hagyhat. Ez nem hibáztatás. Éppen ellenkezőleg: annak felismerése, hogy az apa mentális egészsége nem mellékes, hanem a család egészének működéséhez tartozik. Egy támogató, jelen lévő apa óriási erőforrás lehet. De ehhez az kell, hogy ő maga se maradjon teljesen támogatás nélkül. Szakemberhez fordulni nem csak akkor lehet, amikor már teljes a krízis. Már az is elég ok segítséget kérni, ha valaki hetek óta ingerlékeny, reménytelennek érzi a helyzetet, elkerüli a családját, nem tud örülni semminek, folyton kimerült, vagy úgy érzi, nem tud kapcsolódni a babához. A háziorvos, pszichológus, pszichiáter, családterapeuta vagy perinatális területen jártas szakember mind segíthet. Sokszor már az is hatalmas megkönnyebbülés, ha valaki végre kimondhatja: „nem vagyok jól”. Ha pedig önsértő gondolatok, öngyilkossági gondolatok, a baba bántásával kapcsolatos félelmetes késztetések vagy súlyos kontrollvesztés jelentkezik, azonnali segítségre van szükség. A baba születése után a pár sokszor logisztikai csapattá alakul: etetés, pelenka, fürdetés, alvás, munka, háztartás. Közben könnyen eltűnik az, hogy két felnőtt ember is küzd valamivel. Fontos lenne időről időre nemcsak a babáról, hanem egymás állapotáról is beszélni. Nem vádaskodva, hanem kíváncsian: „te hogy vagy ebben?”, „mi a legnehezebb most neked?”, „miben tudnálak támogatni?”, „van valami, amitől félsz?”. Az apa lelkiállapotáról való beszélgetés nem veszi el a figyelmet az anyától. Éppen ellenkezőleg: segíthet abban, hogy a család egészében stabilabb legyen. Sokan azt várják, hogy a baba érkezése után az apa automatikusan meghatódott, büszke és boldog lesz. És persze sok ilyen pillanat van. De közben lehet jelen félelem, idegenség, tehetetlenség, düh, veszteségérzés és gyász is a régi élet után. Ezek az érzések önmagukban nem tesznek senkit rossz apává. A gond akkor kezdődik, ha tartóssá válnak, eluralkodnak, vagy teljesen elszigetelik az apát a családjától és önmagától. Az apaság óriási identitásváltás. Nem mindenkinek megy könnyen, és nem mindenkinek ugyanabban a tempóban. A szülés utáni depresszió apáknál sokáig láthatatlan maradt. Pedig a férfiak lelki egészsége ugyanúgy számít, mint az anyáké. Nem verseny, hogy kinek nehezebb. Egy családban mindenki állapota hat a többiekre. Az apáknak is joguk van kimondani, ha nehéz. Joguk van segítséget kérni. Joguk van ahhoz, hogy ne csak eltartóként, segítőként vagy problémamegoldóként tekintsenek rájuk, hanem emberként is. Mert egy apa nem attól erős, hogy soha nem roppan meg. Hanem attól is, ha időben észreveszi, hogy segítségre van szüksége. Forrás: Woman.bg