● news.bsdnet.hu

A dél-alföldi vízhiány kezelésére kidolgozott, tudományos alapú módszert mutatta be portálunknakDr. Sipos György,aSzegedi Tudományegyetem Természet- és Környezetföldrajz Tanszékénekvezetője. A kutatás lényege: ott kell a vizet visszatartani, ahol annak a legnagyobb hatása lehet. A szakember szerint a probléma gyökere egyértelmű: a Dél-Alföldön, különösen Dél-Békés térségében az elmúlt években egyre gyakoribbá és súlyosabbá vált az aszály. Ráadásul már nemcsak a nyári hónapokban, hanemtavasszal is jelentkezik a vízhiány,ami komoly kihívást jelent a mezőgazdaság számára egy olyan térségben, amely korábban kifejezetten jó vízellátottságáról volt ismert. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációtAndroidravagyiOS-re, hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A vizsgált terület a Maros hordalékkúpjához tartozik, ahol kiváló minőségű, 40–50 aranykoronás termőföldek találhatók. Korábban a felszín alatti vízáramlás biztosította a megfelelő vízellátást, ám 2018–2019 óta itt is jelentős talajvízszint-csökkenés indult meg. „Most már ott is gond van, ahol eddig erre senki nem számított”– fogalmazott a kutató, utalva arra, hogy avízhiányföldrajzi értelemben is új területeket ér el. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság által támogatott kutatás egyik legfontosabb eleme egy részletes, úgynevezett geomorfológiai elemzés volt. Ennek során mintegy2000 négyzetkilométeren 7–8 ezer természetes mélyedést azonosítottak,majd ezeket több szempont alapján értékelték: • felszínalaktani adottságok • területhasználati konfliktusok • talajtani viszonyok • műszaki és infrastrukturális lehetőségek Az így kialakított komplex rendszer segítségével rangsorolták azokat a helyszíneket, ahol avízvisszatartása leghatékonyabban megvalósítható. Dr. Sipos György – Fotó:SZTE A vizsgálat egyik kulcsmegállapítása, hogy a vízvisszatartás és a vízpótlás helyről-helyre másként, illetve más-más céllal és a különböző érdekeket figyelembe véve valósítható meg ,. „Lehet azt mondani, hogy mindenhol meg kell tartani a vizet, de ez előkészítést, tervezést, megfelelő szabályozást illetve beruházásokat is igényel”– hangsúlyozta Dr. Sipos György. A cél ezért az, hogy amikor időszakosan mégis megjelenik víz – például belvizes időszakokban –, azt ne vezessék el automatikusan, hanema kijelölt területeken visszatartsák,illetve lehetőség szerint a talajba szivárogtassák. A kutatás nemcsak a vízvisszatartás, hanem a vízpótlás lehetőségeit is vizsgálta. Ezek közé tartozik: • a talaj potenciális vízáteresztő képességének vizsgálata • a meglévő öntözőcsatornák bevonásának lehetősége • a Románia felől érkező víz a Száraz-éren keresztül A szakember szerint a legfontosabb, hogy a rendelkezésre álló – gyakran korlátozott –vízkészleteketminél hatékonyabban és célzottabban használják fel. A kutatás ugyan nem konkrét beruházásokra vonatkozik, de kijelöli a lehetséges helyszíneket, így kulcsfontosságú lesz a jövőbeli döntésekben. A legígéretesebb helyszíneken egyébiránt már megindultak a helyszíni felmérések is. A szakértő szerint azonban fontos látni a korlátokat is: a vízhiány teljesen nem szüntethető meg. Tudományos módszerekkel mérték fel, a táj mely pontjain érdemes vízvisszatartásban gondolkodni – Fotó:SZTE „Vizet fakasztani nem tudunk. A cél inkább az lehet, hogy amikor van egy kevés, azt célzottan megőrizzük és ezzel időt nyerünk”– fogalmazott. A megoldás ezért részben műszaki, részben alkalmazkodási kérdés. Ide tartozik: • a talajnedvességet megőrző gazdálkodás • a vetésszerkezet átalakítása • a vízvisszatartó beavatkozások • célzott felszín alatti vízpótlás Felmerülnek időről időre nagyszabású elképzelések is, mint afolyók összekötése vagy vízlépcsők építése.Ezek a szakember szerint műszakilag lehetségesek és megfontolásra érdemesek, ugyanakkor igen költségesek, és környezeti szempontból további kérdéseket vetnek fel. Emellett vannak olyan térségek, mint amilyen a jelen kutatás területe is, ahol ez sem jelent megoldást. Itt az összehangoltan működtetett, kisléptékű, de nagy számú és komplex beavatkozás vihet előre. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációtAndroidravagyiOS-re, hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A szakértő szerinta vízhiány egyfajta „ördögi kör”: a határainkon kívüli vízgyűjtőkön is egyre több vizet tartanak vissza, így lefelé haladva a korábbiaknál is kevesebb jut. Mindezek fényében a most kidolgozott módszer legfontosabb hozadéka az lehet, hogy időt ad az alkalmazkodásra – egy olyan korszakban, amikor a vízhiány nem kivétel, hanem egyre inkább az új norma. Indexkép: SZTE