● news.bsdnet.hu

Tartozom egy vallomással. Nem tudom, hogy mi történt a Mortal Kombat előző részében. Az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember bepótolja az előző Mortal Kombat-filmet. Mentségemre azt tudom felhozni, hogy gyors fejszámolás után azt hiszem, életemben legalább öt darab Mortal Kombattal játszottam. Ez még akkor történt, amikor az ember nem gondolkodik azon, hogy mihez túl rövid az élet. Fel voltam készülve arra, hogy egy mukkot sem fogok érteni, hogy a mai Mortal Kombat-lore már annyira ki van csavarodva, hogy felettem elszáll már, ott ülök értetlenül, nem értem sem a motivációkat, sem a figurákat. Erre 2026-ban azzal kell szembenéznem, hogy semmi sem változott: Shao Kahn már megint le akarja uralni a földet, Liu Kang kezéből lángok jönnek, Johnny Cage egy hólyag, Scorpion azt mondja, hogy „gyere ide”, és valakit ki kell végezni. Vagy a világ állt meg 1993 óta, vagy a lehető legszélesebb körre vett popkultúra tapossa a vizet azóta. Lehet, hogy az utóbbi lehet igaz, idén jön egy Street Fighter-film is. AMortal Kombat II.tulajdonképpen nem is más, mint a játék animálása mozivásznon, néha talán hús-vér emberekkel. A főszerepet Karl Urban (Gyűrűk Ura,Dredd, A fiúk) játssza, ami azt jelenti, hogy valakinek legalább vannak színészi kvalitásai, nem csak hasonlít rá. Urban most a kiöregedett, szebb időket látott Johnny Cage, akit az istenek valami miatt kiválasztanak, hogy menjen egy másik világba pofozkodni hasonlóan kiválasztott harcosokkal, amíg a pofozkodás addig eszkalálódik, hogy valaki ízekre fogja pofozni az univerzum legnagyobb pofozkodóját, a brutális Shao Kahnt, aki mindenkinél egy fejjel magasabb, és van nála egy nem túl praktikusnak tűnő hatalmas húsklopfoló is. A legvalószínűbb jelölt a Kahn (vagy Shao?) fogadott lánya, Kitana, aki két pengés legyezővel tud a fizika törvényeit meghazudtoló dolgokat művelni. Személyes kedvencem amúgy Kung Lao, akinek hatalmas kalapján még pengék is vannak, a fejfedőt el tudja hajítani, és aztán olyan mozdulatokkal visszahívni, mintha egy láthatatlan zsineget húzna. Tudom, hogy a Mortal Kombatban nincsenek versenybírók és nincs sportszövetség, de azért valaki igazán mondhatta volna, hogy ez egy kicsit túlzás. A legelső Mortal Kombat játék létezésének legfőbb oka a brutalitása volt. A kung fu és horrorfilmekből összeragasztott kulissza, alapsztori (lásd:Riki-Oh: The Story Of RickyésA sárkány közbelép), karakterek (lásd:Nagy zűr Kis-Kínában, amit legalább itt megemlítenek) önmagukban nem értek volna semmit, ha akkori szemmel nézve nem fröcsög és dől a vér a játékban. A kivégzések voltak a legmeghökkentőbbek: a győztes meccsek után Sub-Zeróval ki lehetett tépni mások gerincét, Cage-dzsel pedig egy jól irányzott horoggal le lehetett csapni valakinek a fejét. A verekedés maga nem volt soha túl izgalmas – aStreet Fighter2ebben sokkal jobb volt –, de a brutalitás önmagában megcsinálta az örökségét. Ha már ennyire filmes előzményei vannak a sorozatnak, akkor legalább a verekedések nézhetnének ki úgy, mint azokban. Ehhez képest aMortal Kombat II.-ben szinte zéró fantázia van ezekben, a püfölések darabokra vannak vágva, hiába az IMAX vászon, nincsen sem idő, sem lehetőség igazán arra figyelni, amire jöttünk: hogy hogyan verik szét egymást ezek az emberek. Az egyetlen kivétel az, amikor Liu Kang és Kung Lao verekednek, a figurákat alakító kínai Ludi Lin és az indonéz-német Max Huang is képzett harcművészek, úgyhogy legalább akkor szerencsénk van olyan képekhez, amikor valakik két másodpercen túl is vágás nélkül mozognak. Ha meg a harcok fantáziátlanok, akkor miért is ülünk a moziban? A Mortal Kombat történetét sosem vádolta volna senki azzal, hogy túl szövevényes lenne, a filmben ehhez az egyszerűséghez még olcsónak ható díszletek, újrafelhasznált statiszták és nagyjából tévéfilmes, sok szögből felvett, fél perc után teljes unalomba fulladó beszélgetések is társulnak a világ és a verseny szabályairól, meg különféle kozmikus machinációról. A játék védjegyének számító kivégzésekből még valami perverz élvezetet ki lehetne facsarni, ha nem CGI lenne a legtöbb, nélkülözve minden tapintható borzalmat. A kivégzett karaktereket pedig nehéz elsiratni – ha senkinek sincs belső világa, és a döntésüket az befolyásolja, hogy mit tenne a játékban, akkor ennyi erővel az emberek is lehetnének CGI-ból. A CGI pedig az utolsó harminc percben, egy minden elemében a kilencvenes évek videojátékaira emlékeztető alvilágban csúcsodik ki, ahol már végképp képtelenség követni, hogy az egymás háta mögé teleportáló, tízmétereket zuhanó, digitális tűz, füst és szikra által eltakart formák mi végre is ütik egymást, és mikor lesz ennek az egésznek vége. Sajnos túl későn: aMortal Kombat II.kétórás idejét semmi sem indokolja. Még a fárasztóan gagyi, Cage és Kano figurájára építő, magyar szinkronban is egészen pusztító alsópolcos humor sem. Nem mintha a világ annyira áhítozna arra, hogy valaki készítsen egy izgalmas Mortal Kombat-filmet, de annyi más lehetőség van rá. Ott van az a fajta realista brutalitás, mint a Vince Vaughn-féleBüntető ököl-ben, vagy a végletekig eltúlzott, hisztérikus kaszabolásAz éjszaka eljön értünkcímű netflixes, indonéz akciófilmben.A rajtaütésóta tizenöt év telt el. 2026-ban bemutatni egy olyan Mortal Kombat-filmet, amiben nincsen emlékezetes harc, amiben a kulisszák sem túl izgalmasak, és ami csak annyit nyújt, hogy egy másik környezetben is nézhetjük ugyanazokat a közepesen eredeti karaktereket, az nagyon kevés. A Mortal Kombat II. csütörtöktől látható a magyar mozikban.