● news.bsdnet.hu

Kövess minket a Google-ben Jelöld be oldalunkat követett forrásként a Google Keresőben, hogy a friss hírek nagyobb eséllyel jelenjenek meg nálad a Vezető hírek találatok között. Egy 1300 kilométeres marsi völgy új bizonyítékokat szolgáltat a bolygó egykori vizes múltjára. Az Európai Űrügynökség Mars Express szondája ezúttal a Shalbatana Vallis nevű, monumentális marsi völgyre irányította a figyelmet, amely látványos geológiai formáival egy jóval melegebb és nedvesebb múlt emlékét őrizheti a vörös bolygón. A cikk a videó után folytatódik Az egyenlítő közelében elterülő képződmény mintegy 1300 kilométer hosszan szeli át a felszínt, ami nagyjából Olaszország hosszának felel meg, miközben a legfrissebb, nagy felbontású sztereó kamerával készült felvételek az északi szakasz részleteit mutatják be. A kutatók szerint a völgy körülbelül 3,5 milliárd évvel ezelőtt alakulhatott ki, amikor hatalmas mennyiségű felszín alatti víz tört a felszínre, és az így keletkező áradások mély, kanyargó csatornákat vájtak a tájba, miközben nagy sebességgel zúdultak le a mélyebben fekvő területek felé. A képeken látható fő völgy mintegy 10 kilométer széles és helyenként 500 méter mély, ugyanakkor a szakemberek úgy vélik, hogy eredetileg ennél is mélyebb lehetett, csakhogy az évmilliárdok során különféle üledékek és törmelékek részben feltöltötték a medrét. Kövess minket a Google-ben Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben. A völgy egyik feltűnő, kékesfekete foltját vulkáni hamunak tartják, amelyet később a marsi szelek terítettek szét a térségben, ami arra utal, hogy a víz mellett intenzív vulkáni tevékenység is formálta a környezetet. A terület átmenetet képez a déli, erősen kráterezett felföldek és az északi, simább alföldek között, a közelben pedig a Chryse Planitia nevű síkság húzódik, amely a bolygó egyik legalacsonyabban fekvő régiója. Számos nagy kifolyási csatorna végződik ezen a síkságon, ezért egyes tudósok feltételezik, hogy itt egykor kiterjedt óceán hullámzott, amikor a Mars klímája még jóval enyhébb és csapadékosabb lehetett a mainál – írja aScienceDaily. A Shalbatana Vallis környezetében kaotikus terepformák is megfigyelhetők, amelyek összetöredezett kőzettömbökből és szabálytalan domborzati elemekből állnak, és a feltételezések szerint úgy jöttek létre, hogy a felszín alatti jég olvadásnak indult, majd az eltűnő jégtömeg miatt a felette lévő talaj beszakadt és átrendeződött. A térségben számos becsapódási kráter is látható, amik közül néhány éles peremmel rajzolódik ki, míg másokat részben betemetett vagy lekoptatott az idő, több esetben pedig jól felismerhető a kidobódott törmelékből álló takaró is, amely az eredeti ütközések során keletkezett. A simább felszínek arra utalnak, hogy egykor lávafolyások boríthatták be a vidéket, és ahogy az izzó kőzet lehűlt és összehúzódott, gyűrődések, úgynevezett ráncos hátak alakultak ki, miközben elszigetelt tanúhegyek őrzik a korábbi, magasabban fekvő felszínek maradványait. A felvételeket a Mars Express fedélzetén működő nagy felbontású sztereó kamera készítette, amely az űrszonda nyolc tudományos műszere közé tartozik, és amely 2003-as indítása óta több mint két évtizede térképezi fel a bolygó felszínét színes és háromdimenziós képeken. Az összegyűjtött adatok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a kutatók pontosabb képet alkossanak a Mars geológiai fejlődéséről, valamint arról, miként változott a bolygó éghajlata az évmilliárdok során. A következő cikkhez görgess lejjebb